November 9-én újra jelentkezik az M4 sportcsatornán az Út Rióba sportmagazin. Az olimpiai műsor 15. adásában a vívásé, az öttusáé, a maratoni futásé és a triatloné lesz a főszerep.
2014 nem Boczkó Gábor éve volt. Olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívónk mélypontra került. A legnagyobb erőt kisfia adta neki, aki által kis időre feledni tudta a sikertelenséget. “Huszonévesen az adott löketet, hogy a barátaimmal elmentem szórakozni, vagy motorozni. Most pedig vicces, a velem egykorú apukákkal másokról beszélünk. Régen foci, autó, csajok, buli. Most pedig pelenka, felkelés.”
Ahogy ő fogalmaz: a vívás térképére az Európa-bajnoki bronzérem tette vissza. “Az, hogy megnyertem a negyeddöntőben a meccsemet, hosszabbítás egy tussal – akkor ott nagyon felszakadt minden. A sok szorongás, hogy tényleg már majdnem abbahagytam, a sérüléssel való bajlódás. És ott igazolódott be, megérte folytatni ezt az egészet.”
Jelenleg szorgalmasan gyűjti a riói olimpia kvalifikációjához szükséges pontokat.”Az olimpia az teljesen különálló verseny. Az tényleg egy nagy agymunka lesz. Ott még a táblát vivő kisfiú is izgul, meg a zsűri, még az Atya Úristen is. Tényleg az van, aki nincs betojva, az tud maradandót alkotni, és az tud mutatni nagyot.”
Földházi Zsófiát nem kerülik el a sérülések. Szinte csoda, hogy az utóbbi két évben felnőtt Európa- és korosztályos világbajnokságot tudott nyerni. A sérülések egy valamire megtanították: “Én nagyon munkás ember vagyok. Ha ledobnának valahol Afrikában, és azt mondanák fussál ki Európáig – megcsinálnám. Nehezen tudok pihenni, úgyhogy ott tanultam meg, márpedig pihenni kell.”
Gyermekként úszónak készült, és ezt a sportágat nehezen is engedte el. Ám egy verseny válaszút elé állította, és az edzők döntöttek helyette, amit ma már egyáltalán nem bán. Fő célja, hogy úgy fejezze be pályafutását, hogy egy olimpián részt vett. “Hiába van nap, mint nap, hogy kicsordul a könnyem, és fáj és fáradt vagyok. Bármikor mondom az edzőmnek, hogy na most én nem bírom. És ő meg elmondja, már pedig kell. Tudom, magamnak csinálom. Ha nem csinálom meg, akkor az életben is valahol biztos fel fogom adni. Ha most nem a sportban lesz az, hogy ki fogok csúcsosodni, akkor majd az élet másik terén fogom azt elérni. És ez csak tanulóút. Én nagyon örülök, hogy ez nekem egyáltalán megadatik.”
A néhányszáz méteres távoktól, a 90 kilométeres ultramaratonokig, idestova 35 éve nyeri a futóversenyeket Simona Staicu (Szimoná Sztájku). Tavaly még úgy tűnt, búcsút int a maratonfutásnak, most ősszel Berlinben mégis megfutotta a riói részvételhez szükséges szintidőt. Annak ellenére, hogy a gyereknevelés, a tanulás és a munka is megelőzték a futást, az eredmények idén is sorra a dobogós helyezéseket értek. Saját bevallása szerint: ami ez után következik a futóversenyeken, csupán “hab a tortán”, mert már nem tud profi módon felkészülni. A riói álom azonban plusz erőt ad az edzésekhez. “Nagyon keményen tudok edzeni” – mondja. És nemcsak a futással készül az olimpiára. Elhatározta, hogyha kijut a játékokra, szeretne portugálul megszólalni, amellett, hogy még további négy nyelven beszél. Az ELTE filológia-szakos hallgatójaként a tanulás a másik hobbija. 2000-ben az utolsó pillanatban maradt le az olimpiáról, ezért a mostani kijutás kárpótolná a 15 évvel korábbi kudarcért. “Nagyon nagy dolog lenne ott lenni az olimpián és magyar színekben indulni.”
Triatlon-válogatottunk és az őket körülvevő edzői csapat teljes gőzzel azon dolgozik, hogy a lehető legnagyobb létszámmal képviseltessék magukat Rióban. Optimális esetben két-két női és férfi versenyzőnk indulhat, de ha kimagasló tavaszt produkálnak, akár 3 férfiversenyzőnk is kvalifikálhatja magát. Jelenleg ketten, Faldum Gábor es Tóth Tamás áll kijutó helyen, de a tavaly nagyszerű szezont záró, idén viszont serülésekkel küszködő Vanek Ákossal is számolni kell. Az idei pontszerző szezon nemrégiben lezárult, és mindhárman már egy sérülésmentes, eredményes tavaszra készülnek.
Az adás kezdésének időpontja: 2015. november 9., 15.47.
(utrioba.hu-MOB)
