Ha a küzdősportokat megfelelő időben beépítik a képzésbe, a gyerekek sokoldalúbb felkészítést kapnak, és sikeresebbek lehetnek a sportágukban – jelen esetben a labdarúgásban. Borbély Erik erőnléti edző vallja ezt, aki a módszerét jelenleg a DVTK-ban alkalmazza.
Nagy-Pál Tamás • Borbély Erik (címlapfotó: Demkó Norbert) fiatalkorában kézilabdázott, atletizált, focizott, cselgáncsozott és bokszolt. Rengeteg tapasztalatot gyűjtött, amelyet most a Diósgyőr erőnléti edzőjeként kamatoztat, de a talán még forradalminak számító módszereiből már a Kecskeméti TE és az ifjúsági bokszválogatott is profitálhatott.
Borbély Erik (középen) • Forrás: Demkó Norbert
„Cselgáncsozóként megtapasztaltam, milyen erő és dinamika, önbizalom és tartás kell ehhez a sportághoz. Olyasfajta mentális többlet, melyre a labdarúgásban is szükség van. Nem beszélve az esések tompításáról. Nem mindegy, hogy fejes után hogyan landolsz. Ökölvívóként pedig arra jöttem rá: mekkora bátorság kell ahhoz, hogy a ringbe lépj, hiszen tudod, az ellenfeled biztosan meg akar ütni, amit el kell hárítanod és visszaadnod. Ehhez bizony tökösség kell. Innen jön az ötlet, hogy ezeket a sportágakat a megfelelő időben beépítsük az utánpótlásképzésbe. Minél sokoldalúbban készítjük fel a gyerekeket, annál sikeresebbek lehetnek a sportágukban.”
De haladjunk sorjában! Borbély Kecskeméten középiskolai tanár volt, amikor az akkori utánpótlás-igazgató a KTE U19-es csapatához hívta erőnléti edzőnek. „Először atlétikai elemeket emeltem át a képzésbe, ami eredményesnek bizonyult, így egyre több csapatnál kaptam munkát. A kicsikkel elkezdtünk úszni, hogy fejlesszük a váz- és törzsizmokat. Közben a felnőttcsapat vezetőedzője, Bekő Balázs eljárt az edzőterembe, tetszett neki a dolog, úgyhogy megkért: tartsam én az alapozást. Akkor vezettem be a bokszot, az utánpótlásban is.”
Borbély szerint az említett mentális előnyökön kívül az ökölvívás taktikailag is hasznos a játékosoknak. „A pályán is előre kell gondolkodni, mint a ringben. Az altató passzokból ugyanúgy kell ritmust váltani, mint ahogy a szurkálás után robbantom a másik kezemet a szorítóban. Élettani szerepe is van a boksznak. Nemcsak futunk, ami valljuk be, dögunalom, hanem ugyanazt a terhelést változatosabb munkával érjük el, miközben a tüdő és a felsőtest is dolgozik.”
Úgy látja, hogy a játékosok – főleg a fiatalok – hamar átérzik a lényeget, és élvezik az edzéseket. „Természetesen vannak, akik eleinte félnek a ringben, ők zsákolással kezdenek, aztán fokozatosan hozzászoknak az egészhez. Amikor pedig kesztyűzünk, akkor mindenkinek adott a lehetőség, hogy bosszút álljon rajtam a kőkemény alapozásért. Remek móka, amikor próbálnak megverni – kevés sikerrel.”
Ez a folyamat azonban visszafelé is működik: az ökölvívók képzésében is remekül alkalmazhatóak a labdarúgásból vett koordinációs gyakorlatok, mint a létrázás, a gátazás, a szökdelés vagy az egyensúlyozás. „Annak idején egy hétig segítettem Füzesi Zoltán munkáját az ifjúsági válogatottban. Ráébresztettem a fiatalokat arra: attól, hogy befeszülnek, nem lesznek koncentráltabbak. Amolyan hanyag eleganciával sokkal hatékonyabbak és gyorsabbak lehetnek. Emlékeim szerint jól is szerepeltek az Eb-n, és edzői továbbképzéseken többször is felkértek arra, hogy adjam elő a nézeteimet. Külföldön is bemutattam, ahol Dariusz Michalczewski nevelőedzője is jelen volt. Elmondta, hogy nem először találkozott ezekkel a módszerekkel, de így rendszerezve, egymásra építve még sosem, amihez külön gratulált.”
Adódik a kérdés, nem szeretné-e Borbély a szakmai tudását könyvben is megosztani a hazai edzőtársadalommal? „Nem maga az első, aki felveti. A bokszolók szövetségi kapitánya, dr. Kovács László is felkért már. Viszont amíg nincs meg az MLSZ erőnléti papírom, addig nem szeretnék okoskodni. Azt is megvárom, hogy még több szakmai tapasztalatom legyen, vagyis Diósgyőrben is eredményes munkát végezek. Talán három-négy év múlva lesz értelme megírni. Csak ne legyek lusta hozzá…”
