Hárspataki Gábor karatézó Jakartában U21-es világbajnoki címet szerzett, majd már felnőttként a 75 kilogramos kategóriában 2017-ben Európa-bajnoki bronz, 2018-ban Eb-ezüstérmet akasztottak a nyakába. Az MTK immár hétszeres magyar bajnoka jelenleg az áprilisi kontinensbajnokságra készül. Az legnagyobb célja azonban az olimpiára való kijutás, amelyet júniusban, Párizsban kell kiharcolnia.
Hárspataki Gábor
– A COVID-helyzet miatt sok furcsaág volt a hazai bajnokságon, de ennek ellenére továbbra is elmondhatom, hogy az MTK színeiben, a felnőtt kategóriában 18 éves korom óta mindig magyar bajnok vagyok – emlékszik vissza Hárspataki Gábor. – Sajnos nem voltak nézők, szurkolótábor és online közvetítésre sem volt lehetőség. Ugyanakkor a régi barátokkal, a tatamin belül az ellenfelekkel, a válogatott kerettagokkal, és a csapaton belül megvolt a jó hangulat.
– Ki volt a legnehezebb ellenfele a bajnoki hétvégén?
– Az egyéni 75 kilogrammos súlycsoport mellett a csapatok küzdelmeiben is indultam. Ott találkoztam a mínusz 84 kategóriában szereplő Hidasi Tiborral. Tibor egy nagyon tapasztalt versenyző, egyéniben és csapatban is bajnok lett az UTE színeiben.
– A karatézók egyik legfontosabb tulajdonsága a fegyelem. Amikor a sportággal ismerkedett, már akkor is fegyelmezett volt?
– Nagyon fiatalon kezdtem karatézni, akkor még én is olyan izgő-mozgó gyerek voltam, mint a többiek. Egy ötéves gyerek nem azért kezd el sportolni, hogy fegyelmezett legyen, hanem az apukája, vagy anyukája beíratja valahova, levezetendő a felesleges energiáját. Velem is hasonlóképpen történt, de utána az edzőm is tehetséget látott bennem. Benevezett a versenyekre, ahol nagyon szép eredményeket értem el. A napi edzések, a nehéz feladatok végrehajtása, és számtalan apró dolog olyan tartást adott, ami egész életemben követni fog.
– Porecben május 19-én kezdődik az Európa-bajnokság. Ön mire számít, vajon a teljes nemzetközi mezőny tatamira lép?
– A koronavírus-helyzet miatt most nemcsak nálunk, hanem mindenhol nagy problémák vannak. Viszont az egyesületben az edzők nagyon odafigyelnek ránk. Buborékban edzünk és versenyzünk. Sehova sem járkálhatunk ki feleslegesen. A horvát szervezők előzetes tájékoztatása szerint a verseny helyszíne és a hotelek között autóbuszokkal ingázunk majd. Személy szerint biztos vagyok benne, hogy teljes lesz a mezőny, mivel mindenki ki akar jutni az olimpiára és mindent meg is tesznek érte.
– Hogyan állhatott elő az helyzet, hogy Ön az Európa-bajnokság megnyerésével sem jutna ki közvetlenül az olimpiára?
– Sok európai versenyző már annyi kvalifikációs pontot gyűjtött, amivel már most olimpiai résztvevők. Az Európa-bajnokságon és a közelgő lisszaboni versenyen már nem lehet annyi pontot elérni, amivel utolérném őket. Viszont a francia fővárosban azonnali kvótát adó megmérettetésen ezek a versenyzők már nem riválisaim, mivel ők már ott nem indulnak. Fischer Mihállyal, az MTK vezetőedzőjével és Török Gábor személyi edzőmmel az RX Nation teremben azon dolgozunk, hogy Porecben és Lisszabonban az összes hibámat kijavítsuk annak érdekében, hogy a párizsi versenyen ott legyek az első háromban, és ezáltal kijussak az olimpiára.
– Tokióban, a karate őshazájában sorra kerülő ötkarikás játékokon mennyit érhet egy Európa-bajnoki érem?
– Bármi megtörténhet, és a szerencsén is sok múlik. Még élénken él bennem a minszki II. Európa Játékok esete. Ott is nagyon erős mezőnyben kellett versenyezni, a végén Pavel Artamonov személyében mégis egy fiatal, 19 éves, szinte ismeretlen észtországi fiú állt mellettem harmadikként a dobogón. Olyan rutinos versenyzők, mint például a török Eltemur Erman még érmet sem szereztek. Ami az olimpiát illeti: súlycsoportomban kétszázan szeretnének kvalifikálni. Ezzel szemben csak tíz versenyző indulhat és három érmet osztanak ki. Ez azt jelenti, hogy kijutni sokkal nehezebb, mint érmet szerezni, vagy előkelő helyezést elérni.
(Kassai János)
