Az Európa-bajnokságra csoportelsőként kijutó női juniorválogatott szövetségi kapitánya, Szabados István lélektani trükkjei is kellettek a továbbjutáshoz. A parádésan játszó csapat sikeredzője vall a zene, a csapategység, és a sportdiplomácia összefüggéseiről.
A magyar lányok a lengyelországi Krosnóban rendezett selejtezőtornán Litvánia, Izrael, Csehország és Ausztria ellen is nyertek, csupán a házigazda lengyelektől kaptak ki 3:2-re az első napon.
A négy győzelemmel és egy vereséggel záró magyarok továbbjutása már korábban biztos volt, az utolsó napon csak az volt kérdés, hogy Magyarország csoportelsőként, automatikusan jut ki a szeptemberi, szerbiai Európa-bajnokságra, vagy pótselejtezőt kell játszania. Mivel a torna utolsó mérkőzésén a csehek 3:1-re nyertek a házigazda lengyelek ellen, a mieink a tabella élén végeztek. A továbbjutás utólagos tudatában elgondolkodtató, hogy miért volt szükség a magyar szurkolókra ráijeszteni az első meccsnapon…
„Ezen mi is sokat gondolkoztunk, miért kellett az első mérkőzésen kikapni, de nem tudtunk rá választ találni – kezdte Szabados István szövetségi kapitány. – A meccs előtt nagy szerkezeti átalakítást kellett véghezvinni a csapaton, Dékány Bernadett hasizomsérülés miatt nem jöhetett velünk, így a meghatározó ütőjátékos helyére a korábbi liberót, Molcsányi Ritát állítottam. Ezt a csapatszerkezetet már gyakoroltuk edzéseken, de azért szokniuk kellett a játékot a lányoknak. Nagy volt a nyomás az első mérkőzésen a lengyelek ellen, ráadásul motiváltabbak voltak, hiszen hatalmas hazai közönség előtt játszhattak. Ennek ellenére meg tudtuk volna nyerni a találkozót, mégis vesztettünk. Közvetlenül a mérkőzés után tartottunk egy kis szeánszot, az egyik térfél közepén, a földön, hason fekve beszéltük meg a dolgokat. Tudatosítottam bennük, hogy ez egy jó csapat, amely előtt itt a lehetőség, hogy megmutassa, vereség után is képes felállni. Már a felkészülés alatt is rengeteg kis pszichológiai játékot vezettem be a csapategység még szorosabbá tételére, és úgy tűnik, ezek sikerültek is, hiszen a lengyel meccs után úgy álltunk fel a padlóról, hogy megnyertük a selejtezőt.”
A csapategység akkor mutatkozott meg, amikor a leginkább szükséges volt, hiszen a csehek elleni utolsó mérkőzésen – a lengyel államfő és neje tragikus halála miatt elrendelt gyászhéten – már kongó lelátók előtt játszottak a csapatok. „A himnuszoktól elkezdve minden pluszkörülményt a minimálisra csökkentettek, nem lehetett semmilyen extra dolog, ami nem a játékkal kapcsolatos – emlékezett vissza a tréner. – Üres lelátók előtt játszottunk a csehek ellen, de az a magyar virtus, ami a játékunkat jellemezte, meg tudta tölteni hangulattal ezt a hatalmas csarnokot. Én is, a csapat is, a cserejátékosok is kiabáltak, hatalmas hangulatot csináltunk, mintha tele lett volna magyarral a csarnok.”
A válogatott tagjai azonban nem csak egymást, hanem a lengyel együttest is biztatták. „A lengyeleken látszott, hogy nincsenek jól, ráadásul csak az elején volt nehéz meccsük, utána pedig lazább ellenfeleket tettek be maguknak, nem pedig felhozó meccseket, így nagyon kipukkadtak a végére – folytatta Szabados István. – Én már a leggyengébb litvánok ellen éreztem, hogy a csehek elverik a házigazdákat. Az utolsó napon 2:0-ra vezettek a csehek, és valami iszonyatos űr volt a csarnokban. Mi pedig gyakorlatilag lengyel B-középként, olyan iszonyatos módon kiabáltuk a Polska-Polska-t, meg mindent, amit értettek, hogy fantasztikus hangulat lett! Azt kell, hogy mondjam, beléjük szurkoltunk egy győztes játszmát. Utána természetesen elhallgattunk, hiszen az esetleges cseh győzelem nekünk kedvezett volna. De mivel igazán nagy tiszteletlenség lett volna, ha innentől nekik kezdünk el szurkolni, inkább elhallgattunk.”
– Mióta foglalkozol ezzel a korcsoporttal?
– 2006 óta, akkor indult ez a korosztály, így a kezdetektől én irányítottam őket. Előtte az előző korcsoportnak voltam a másodedzője Németh Lajos mögött, még egyetemistaként.
– Ez a csapat ugyanaz, amely a tavalyi ifjúsági Európa-bajnokságon szerepelt?
– Tulajdonképpen két kivételével igen. Az egyik játékos sérülés miatt, a másik pedig a szerkezeti átalakítás miatt nincs velünk. De tíz ember teljesen ugyanaz.
– Mivel foglalkozol, ha nem juniorkorú lányokat edzel?
– Jelen pillanatban Gödöllőn tanítok egy szakközépiskolában testnevelő tanárként, valamint a gödöllői utánpótlásban dolgozom, egy 55-60 tagú gyerekkorosztály gyakorlatilag teljesen az enyém.
– Bennfentes információként tudtam meg, hogy komoly zenei terveid voltak, mégis a sportot választottad. Nehéz döntés volt?
– Az életem fontos része a zene, gyerekkorom óta dobolok, és nagyon hiányzik. Olyannyira, hogy elkezdtem billentyűzni itt az iskolában, úgyhogy most már ilyen jellegű babérokra is török. A viccet félretéve, az a habitus, amit a zene ad az embernek, kellett ahhoz is, hogy a röplabdában is sikereket tudjak elérni. Elképesztő hangulatba tudom hozni saját magamat a pálya szélén ennek segítségével, s ez által a lányokat is tudom motiválni.
– Mennyire volt nehéz a nemrég született kisfiadtól elszakadni?
– Borzasztóan nehéz volt, ugyanis a héthetes gyermekemet most hagytam először egyedül, de a lányok megtették nekem azt a szívességet, hogy egyből kijutottak az Európa-bajnokságra. Ezért aztán kimarad a köztes forduló, és több időt tudok majd a családdal tölteni. Balázs egyébként végig ott volt velünk, ugyanis készítettem egy pólót, aminek az elején meg a hátán is ő volt. Ezzel nagyon népszerű lettem, mert ebben voltam a mérkőzések előtt és után is. Ráadásul az egyik játékvezetőnek nyolchetes volt a kisfia, úgyhogy vele rögtön megvolt a közös hang. A sportdiplomácia – mint látszik – nagyon fontos…
– Ilyen felfokozott hangulatban, közvetlenül a továbbjutás után furcsa ezt kérdezni, de mit vársz a kontinenstornától?
– Elsősorban azt, hogy részt tudjunk venni rajta. Ha a Magyar Röplabda Szövetség anyagi helyzetéből indulunk ki, akár kétséges is lehet az indulás. Mindenesetre ez egy rendkívüli esemény lesz, amihez foghatón még egyik játékosom sem vett részt. Tíz nap alatt hét mérkőzésünk lesz, ami igen fárasztó, ráadásul pont a nyári alapozás után kell meghívnom a játékosokat az edzőtáborba, majd a versenyre. A legjobb 12 csapat lesz itt Európából, de nem úgy megyünk oda, mint egy pofozógép, de nem is úgy, hogy bent leszünk az első háromban, négyben. Teljesen nyugodtan, az esélyesség terhétől mentesen léphetünk pályára, és zárhatjuk le a közös, nagyon gyümölcsöző munkánkat.
XLsport –
Forrás: www.hunvolley.hu
