Hatvan esztendeje indult útjára a labdarúgás, és talán a világ sportjának leginkább modellértékűvé vált versenysorozata, a mai Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa Kupája.
Az első idénynek 16 csapat vágott neki, ám akkor még angol klub nem volt az indulók között, miután a bajnoki címvédő Chelsea-t a liga szó szerint eltiltotta a BEK-részvételtől, alighanem az angolok „fényes elszigeteltségből” származó, a kontinenstől való távolságtartása miatt.
Az első találkozót 1955. szeptember 4-én a Sporting Lisboa és a jugoszláv Partizan Beograd vívta (3-3), ennek kapcsán jelentette ki a portugál diktátor, Salazar: kommunistákat nem szívesen enged be a hazájába, kivéve, ha futballozni jönnek. Három nappal később sor került a magyarországi premierre is: a kényszerkeresztségben az akkor éppen Vörös Lobogó néven szereplő MTK 6-3-mal küldte haza a belga Anderlechtet. Ezek után a továbbjutás is sikerült a legjobb nyolc közé, idegenbeli 4-1-gyel. A negyeddöntőben a francia bajnok Stade Reims 4-2, 4-4-gyel túllépett a magyar együttesen, s meg sem állt a Real Madrid elleni – igaz, 4-3-ra elveszített – döntőig.
A magyar futball és az MTK elmúlt hat évtizedének eredményeit ismerjük, de mi lehet a Stade Reimsszel, no és a többi akkori szereplővel? A franciák 1959-ben is eljutottak a fináléig, 1962-ben nyertek legutóbb bajnokságot, ám ezt követően szépen lassan eltűntek a süllyesztőben, és 1979-es kiesésüket követően csak 33 év után, 2012-ben jutottak vissza az első osztályba. A Reims mellett az első kiírás több veretes gárdája fakult középszerűvé: jelenleg hazája alsóbb osztályaiban tengődik a svájci Servette, a német Essen és a Saarbrücken, a skót Hibernian, a lengyel Gwardia Warszawa pedig teljesen eltűnt a futballtérképről.
Ugyanakkor láthatunk állócsillagokat is az első BEK mezőnyét böngészve. A győztes Real Madrid jelenleg is a világ egyik legjobbja, az örökranglista vezetője, a hat évtizede elődöntős AC Milan később hétszer nyerte meg a BEK-et és a BL-t, és bár legutóbb a 10. helyen zárta az olasz Serie A-t, ettől függetlenül a világfutball fontos tényezője maradt. A hajdani mezőnyben még egy későbbi győztes tűnik fel. Az akkor még a „futottak még” kategóriába tartozó, ám 1988-ban megkoronázott holland Eindhoven a Bosman-szabály bevezetése óta nem számíthat európai diadalmenetre, lévén a holland futball ma már csak „beszállítója” az elitkluboknak, ám a PSV a jelenlegi uralkodó holland bajnok.
Az 1955–56-os kiírás csapatai közül több meghatározó maradt hazájában, ám csak ott, elsősorban a kupasorozatok ma érvényes szabálya miatt: ha nem topligából érkezel, nem rúgsz labdába. Hiába szerepel a legjobbak között Ausztriában a Rapid Wien (nyáron a BL-selejtező 3. körében hasalt el), Belgiumban az Anderlecht (hazájában rekordbajnok), Dániában az Aarhus, Portugáliában a Sporting, Svédországban a Djurgardens, Szerbiában a Partizan (a BL-kvalifikáció 2. körében búcsúzott), az idei BL főtábláján a „kezdő csapat” tagjai közül mindössze a Real Madridot és a PSV Eindhovent találhatjuk meg.
Hogy a résztvevőkön kívül mi változott az elmúlt hatvan évben? Szinte minden. Az idei szezonban immár 78 csapat indult, a kezdeti 29 mérkőzés helyett ma már több mint négyszer annyi találkozóra kerül sor, a pénzdíjak a nulláról az egekbe szöktek. 1997 óta a legjobb bajnokságok győztesei mellett akár a 2., 3. és 4. helyezettek is indulhatnak. Amíg a BEK-ben nem volt ritka a címvédés (nyolc csapatnak is összejött), addig a BL-ben 1992 óta az előző szezon bajnoka soha nem tudott duplázni. Ahogy Philipp Lahm, a 2012-ben döntős, rá egy évre győztes Bayern München csapatkapitánya fogalmazott: a sorozat annyira erős, hogy a játéktudás mellett a többiekhez képest pluszmotiváció is szükséges a megnyeréséhez, ami a mindenkori címvédőben kevesebb eséllyel lakozik.
A széria azonban hatvanévesen is csúcsformában van.
(magyaridok.hu/Létkai Levente, fotó: MTI)
