Kollár Lajos és Jaroslav Dutka megérkezik
Kollár Lajos újságírók gyűrűjében
Jaro
(Fotók: Barabás László)
Következzen Gabay Balázs beszámolója az mno.hu oldalról:
És akkor Kollár Lajos vett egy nagy levegőt, és belefogott. A Kancsendzöngára indított hegymászó expedíció vezetője a hazai sajtókoordinátoron, Vincze Szabolcson keresztül már többször is beszámolt róla, hogyan tűnt el a hegycsúcs megmászását követően Erőss Zsolt és Kiss Péter, sőt nemrég hosszabb videointerjút is adott. A Liszt Ferenc repülőtér várójában, kamerák kereszttüzében állva persze minden más, a sokat látott hegymászónak is megcsillant egy könnycsepp a szemében. „Tíz évet húztunk le egymással, és nem eredménytelenül. Közben sajnos sokan elhagytak bennünket” – csuklott el a hangja. „Ha most Zsolt állna itt a helyemen, ő is ugyanezt mondaná: túl kell lépni a tragédián. Ez egy ilyen szakma.”
Amit már korábban is sejteni lehetett, a hazatérő vezető most megerősítette: a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat szinte biztosan megszakad a Kancsendzöngán. De nem azért, amit egyesek a háttérben feltételeznek. „A komoly tapasztalattal rendelkező Erőss Zsolt és Kiss Péter mellett egy rendkívül képzett dél-koreai mászó és a két legjobb serpa maradt fenn a hegyen. Hogy hosszúnak számít-e a 24 órás csúcstámadás? Természetesen igen, de voltak már jó páran, akik ilyen megpróbáltatás után is leértek az alaptáborba” – magyarázta Kollár Lajos. Hozzátette, Erőss Zsolttal a Kancsendzöngán egyetértettek abban, hogy ilyen jól szervezett expedíción még nem voltak. „Patikamérlegen ki volt számítva minden.”
Bár a napokban elterjedt, hogy a serpák az expedíció végeztével lefotózták Kiss Péter holttestét, Kollár cáfolta ezt az információt. A fiatal mászóról úgy gondolják, hogy a végsőkig elcsigázva ereszkedett, és egy jégfolyosóban kicsúszott. Kissről már az expedíció előtt is köztudott volt, hogy elképesztően kitartó, de azt – mint Kollár is megjegyezte – senki sem gondolta volna, hogy vissza fog fordulni. Ereszkedés közben ugyanis alaposan lehagyta társát, de 7900 méter környékén gondolt egyet, és elkezdett visszafelé mászni. Nem sokkal később már masszírozta a teljesen kimerült Erőss Zsoltot, aki a segítség hatására folytatni tudta az ereszkedést. Kiss ezt követően tűnt el.Kollár hangsúlyozta, a tragédiának volt egy kevésbé ismert oka is, mégpedig a rendkívül kedvező időjárás. 8000 méter felett a hegymászóknak két igen komoly ellensége van: a viharos és a túlzottan napos idő. Erőssék az utóbbi miatt nem mentek fel a nyolcezer méter fölötti negyedik táborig, hanem majd ezer méterrel alacsonyabbról indították a csúcstámadást, ami emiatt túlságosan elhúzódott.
Kollár Lajos fontosnak tartotta megjegyezni, hogy bár idehaza sokan botor módon túlzottan fiatalnak és tapasztalatlannak állították be az ötezer méter fölött még soha nem mászó Kisst, mindenki közül talán ő teljesített a legjobban a táborban. „El lehetett volna menni a Kancsendzönga előtt egy hétezresre egymillió forintért, de higgye el mindenki, Peti hátratett kézzel felfutott volna. Ha újra kellene választani, újra őt vinném magammal.” Hozzáfűzte, a megállapodás alapján ha hétezer méterig problémája lett volna, nem mászhatott volna tovább a Himalájában. Kollár Lajos abban egészen bizonyos volt, hogy ha Kiss Péter nem fordul vissza társa megmentése érdekében, le tud mászni a hegyről.„Ilyet nem lehet megcsinálni. Egy 24 órás csúcstámadást követően egyszerűen képtelenség a lefelé út közben újra felfelé mászni. Szinte hihetetlen, amit Peti tett, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy erre fizikailag képes lenne, és ezért korábban nem hívtuk fel egy nagyon fontos dologra a figyelmét. Odafönt, ilyen magasságban már mindenki kizárólag a saját életét menti. Ő nem így tett, nem tudta, hogy 8000 méter fölött már nem lehet emberségesnek lenni.” A Kissel együtt ereszkedő spanyol és olasz mászók is megerősítették Kollár szavait: mindannyian hitetlenkedve fogadták, hogy a gyöngyösi hegymászó visszafordul társáért. A hazatérő expedícióvezető elmondta, ha a visszafordulás előtt beszélni tudott volna rádión Kissel, biztosan lebeszélte volna a próbálkozásról.
A csúcsról a magyarokkal együtt lefelé haladók egyébként egy másik érdekességre is felhívták a figyelmet. Kiss Péter és Erőss Zsolt hiába vitt magával vizet, feltűnően keveset ittak. Márpedig ilyen magasságban a vér borzasztóan besűrűsödik, a látás és az érzékelés tompul, a vízfogyasztás pedig enyhítheti ezeket a folyamatokat. Kollár leszögezte: mindketten elegendő folyadékot vittek magukkal, Erőss Zsolt pontosan ekkora adaggal készült a korábbi mászások alkalmával is. Éppen ezért is volt roppant furcsa, hogy a rutinos alpinista ilyen hirtelen legyengült a csúcstámadást követő két órán belül. „Erőss Zsoltnál ez elképesztően szokatlan” – vélte Kollár.
Ahogy az expedíciósorozat utolsó életben maradt elindítója fogalmazott, ezzel egy álom véget ért. A tizenkettedik nyolcezrest is meghódították a magyarok, de hazánkban jelenleg nem igazán van olyan képességű hegymászó, aki betölthetné az Erőssék után maradt űrt. Ahogy az expedícióvezető és a később portálunknak nyilatkozó Vincze Szabolcs sajtószóvivő is rögzítette: a monszun már napok óta tombol a hegyen, az alaptábort mostanra nagyjából egyméteres hóréteg fedi, a két magyar szelleme és teste így örökre a Kancsendzöngán marad.
Forrás: himalajaexpedicio.postr.hu
