Tadissi Martial a 67 kilogrammos súlycsoportban bronzérmet szerzett a spanyolországi karate Európa-bajnokságon. Edzőjével, a felnőtt válogatott munkáját is irányító Hecker Balázzsal beszélgettünk.
Tadissi Martialnak nem az első Európa-bajnoki bronzérme. Tőle mindig lehet számítani egy ilyen eredményre?
Most is érmet vártunk tőle, de hogy ez arany, ezüst vagy bronz lesz-e, az sok mindentől függ a teljesítményén kívül, például a sorsolástól is. Mivel nem először küzd már a bronzért, valóban mindig lehet számítani tőle valami hasonlóra.
Melyik volt most az legnehezebb meccse?
Az első körben, amikor a montenegrói Mario Hodzsiccsal került össze, akitől vereséget szenvedett, de mivel ellenfele végül a döntőig menetelt, Martial a vigaszágon a bronzéremig harcolhatott. A dobogóért persze meg kellett küzdenie, de úgy láttam, a többi mérkőzése már nem volt ennyire nehéz. Beleadott mindent, mint mindig szokott, a norvég Daniel Cho Johnsen, a horvát Boran Berak és a szerb Stefan Jokszics ellen is biztosan nyert, nem éreztem rajta semmi bizonytalanságot.
A montenegrói ellenfele mivel tudott nyerni?
Sok összeütést ítéltek meg ellenfelének, tőle várták a pontot, ami viszont nem a bírók hibája, mert ezért is meg kell dolgozni, és el kell fogadni, hogy ez egy szubjektív sport, ahol a bírók döntenek.
Pontosan mit jelent az, hogy az ellenfelétől várták a pontot?
Elsősorban a sportoló mozgása, kiállása és reakciói határozzák meg, kitől várják a pontot. Ez valahol a meggyőzésről is szól, meg kell győzni a bírákat arról, ki a jobb. És akinek ez sikerül, inkább annak adják a kétes pontokat.
Miben más ez az Eb-bronz, mint a többi?
Lényegi különbség nincs köztük. Fontosságát tekintve talán csak azért, mert most, Guadalajarában ugyan még nem kapott olimpiai kvalifikációs pontokat, de jó eredményt kellett elérnie ahhoz, hogy kijusson az Európa Játékokra, ahol viszont már szerezhet. Sikerült is megszereznie az indulási jogot Minszkbe, ez volt a célunk, bátran mondhatjuk, hogy ezért mentünk ki.
Ha már az olimpiai kvalifikációnál tartunk, a karate 2020-ban debütál a tokiói ötkarikás játékokon. Hogyan lehet kijutni?
Karatéban eredetileg öt férfi és öt női súlycsoport van, az olimpiákon ebből hármat-hármat csináltak úgy, hogy az alsó kettőt és a felső kettőt összevonták. Tokióban súlycsoportonként tíz-tíz hely van, amiből egy a házgazda japánoké, egyet pedig fenntartanak a szabadkártyának, így marad nyolc. Ezért küzdenek meg a világ legjobb karatékái. Először is ott van a ranglista, amire az elitsorozatok, azaz a Premier League és a Serie A versenyein, a világbajnokságon, valamint a kontinensviadalokon szerzett pontokkal lehet feljebb kerülni. A ranglistáról az első négy helyezett jut ki, a többieknek jövőre a párizsi kvalifikációs viadalon kell összemérniük az erejüket, amelyen minden ország egy versenyzőt indíthat, és összevont súlycsoportonként csak az első három helyezett juthat ki. Martialnak az utóbbin van esélye, Párizsban kell nagyon jól szerepelnie.
Mit kell tenniük hozzá?
Keményen kell dolgoznunk, és közben bővíteni a repertoárt, mert Martial már régóta ott van a nemzetközi porondon, az ellenfelek jól ismerik, készülnek ellene, ezért mindenképpen kell valamit újítanunk.
Mi Martial erőssége, amire lehet támaszkodni?
Egyfelől a szíve és a küzdeni tudása, másfelől a jó támadókészségét mondanám. Martial támadásból jobb, mint reakcióból, ami ritka tulajdonság a harcosok között, kevés ilyen versenyző van. Emiatt sokszor volt képes vesztésre álló meccset megfordítani.
Milyen vele dolgozni?
Ötödik éve dolgozunk együtt, nagyon lelkiismeretes tanítvány, motivált, mindig győzni akar, öröm vele edzeni. Sosem kell nógatni, mert tudja, mit akar és azt is, mit kell hozzá tennie. Tisztában van azzal, hogy csak nagyon sok munkával lehet kiemelkedő eredményeket elérni, és példát mutat a többieknek is, ő a csapat igazi húzóembere. Azt szoktam mondani, úgy kell versenyezni, mint Martial, úgy kell edzeni, mint Martial, úgy kell hozzáállni ehhez a küzdősporthoz, mint Martial.
(MET / Vincze Szabolcs)
