Herman Istvánnal egy bécsi szálloda halljában ültünk le beszélgetni, az EBF Muay Thai Európa bajnoki címmérkőző gála előtt. A Hungarikumnak is nevezett kiváló AIBA bírót, edzőt, elhivatott sportembert, az 56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagját faggatjuk, többek között a múltjáról, és arról, miként vélekedik a mai ökölvívásról.
„Eléggé színes az én pályafutásom. 1966-ban ismerkedtem meg az ökölvívással, és azóta életem szerves részévé vált. 1970-től voltam amatőr versenyző, majd két évig, mint profi versenyeztem Bécsben. A nyolcvanas évek közepén Ausztriába költöztem, ahol ugyancsak ökölvívással foglalkoztam. 1988-ban hagytam abba az aktív versenyzést, és ugyanekkor tettem le az edzői vizsgát is. 1996-ban úgy döntöttem végleg hazaköltözök, majd egy évre rá megalapítottam az Alba Regia Boksz Klubot Székesfehérváron. Külön büszkeséggel tölt el, hogy az edzőtermet Papp Laci bácsi avatta fel, aki az én szívemben mai napig is a világ legnagyobb ökölvívója, és egyben egy Hungarikum.
2004-ben Törökországban, Antalyaban, a főiskolás és egyetemi 
világbajnokságon több mint 50 bíró között, a legjobb pontozó és vezetőbíró lettem az elért eredményeim alapján.
AIBA bírói minősítéssel rendelkezem.
Szerencsésnek érzem magam, mivel csodálatos edzőktől sajátíthattam el tudásomat az ökölvívás területén: Kellner Ferenc, Wallendusz József, Fogarasi Misi bácsi … hogy csak egy pár nevet említsek.
Sok fiatal megfordult már a kezem alatt: van egy világbajnoki ötödik helyezett sportolóm kadet korcsoportban, ő Barkóczi Roland, profi junior kontinentális bajnok, Jónás Zsolt személyében, és még sorolhatnám.
Itt kapcsolnám be ugyanakkor Kiss „Toto” Zoltán nevét, aki a SlimTrax-Promotion klub egyik tulajdonosa, mestere és edzője, akivel gyerekkorunk óta együtt versenyeztünk a Fradiban, és mindemellett gyerekkori jó barátom is. Vele dolgozom együtt jelen pillanatban. Több, mint húsz profi versenyzőnk van, többek között Faragó Beatrix, aki nemrég igazolt hozzánk.
Számomra az ökölvívás pontosan azt testesíti meg, amit az ember a hétköznapi életben is elvár: a tisztaságot, a szemtől-szembeni harcot. Az ökölvívásnak óriási kultúrája van, mind mozgáskultúrában, mind szellemi töltetségben. Tulajdonképpen ennek a kettőnek 
az ötvözete. Úgy érzem, mára felgyorsult a XXI-ik század ökölvívása, az ütésskála is változott, így manapság sokkal több a tűz ebben a sportágban.
Vallom, hogy nekünk a nemzetünkkel kell foglalkozni. Nálam nincs bal oldali vagy jobb oldali búza. Nálam csakis a nemzet búzája van. A sportban, ugyanúgy, mint a hétköznapi életben, magyar magyarnak nem lehet ellensége, maximum csak ellenfele. Büszkék kell lennünk sportolóinkra, bárhol vannak, a világ bármely részén.
Az EBF-el régi, több éves baráti kapcsolatban állok, melyet 2005-ben meg is koronáztunk egy Európa bajnoki címmérkőzéssel Székesfehérváron. Ezt a kapcsolatot szeretnénk tovább mélyíteni, és bízom benne, hogy a jövőben még nagyon sokat fogunk hallani az EBF és a magyar ökölvívás együttműködéséről.”
Herman István jóvoltából, szerkesztőségünk számára megnyíltak azok a kapuk, melyek segítségével megtudhattuk az EBF (European Boxing Federation) elnökségétől, hogy ők miként vélekednek a magyar ökölvívásról, és hogyan látják a jövőbeni együttműködést.
Johann Preclik-Pinkas, az EBF elnöke, és Teddy Schall, az ABA elnöke, illetve az EBF alelnöke egyhangú optimizmussal beszéltek jövőbeni terveikről, tervek, melyekben két profi női ökölvívó világbajnokunk, Belinszky Krisztina és Faragó Beatrix is szerepel.
Elismerésüknek adtak hangot, amikor a magyar ökölvívás múltjáról és jelenéről beszéltek, azokról a nagyszerű sportemberekről, akikre méltán lehetünk büszkék. Az EBF a lehetőségekhez mérten mindenben segíteni fogja a magyar ökölvívókat, illetve minden lehetőséget meg fognak ragadni, hogy magyar részvétellel olyan mérkőzéseket szervezzenek, ami az igazán színvonalas ökölvívásról szól.
XLsport – Szabó Gabriella – Ezüstszegi József
