Vannak kiváló sportemberek, akikről olykor talán idő előtt feledkezik meg a magyar sporttársadalom, bár szerencsére egyre több a pozitív visszaemlékezések száma is. Ebbe a sorba tartozik a Nemzeti Sportban Malonyai Péter tollából napvilágot látott kitűnő, múltidéző dolgozat, amelyben a 100 éve született Hoffer József élettörténetét eleveníti fel. Amikor a kortárs kollégának külön is megköszönöm értékes sorait, egyben meg is ragadom az alkalmat, hogy Hoffer József portréjához néhány gondolattal én is hozzájáruljak.
Hoffer József (fotó:jochapress)
Máig is csodálkozom azon, hogy az Albert Flóriánt fiaként szerető Hoffer József minden igyekezete ellenére Flóriból nem lett újságíró. Pedig meg is volt hozzá az esze, de ezen a vonalon mégsem tudott megragadni. Azért állok kicsit értetlenül Flóri távolmaradásának ténye mellett, mert személyes tapasztalatból tudom, hogy Hofferrel milyen jó volt együtt dolgozni!
Ez az ember – aki 36 évig vezette az MTI sportszerkesztőségét – valóban élt-halt a sportért és – ritka kivételként – a butaság határáig korrekt valaki volt. Nem is lehetett egykönnyen a közelébe kerülni. Amikor viszont az MTI belpolitikai szerkesztőségének munkatársaként a „nagyteremben” (ahol minimum ötven-hatvanan dolgoztunk egy légtérben) sokéves próbálkozásokat követően végre megismerhettem, hetek alatt a barátságába fogadott. Megérezte ugyanis a feltétlen elkötelezettségemet a sport tükröztetése iránt és ezt értékelte is.
Többször is módomban volt nyilvánosan elmondani – most is megragadom az alkalmat -, hogy nem is a kivételes szakmai felkészültsége volt, ami életfogytig maradó, mély benyomásokat tett rám. Sokkal inkább embersége, az emberi gondok-problémák iránti hatalmas empátiája. Gyermektelen embertől ez kétszeresen értékes tulajdonság, amit majd négy évig fenntartás nélkül élvezhettem. Azt az erkölcsi és szakmai szintet, amit Ő állított elém, mindmáig őrzöm, és valamilyen módon az életemben is igyekszem érvényre juttatni.
Egyenes, szókimondó, erkölcsi dolgokban kompromisszumot semmilyen módon nem vállaló létének egyik tanulságos bizonyságát adta, amikor felelevenítette a magyar labdarúgó válogatott (amelyet 1970/712-ben tíz mérkőzésen irányított egyetlen fillér fizetség nélkül!) utolsó, általa vezetett mérkőzésén mi is történt.
– Képzeld – mesélte egy alkalommal – a csapattal utazó, egyik „illetékes elvtárs” a meccs előtt kezembe nyomott egy cédulát, amelyen rajta volt a magyar válogatott kezdő tizenegye. A parancsot ugyan nem tudtam megvétózni, viszont én lettem az egyetlen magyar szövetségi kapitány, aki önmaga tette közhírré lemondását. Hazaérkezésünk után ugyanis első utam az MTI-be vezetett, ahol kiadtam a hírt: Hoffer József lemondott szövetségi kapitányi megbízatásáról!
A végére már csak két kérdésem maradt.
Ma ki vállalná ingyen a magyar labdarúgó – vagy bármely más, kiemelt sportág – első emberének tennivalóit és a felelősséget egyetlen forint nélkül? A másik pedig az: hányan tennének hasonló helyzetben úgy, ahogy Ő gondolkodás nélkül cselekedett?
Ilyen ember csak egy volt: Hoffer József. Ezért különös örömmel tölt el, hogy a Magyar Sportújságírók Szövetségének éves konferenciáján, Nyíregyházán éppen holnap, kedden rendezik meg a kispályás Hoffer Kupa mérkőzéseit.
Hoffer József maximálisan megérdemli emléke megőrzését!
(jochapress / Jocha Károly)
