Rali
2016. május 20. péntek, 09:57
A pilótáknak jobban kell tudniuk, merre kanyarog az út a rali világbajnokság portugál állomásán, mint a többi versenyen.
Mondani sem kell, a versenyzők egyik viadalon sem akarják, hogy bármilyen hiba is előforduljon az itinerükben. De ha van egy futam a rali világbajnokság naptárában, ahol létfontosságú, hogy a információk abszolút passzoljanak, akkor az a Portugál Rali.
A beláthatatlan bukkanók, a szűk, technikás részek és a nagysebességű szakaszok keverékeként a Portugál Rally hatalmas kihívás mind a pilóta, mind a navigátor számára.
„A portugál verseny nehézsége, hogy a szakaszok nagy része nagysebességű, de nem olyan széles” – mondja Julien Ingrassia, aki Sebastien Ogier mellett szerzett világbajnoki címét. „Nagyon sok olyan kis bukkanó van, ami meggátolja a pilótát abban, hogy tudja, merre kormányozzon.”
„Ez egy trükkös verseny” – ért egyet Jarmo Lehtinen, aki Mikko Hirvonennek mondta az információkat. „Nagyon sok az olyan hely, amit úgy hívunk, ’sumppu’, ahol az út beszűkül és sokkal keskenyebb lesz. Rengeteg az olyan hely, ami gyors negyedik, ötödik vagy hatodik fokozatú kanyar, és könnyű megcsípni a gumit a szűk részen, amitől aztán forogsz, mint a ringlispíl!”
A beláthatatlan bukkanók teszik az életet nehézzé…
Amíg Lehtinen és Hirvonen hozzászoktak szülőhazájuknak, a finnországi bukkanóknak a teljesítéséhez, addig a portugál társaik a saját különleges kihívásaikkal állítják szembe a rali világbajnokság mezőnyét.
„Sokszor csak a kék eget látod a bukkanó mögött, nincsen erdő vagy házak, mint Finnországban, ami mutatná az utat neked” – magyarázza Lehtinen. „Vakon kell tehát az itinert mondanod, ha az itiner azt mondja, akkor a jobb oldalára, de ha azt, akkor a bal oldalára kell menned a bukkanónak. Kétségkívül meg kell bíznod benne, mert nem igazán látod, hogy merre megy az út.”
Ogier és Ingrassia megtanulta a nehéz utat
Sebastien Ogier és Julien Ingrassia gyors leckét kapott a verseny bukkanóinak veszélyeiből 2009-ben, mikor az itinerükben lévő hiba egy tipikus portugál balesetet okozott a francia párosnak és a Citroen C4-esüknek.
„Nem volt ez egy veszélyes kanyar, nem volt egy olyan hely, ahol hibáznunk kellett volna” – emlékszik vissza Ingrassia. „Az itiner nem volt elég pontos abban, hogy hány méter van a jobbra kanyarodó bukkanótól a balkanyarig. Padlógázon mentünk át a bukkanón, emiatt lecsúsztunk a versenyvonalról, ami azt jelentette, hogy elvesztettük a tapadást, és nekimentünk egy fának.
Ez egy jó lecke volt számunkra, a következő évben pedig nyertünk Portugáliában, ez volt az első rali világbajnoki győzelmünk. Az eset miatt fogtuk fel, hogy változtatni kell azon, hogy hogyan készítjük az itinerünket Portugáliában és hogy ezeket a bukkanókat nagyon fontos lejegyzetelni.”
Árvizek 2014-ben nehezítésként
Ha még nem volna elég bonyolult az itinerkészítés a Portugál Ralira, a 2014-es futam egy újabb nehezítő körülményt adott a párosoknak, mivel hatalmas esőzések voltak a pályabejárás idején, melyek özönvizet idéztek elő a szakaszokon. A helyi versenyző, Bernardo Sousa tréningautója oda is veszett egy vízzel teli árokba becsúszva. A csapat emberei pár órával később ötszáz méterrel arrébb leltek rá a kocsira.
„Nem lehetsz biztos az itinerben, mivel nem láthattad a szakaszokat” – mondta el a citroenes Mads Ostberg a rajt előtt, utalva arra, hogy ilyen körülmények között lehetetlen volt rendesen felmérni a kanyarokat, a kritikus bukkanókat. „Alapvetően nincsenek meg azok az információink, melyekre szükségünk lenne. A szakaszokon általában látsz nyomokat, levágásokat, néhány belül vagy a nyomban rejtetten elhelyezkedő követ. De most nem volt lehetséges ezeket a dolgokat észrevenni. Csak egy alapitinerünk van, és a szemünket kell majd használnunk!”
A 2014-es verseny aztán rá is világított, mennyire fontosak a precíz feljegyzések. Több olyan páros is balesetet szenvedett, akinek ez volt az első portugál viadala, őket különös mértékben sújtották a pályabejáráson tapasztalt nehézségek.
