Nincs két, egyforma életút, miként az is igaz, hogy minden pályafutásnak vannak kiugróan érdekes, egyben tanulságokat is kínáló eseményei. Erre a kis fejtegetésre nagyon jó példával szolgál Horváth Attila kézilabdaedző története. Különösen a két, utóbbi állomáshelyén adódtak meggondolkodtató történések.
Horváth Attila (fotó:jochapress)
Beszéljünk kicsit konkrétabban.
Az 56 éves szakember előbb Budakalászon alakított maradandót, amikor a második vonalból az NB I-be felkerült férfi kézilabda együttesével az első szezon végén a 4. helyen zárhatott. Fél évvel később mégis távozni kényszerült a főváros határában fekvő település együttesétől.
Kis szünet után a Ferencváros szerződtette. A legérdekesebb az ott töltött négy és fél év eseményei közül talán az, hogy hiába teljesítette a szakmai elvárásokat, már egy éve, 2021 nyarán közölték vele: 2022 nyarán nem számítson hosszabbításra.
– Az előzmények ismeretében mindenképpen pozitívum, hogy Ön az utóbbi egy évet már a biztos „leléptetés” tudatában dolgozta végig, és ennek a nyomasztó alaphangulatnak ellenére is a nemzetközi kupaszereplést is biztosító 4. helyig vezette a Ferencváros férfi csapatát.
– Nyilván azt szeretné hallani, miért menesztettek már egy évvel korábban – válaszolt az egykori válogatott irányító a kimondatlan kérdésre. – Arról ugyanis senki nem beszélt nekem az évek során, mi az, amit nem jól csinálok, mi az, amit másként kellene tennem! Csak arra tudok gondolni, hogy nem jól menedzseltem magamat, erre egyszerűen nincs tehetségem. Soha nem kerestem a főnökök kegyeit, pedig talán ott kellett volna fontos segédpontokat szereznem. A Ferencvárosnál egyetlen ember volt, akivel érdemben tudtam szót váltani, de Bognár László már sajnos, nincs ott a vezetésben.
– Játékosként kiktől tanulta a legtöbbet a kézilabdázás tudományából?
– Mindig jó edzőim voltak, ezért kimondottan szerencsésnek mondhatom magamat! Dunaújvárosban a Vasvári Pál Általános Iskolában Matéz Tivadar volt az első edzőm, akitől gyakorlatilag a legtöbbet tudtam meg erről a sportágról. Már 16 évesen pályára léphettem a Dunaferr NB I-es csapatában, amihez Komáromi Ákos és felesége, Éva néni, valamint Árva Csaba is sokat segített. A későbbiek során Vura József, Tenke Endre, Józsa Gyula, Rapatyi Tamás Dunaújvárosban, Füzes Gyula és Hunyadkürti János a Budapesti Honvédban egyaránt előbbre vitt, formálta a karakteremet, a gondolkodásomat. Na és el ne felejtsem az utánpótlás válogatott méltán sikeres és közkedvelt kapitányát, a tanári állását végig megtartó Fazekas Laci bácsit megemlíteni! Ő egy kiemelkedő egyéniség volt, kemény stílust és karaktert képviselt. Neki mindenki sokat köszönhet, aki a keze alá került.
– Véleménye szerint mely tulajdonságokra van leginkább szüksége annak, aki jó edző akar lenni?
– A legfontosabb, hogy a kispadon olyan edző üljön, aki mélységében érti a kézilabdát. Legyen következetes és a csapathoz alakítsa a játékot. Az edzői munkát nem lehet könyvből megtanulni! Az általam felkészített Ferencvárosról senki nem mondhatja, hogy sablon kézilabdát játszottunk!
– Az eredmények az elmondott elveit igazolták, mégsem tartottak igényt Önre a továbbiakban. Volt valami magyarázat, miért változtatnak a Népligetben?
– Csak az ilyenkor szokásos szöveg jött, hogy vérfrissítésre van szükség, fiatalítani kell. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a megújított Ferencváros?
– A magyar kézilabdázás kerékkötője a külföldiek dömpingje. Az Ön csapatában mi volt az arány?
– Tizennyolc játékosom közül mindössze hárman voltak külföldiek, döntően a magyarokra építettem. A négy és fél év alatt tőlünk tizenegy felnőtt, illetve utánpótlás válogatott kerettag került ki. De ha már a külföldiekről is szó esett, hadd mondjam el, hogy a magyar edzők soha nem kapták meg azokat a lehetőségeket, amit a messziről jött szakemberek megkaptak. Konkoly Csaba például a lehetőségek tört részéhez jutott Győrben, mint amennyi a munkája alapján kijárt volna neki.
– Ön bevallottan nem ért máshoz a kézilabdán kívül és nem is érdekli más. Hol folytatja?
– Bár az eredményeim alapján úgy érzem, az élvonalban lenne a helyem, de egy NB I/B-s együttesnél is szép feladat vár rám. .
(jochapress / Jocha Károly)
