Amihez egy egész viadal kellett két éve, Dohában, az már három nap alatt összejött Hosszú Katinkának: a 200 hát megnyerésével immár a negyedik aranyérmét szerezte a windsori rövidpályás vb-n.
Tizedik rövidpályás világbajnoki aranyérmét szerezte Katinka, továbbá a 18. érmet – így immár a hölgyek között is egyedül listavezető az ezt számon tartó örökranglistán. Igaz, a két érem-per-nap ritmust most nem tudta tartani: a nap másik döntőjére elfogyott, miután a program gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy normálisan hangolódjon a 800 gyorsra.
A kétszáz hát után még felpörgött a 100 vegyes középdöntőjére – olyannyira, hogy egy másodperccel volt gyorsabb mindenkinél –, ezt követően viszont a szokásos „tejsavtalanítás” helyett a 200 hát eredményhirdetésén volt jelenése, majd szinte azonnal következett a leghosszabb táv, és itt hamar kiderült, hogy az egész este erre hangoló ifjú vetélytársakkal nem veheti fel a versenyt, s végül 8. lett (fájdalomdíjként az az 500 dollár említhető, amit a FINA fizet, hiszen minden döntőst jutalmaznak).
„Úgy gondolom, eddig elég jól sikerült a világbajnokság, bár vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, de ez törvényszerű, amikor ennyi számot úszik az ember – értékelt Hosszú Katinka. – A mai nyolcszáz gyors például nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de sajnos az előző szám után nem tudtam rendesen levezetni, és ez visszaütött. Viszont most jön végre egy kis pihenő. A kétszáz hát aranyérmének örülök, igazából most ennyi is elég volt, a száz vegyes jól sikerült, kíváncsi leszek, holnap mire leszek képes ebben a számban, mert este nekem ez lesz az első a programban.”
Rajta kívül középdöntőseinknek szurkolhattunk, ám a száz vegyesen úszó Földházi Dávidnak és Verrasztó Evelynnek nem igazán volt esélye, annál közelebb járt az 50 gyors fináléjához Lobanovszkij Maxim, de a hórihgorgas ifjú elkövetett egy apróbb hibát, nem rúgta el magát eléggé, hamar feljött a víz alól, és így telibe kapta a fordulók generálta hullám – ebben a számban nagyjából ennyin múlik annak a 0.09 másodperces hátránynak az összeszedése, amivel Maxim lemaradt a döntőről. Edzője, Petrov Iván csak annyit mondott: „Semmi vész, amikor tavaly Győrbe költözött Maxim, 23 másodpercet tudott. Most 21.4-nél tart, és lesz ez még jobb. Tizenegyedik egy olyan mezőnyben, ahol nem huszonvalahányan indultak, mint sok más számban, hanem százhatvanan. Ennek fényében azért ez egy elég jó helyezés.”
„Sajnálom, hogy nem sikerült egy perc alá kerülnöm, egyértelműen az első ötven miatt, sokkal lassabb volt, mint kellett volna – kesergett Verrasztó Evelyn. – Nem fognám a kétszáz gyors készülésre, egyszerűen keményebben el kellett volna kezdenem a távot.”
(MÚSZ, fotó: MOB/archív)
