Mutasd a hashtag-ed, megmondom ki vagy! Abban viszont biztosak vagyunk, hogy ha ez most egy feladvány lenne, és nem látnák az úriember portréját, nevét, nem sokan indulnának tuti eséllyel a fődíjért. Sport, művészet, kultúra, oktatás, jótékonykodás… mondhatni elég széles paletta. Ám, aki ismeri Hrutka János egykori válogatott labdarúgót, az tudja, hogy még ennél is jóval szélesebb.
#segíts #színház #koncert #támogass #kultúra #művészet #sportoljfelelősséggel #futás #olvasás #együttlehetséges #wwfhungary #charity #nature #animals #oktatás #maradjotthon #nincsmegállás #ilyensevoltmég #többmintsport #jótékonyságifőzés #familytime #studiolife #ilovethisgame #fromstudenttoteacher #szabólőrinc #premierleague Spíler TV
Ha az ember veszi a fáradtságot és visszagörget pár hónapot Hrutka János közösségi oldalain, szinte beleszédül a változatosságba. Ugyanakkor az is felmerül benne, hogy mindehhez egyszerűen nem lehet elég 24 óra, mert az egykori német bajnok hátvéd, olyan iramot diktál, hogy azt nézni is fárasztó. Ha nem fut, akkor főz, ha nem főz, akkor kulturálódik, ha nem színházba jár, akkor jótékonykodik, ha nem jótékonykodik, akkor ír, ha nem ír, akkor tanít, ha nem tanít, akkor szakkommentátorkodik, és így tovább…
Mivel azonban mindezt csak a barátai és a követői tudják róla, egy feladvánnyal kezdenénk: kinek, mi jut eszébe, ha meghallja Hrutka János nevét? Végeztünk egy kis kutatást a neten, és bár az angoloknak lőtt bombája is sokszor megjelenik, mégis egyértelműen ez győzött:
Gondolom, nem lepi meg, hogy ha felmerül a neve, a drukkerek még mindig a románok elleni gólját emelik ki.
Nem, mert a mai napig jönnek visszajelzések. Nekem is az egyik kedvencem, tétmérkőzésen rúgtam, ráadásul édesanyám születésnapján. A drukkerek emlékeiben meg valószínűleg azért él ilyen elevenen, mert utána 13 évig nem találtunk be a románok kapujába. Az angolok elleni egyenlítés is emlékezetes marad, de az barátságos meccs volt, igaz minőségben azért jóval a román fölé emelkedett, mert ott Rio Ferdinand, Steve McManaman meg Kevin Phillips szaladgált a pályán, illetve az is másképp hangzott, hogy gólszerzők: Alan Shearer és Hrutka János.
Ön soha nem a duhajkodásáról volt híres, egy-egy gólöröm után pláne nem, hiszen legtöbbször valamilyen felirat szerepelt a mez alatti pólóján, ahogy az angolok elleni meccsen például az elhunyt Fodor Imrére emlékezett. Ennek ellenére úgy hírlik, egyszer mégis belement a hergelésbe, mert Újpesten a gólja után a VIP szektor elé futott, és a homlokát törölgette. Előjött a lila-fóbia, vagy…?
Ó, ennél jóval prózaibb oka volt. Újpesten 16 méterről gólt fejeltem Szűcs Lajosnak, s mivel jó barátságban voltunk, mert együtt nevelkedtünk a Fradiban, folyton ment a piszkálódás. Én speciel azzal szívtam Lajos vérét, hogy ő a világon az egyetlen kapus, akinek ilyen távolságból gólt fejeltek. Sok lila-fehér drukker ismerősöm volt, akikkel a Külvárosi kávéházban rendszeresen osztottuk egymást. Akkor épp 2-1-re nyertünk, s amikor összejött nekem a találkozó egyetlen akciógólja, muszáj volt üzennem nekik. Persze, ez a kívülállók számára hergelésnek tűnhetett, de nem volt több mint belső poén.
Kicsit elkanyarodtunk az eredeti témától, igaz, viccesen hangzik, hogy egy volt labdarúgó esetében nem a foci a téma, de bevallom, lenyűgözött a hashtag-kollekciója. A viccestől a drámaiig, az állatoktól a kultúráig minden feltűnik.
Az összes megosztás tudatos és minden megjelenésben van háttérüzenet, hiszen szeretném, ha az arra fogékonyak értenék, amit képviselek. Örülnék, ha az általam fontosnak gondolt értékek visszaköszönnének a felületeimen. A hashtag-ek esetében meg lényeges, hogy kötődjön a tartalomhoz, és minél több emberhez eljusson.
Mint például az, hogy ne váltsuk vissza a színházjegyeket?
Nagyon fontosnak tartom a művészetet és a kultúrát, ráadásul most mindenki rádöbbenhetett arra, hogy milyen szegényes lenne az élet, ha egyik pillanatról a másikra mondjuk, színház, koncert, zene, könyvek vagy filmek nélkül maradnánk. Én speciel, a következő napokra, hetekre számos jeggyel rendelkezem. Nem könnyű a helyzet, de az egészségügy mellett sok olyan terület akad, ahol szükség van a segítségre, támogatásra. A színházak, színészek megélhetésének, bevételeinek alappillére a jegybevétel. Eszemben sem lenne visszaváltani őket, így gondoltam, megpróbálom másoknak is felhívni a figyelmét erre.
No, de a kultúra mellett van itt még bőven tevékenység. Állatvédelem, jótékonysági főzés, tanítás, futás, footgolf… felsorolni sem egyszerű. Tényleg ennyi minden érdekli, vagy azért csinálja, mert manapság ez divat?
Ha arra gondol divatként, hogy figyeljünk oda egymásra, támogassuk azokat, akiknek szükségük van rá, vagy vásároljunk be a szomszéd idős néninek a jelenlegi helyzetben, akkor azt mondom, bárcsak az lenne, hiszen akkor például jóval kevesebben lennének az utcán, vagy sokkal kevesebb állat kerülne veszélybe. Nálam régóta kísérő alapelv az, hogy nem mindent azért csinálok, hogy pénzt keressek vele, mert azt a sok jót, amit az élettől kaptam, kötelességem visszaadni a rendszernek. Ez a kategória a jótékonykodás, az önkéntesség, de minden, amivel másokon segíthetek. Már egy ideje megpróbálok úgy élni, hogy azokat a dolgokat helyezem előtérbe, amik pozitív rezgéseket hoznak, illetve töltenek, és ezek ilyennek számítanak, talán ezért van energiám valamennyihez.
Aki ennyi helyen feltűnik, vagy ennyi mindent csinál, arról lerí, hogy óriási a szabadságvágya. Hogy hat önre a korlátozás?
Talán meglepem, de nem okoz gondot, mert a profi sportnak köszönhetően az egész életemet korlátok között éltem. De persze, ez nem áldozat volt, mert az ember tudta, hogy mit, miért csinál, és milyen pozitív hozadékai lehetnek.
A vírushelyzet kapcsán kialakult korlátozás azért más. Ön szerint lehetnek ennek pozitív hozadékai?
Mindenképpen, mert az élet nem folytatódhat ugyanúgy, ahogy pár hete véget ért. Sem a gazdaság, sem a szolgáltatóipar nem tud visszaállni a régi kerékvágásba. Sajnos, ez a helyzet nagyfokú bizonytalanságot is hozott magával, sokan elveszítik az állásukat, vagy épp fizetés nélkül várják a karantén végét, így nem könnyű azt mondani, hogy emberek, használjátok ki ezt az időt, építsétek önmagatokat testileg, lelkileg, szellemileg, mert ahol nehézségekbe kerül a napi betevő előteremtése, ott az önmegvalósítás csak üres lózung. Ennek ellenére hiszem, hogy sokan átértékelik a fontossági sorrendeket, előrébb kerülnek az igazi értékek, a család felé fordulnak, többet olvasnak, átstrukturálják költési szokásaikat, vagy éppen számot vetnek magukban, hogy mit csináltak jól, és mit rosszul.
Ez utóbbi érdekelne az ön esetében.
Megfeledkeztem az egyensúlyról. Mindig, mindent szinte azonnal elvégeznék, így nem csoda, ha reggel 7-től késő estig úton vagyok. A szüleim folyton figyelmeztetnek, hogy lassítsak, mert sokat vállalok, és igazuk van, mert hiába élvezem, amit csinálok, a sok elfoglaltság miatt, lassan eltűnik az énidő a napjaimból. A rohanó életmódnak köszönhetően az étkezésem sem nevezhető ideálisnak. Időközben rájöttem, hogy az igazán fontos dolgokat nem kell azonnal elkapni és megfojtani, ráadásul nagyon élvezem, hogy többet tudok a gyermekeimre, önmagamra figyelni, főzhetek, egészségesen táplálkozhatok, olvashatok, sportolhatok, elvégezhetek minden olyan dolgot, amit korábban hátrébb rangsoroltam, szóval, egyre hasznosabban töltöm az időmet, és remélem jó úton járok, hogy megtaláljam az idilli egyensúlyt. Imádom ezt a helyzetet, soha sem volt még ilyen az életemben.
Említette, hogy sportolhat… Ezt hogy kell elképzelni?
Nem járok edzésekre vagy ilyesmi. A vírushelyzet nagy figyelmet, felelősségteljes gondolkodást kíván mindenkitől, igyekszem én is így tenni. Attól nem félek, hogy elkapom, mert erős a szervezetem, de gondolnom kell a szüleimre, az idősekre, s arra, hogy hordozóként, milyen sokat árthatnék. A gyerekeimen látom, hogy a fiatalok valamiért ezt nem értik, vagyis nem kezelik a helyén, ezért szinte kötelességünk példát mutatni. Senkivel sem érintkezve futok, meg itthon végzek erősítő és koordinációs edzéseket. Szerencsére, az otthonomnak eddig is alaptartozékai voltak a különböző sportos kiegészítő eszközök, így minden a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy mozogjak.
Sportmenedzserként sem lehet, és lesz egyszerű az élet.
Már érezhetőek a gazdasági hatásai, és még hol a vége?! A bizonytalanság a sportban is megjelent, senki sem tudja, mikor lesznek újra bajnokságok, versenyek. Minden sportoló otthon, egyedül, egyéni edzésterv alapján készül, s ez nem a legideálisabb a helyzet. Egy ilyen felállás mellett minden klub sokkal megfontoltabb, senki sem szórja a pénzt, s ez az egész a nyári átigazolási szezonra is rá fogja nyomni a bélyegét. A játékosok ettől függetlenül bizakodóak, profi módon teszik a dolgukat, naponta teljesítik a megadott feladatokat, és legtöbbjük élvezi, hogy végre együtt lehet a szeretteivel. Megyeri Balázzsal volt egy aranyos helyzet a napokban, hogy sokáig nem válaszolt az üzeneteimre, aztán egyszer csak jelezte, bocs, de a két kisgyerek egész nap lekötötte a figyelmét.
És mit üzenne olvasóinknak? Szigorúan hashtag-ekkel…
#napsütötterész #húsvét #quarantinelikethis #sportoljszépen #olvass #bepositive #alwayslookonthebrightsideoflife #nemváltomvissza #naezazüzenet
Fotó: Hrutka János
