Ritka jubileumot érhetett meg Csoma Ferenc (képünkön) atléta mesteredző: miután 1989-ben az -Év Edzője- címmel tüntették ki, húsz év elteltével ismét kiérdemelte ezt az elismerést. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ vagyongazdálkodási igazgatójával munkahelyén sikerült néhány szót váltani.
– Az ember természetesen mindig örül, ha a munkáját elismerés éri – ismerte el a kitüntetett. – Így pedig van még egy kis pikantériája a dolognak, hogy a második díjazásom éppen két évtizeddel követte az elsőt.
– Előbb az 1989-es évről mondjon néhány emlékező szót.
– Magyar mércével mérve óriási egyéniségek futottak akkor a csoportomban – így Csoma Ferenc. – Káldy Zoltán akkor világszínvonalú tízezres országos csúcsa például a mai napig él. De Ágoston Zita, Rácz Katalin, Banai Róbert, Holba Zoltán és Bayer Tibor is fajsúlyos egyéniségei voltak az akkori magyar atlétikának.
– Van e valamiféle összefüggés az Ön kétszeri kitüntetése között?
– Azt tényként el kell ismerni, hogy a magyar atlétika évtizedek óta a dobószámokban ér el inkább nemzetközi mércével is mérhető eredményeket. Amikor ők egy kicsit a tőlük megszokott szint alatt maradnak, a távfutók csak akkor következhetnek. Köztudott tény ugyanis, hogy az afrikai futókkal gyakorlatilag egyetlen, nem színesbőrű versenyző sem tud rivalizálni. Ezért a futóink eleve hátrányos helyzetből rajtolnak bármilyen versenyen.
– Ezek szerint 2009-ben ismét szerényebb évük volt a dobóknak?
– Minden bántás nélkül lehet ezt mondani. Kezdve onnan, hogy az első számú emberünk, Pars Krisztián lemaradt a világbajnoki dobogó biztosra vett valamelyik fokáról.
– Most kiknek köszönheti Ön, az Újpesti TE mestere a szakmai elismerést?
– Elsősorban Papp Krisztinának, de közvetlenül mögötte rangsorolom Erdélyi Zsófiát, majd Szemeti Pétert is. A képet azzal tehetném teljesebbé, hogy a jövőt illetően rendkívül sok széppel és jóval bíztató Bárány András (1990-es születésű) és Szaniszló Barnabás (1991) is az én 14-15 fős csoportom tagjai közé tartozik.
– Mi várható 2010-ben az Ön által felkészített futóktól?
– Papp Krisztina korábban Európa válogatott és Vb-8. is volt. Most másfél éves hullámvölgyből jött ki, s már nem csak rendkívül becsvággyal küzdve készül, hanem egyre jobban is fut. Az Európa-bajnokságra koncentrál, ahol ötezer méteren 15 perc körüli idővel az első hat közé is bekerülhet. Erdélyi Zsófia mindössze 22 éves, jelenleg Amerikában tanul. Vele emailben és telefonon tartom a kapcsolatot; neki tízezer méteren már van 2. és 5. helye is az U23-as Európa-bajnokságról. Szemeti Péter saroksérülés után lábadozik; ő elsősorban ezerötszáz méteren okozhat a későbbiekben kellemes meglepetéseket.
– Mindehhez csak gratulálni lehet. Ez azonban kevés, hiszen Csoma Ferencről a sportkedvelők vajmi keveset tudnak.
– Ifjúsági versenyzőként ígéretesen próbálkoztam a 400 méteres gátfutással, s bár sok időt és energiát áldoztam a versenysportra, reményeim nem valósultak meg. Talán ezért is maradtam a pálya közelében, ahol 1978-tól edzősködöm. Győrött elsősorban kallódó fiatalokkal foglalkoztam, s ahogy jöttek az eredmények, úgy erősödött meg bennem a kötődés az edzői pályához. Valamikor 1986-ban a győri Rába gyár ura, Horváth Ede több szakosztállyal együtt az atlétákét is szélnek eresztette. Ekkor kerültem Újpestre, s most már ott is maradok.
– Ez már a negyedik évtizede az edzősködés terén. Nem érez fáradtságot vagy fásultságot?
– Szerencsés alkat vagyok, hiszen még a serdülők fejlődése láttán is képes vagyok -belelkesedni-. A nagy kihívást természetesen a felnőttek jelentik számomra, ahol éppen egy esztendeje bővültek a lehetőségeim. A magyar atlétika átszervezése kapcsán ugyanis megbíztak a felnőtt középtávfutók szakágvezetői teendőinek ellátásával.
Fotó: JochaPress
