Remekül szerepelt kajak-kenu válogatottunk a poznani Európa-bajnokságon, Hüttner Csaba szövetségi kapitánnyal beszélgettünk arról, ebből milyen következtetéseket lehet levonni alig másfél hónappal az olimpia előtt, milyen erős a magyar csapat, és mi okozott fejtörést neki.
Hüttner Csaba
A poznani kajak kenu Európa-bajnokságot első helyen zárta a magyar válogatott kilenc arany-, hét ezüst- és két bronzéremmel. Mit jelent ez alig egy hónappal az olimpia előtt?
Ezek az eredmények önmagukért beszélnek, főleg, ha azt vesszük, hogy ezek az érmek közül négy aranyat, két ezüstöt és egy bronzot olimpiai számban szereztünk. Egyedül férfi kenuban nem szeretünk érmet, de ott volt egy ötödik helyünk. Ez az eredmény tulajdonképpen a csapat mostani állapotának felmérése, amely azt mutatja, hogy erős az együttes, mind a négy szakág érmet vagy olimpiai pontot szerezhet Tokióban. Ugyanakkor messzemenő következtetéseket még nem lehet és nem is szabad levonni, mert az Európa-bajnokságon is jól látszott, hogy minden számban, minden szakágban erős ellenfeleink lesznek, akikkel szemben nem lesz könnyű megszerezni az aranyérmet. Összességében elégedett vagyok, de ez az Eb-siker nem jelenti azt, hogy automatikusan tarolni fogunk az olimpián.
Mennyire lepte meg Kopasz Bálint és Varga Ádám versengése K-1 1000 méteren? Mit eredményezhet, hogy a királyszámban két ilyen világklasszisunk van?
2019-ben Kopasz Bálint nyerte a világbajnokságot, azóta viszont Varga Ádám kétszer legyőzte itthon, az első eset meg is lepett tavaly, mert az versenyek nyolcvan százalékában Bálint kiemelkedett a hazai élmezőnyből. Ádámról tudtuk, hogy kiváló versenyző, ifiként már bizonyított, de sokáig sérült volt, másfél évig nem tudott teljes erőbedobással készülni. A mostani győzelme viszont nem ért meglepetésként, mert már benne volt a pakliban, és tudtam, milyen formában van. Sarkalatos kérdés, bárhol a világon ritkán fordul elő hasonló helyzet, két ilyen szintű versenyzővel, és a pillanatnyi forma dönt majd közöttük. De abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nemzetközi szövetség és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése értelmében két egységet is indíthatunk az olimpián, így kétszeresére nőnek a dobogós esélyeink. De ne feledjük, hogy rajtuk kívül a nemzetközi mezőnyben van három komoly riválisuk, a német Jacob Schopf, a cseh Josef Dostál és a portugál Fernando Pimenta. Úgy gondolom, ötük között fog eldőlni az olimpiai arany.
Mennyire nehéz sakkozni a párosításokkal, és mi okozza a gondot?
Van három versenytáv az olimpián, kétszáz, ötszáz és ezer méter, ami nyolc helyet jelent a hajókban, de egy országnak csak hat kvótára van lehetősége, ami behatárolja a lehetőségeket. Ha egy kapitánynak négy jó képességű sportolója van, akkor egyszerű eldönteni, ki versenyezzen, de ha minden számban más nyer, az egyben lehetőség is, mert akár meg is lehet duplázni a várható jó eredményt. Nekünk mérlegelnünk kell, ki az, akit nem hagyhatunk itthon, és melyek azok a B-egységek, amelyeknek esélye van jól szerepelni az olimpián.
Férfi kenuban egy éve még nem volt olimpiai kvótánk, most meg kettőt is szereztünk, Adolf Balázs és Fejes Dániel révén mintha feléledne a szakág. Mintha a földből nőttek volna ki. Mi történt?
Ez 2019-ben kezdődött, amikor Adolf Balázs és Fejes Dániel még az U23-as világbajnokságra készülődött, és az edzőik az edzőtáborban felvetették, hogy próbáljuk ki őket együtt. Kiderült, hogy remekül kiegészítik egymást. Később, a felnőtt edzőtáborban Németh Szabolcs kérésére összeengedtük őket egy verseny erejéig a Dóri Bence, Kiss Balázs kettőssel, és svéd párosban legyőzték őket. Akkor még csak legyintettünk, hogy talán szél miatt történt a bravúr, esetleg jobb volt a pályájuk vagy pihentebbek voltak. De elindultak egy úton, és nemcsak ők hitték el, hogy sikerülhet, hanem edzőik, Pétervári Pál, Németh Szabolcs és Bánszky Imre is kitartottak mellettük. A két fiú mindent munkát elvégzett, ennek lett a gyümölcse az, ahol most tartanak. Az ő példájuk is jól mutatja, ha hiszel benne, erős akarattal, hittel és munkával oda lehet érni a legjobbak közé. Azért is örülök, mert nagyon megérdemlik, rengeteget tettek érte.
Az Európa-bajnokság után kicsit aggasztónak nevezte a női kenu szakágat, pedig az elmúlt években a Takács Kincső és Balla Virág rendre bizonyítottak. Mire van szükségük Tokióig?
A szegedi világbajnokságon a kettősük második helyen végzett a kínaiak mögött és kiválóan teljesítettek, de úgy látom, idén hiába vannak jó állapotban, ez mégsem jön ki a versenyeken. Nem kétlem, hogy a munkát elvégezték, de fejben erősödniük kell, oda kell tenniük magukat. Dolgoznak rajta, a világkupán másodikak, az Európa-bajnokságon harmadikok lettek, ami nem rossz, de a tudásukhoz képest ez az eredmény nem megfelelő nekik sem és nekem sem. Többet várok tőlük.
A női kajaknégyesnek viszont mintha nem lenne ellenfele, bármilyen összeállításban és száll vízre. Velük könnyebb helyzetben van?
Ezt így nem mondanám, mert az összeállítás mindig fejtörést okoz. Szerencsénkre a szakágnak sok minőségi kajakosa van, nem gond, ha egyikük kiesik valamiért, van hét-nyolc olyan versenyző, aki képes itthon és a világon is bekerülni bármilyen négyesbe. Persze örülünk, hogy így sikerült és az elmúlt években senki sem győzte le őket, de ez nem jelent semmit abból a szempontból, hogy az olimpiára mindig a lehető legjobban felkészült egységgel kel utazni, mert erre készül minden ellenfél. Biztosra nem vehetünk semmit Tokióban sem, persze az aranyérem a cél, de előre leosztott lapok nincsenek.
Mivel lenne elégedett Tokióban?
A japán klíma és a körülmények kiszámíthatatlanok, a szél és a hullámok miatt nehezebb jósolni, mert sok tényező befolyásolja a futamokat. Tény, sok éremlehetőség van a válogatottban, de az arany megszerzése minden számban nagyon nehéz lesz. Nem szeretek jósolni és nem is szoktam, maradjunk annyiban, ha tisztességes versenyen hozzuk azt, amit tudunk, akkor elégedett leszek.
(Magyar Edzők Társasága / Vincze Szabolcs)
