Igazi forradalmat csinált a Bjelouszova-Protopopov műkorcsolyázó páros

Július 16-án, szombaton ünnepelte 90. születésnapját minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású műkorcsolyázója, Oleg Alekszejevics Protopopov, aki feleségével, Ljudmila Bjelouszovával új iskolát teremtett, ezzel két olimpiát, négy világ- és négy Európa-bajnoki aranyat is nyert. Az 1979-ben disszidált legenda még álmodott arról, hogy 1998-ban ismét olimpián szerepelhet, de hatvan felett esélye sem volt rá.

A Bjelouszova-Protopopov páros (fotó: AFP)

Oleg Protopopov egy balerina fiaként született 1932. július 16-án, de 6 hónapos korában elhagyta az apja. Kilencéves volt, amikor Németország megkezdte Leningrád hosszú ostromát a második világháború alatt. Azt mondta, faragasztót evett, hogy ne haljon éhen. Mások macskákat és kutyákat faltak fel, de az igazán elkeseredett emberek kannibalizmushoz folyamodtak, és megették a halottakat a túlélésért.

Édesanyja, Anna kórházi önkéntes volt, gyakran a fiát is magával vitte. Oleg elmondta, hogy egyik éjjel egy zsúfolt, hideg kórházi szobában arra ébredt fel, hogy mindkét szomszédja halott már.

Szemtől szemben láttam a halált, tudom, mennyit ér az élet. A korcsolyázásunkkal életet hozunk másoknak. Valójában az élet és az inspiráció érzését teremtjük meg

– nyilatkozta később.

A leningrádi születésű sportember viszonylag későn, 15 évesen kezdett el korcsolyázni, első edzője Nyina Lepnyinszkaja, első partnere pedig Margarita Bogojavlenszkaja volt, akivel párosban 1953-ban ezüstérmet szerzett a szovjet bajnokságon.

1951-ben besorozták a balti flottába, de minden szabadidejét a korcsolyázásra használta. 1954 tavaszán Moszkvában egy korcsolyaszemináriumon találkozott Ljudmila Bjelouszovával, akivel 1956-ban kezdtek együtt edzeni. A pár 1957 decemberében összeházasodott, és ugyan a feleség megtartotta a leánykori nevét, a párt általában Protopopovéknak nevezték.

1958-ban egy 13. hellyel debütáltak a világbajnokságon, két évvel később Squaw Valley-ben a kilencedikek lettek az olimpián. 1962-ben álltak először világbajnoki dobogón, amikor Prágában ezüstérmet, három évvel később első orosz/szovjet kettősként már vb-aranyat ünnepelhettek Colorado Springsben.

A korcsolyázás olyan erővel volt jelen az életükben, hogy úgy döntöttek, csak a sportnak élnek és nem vállalnak gyereket.

Pályafutásuk során négy aranyat, három ezüstöt és egy bronzot nyertek világbajnokságokon, míg az Eb-ken a négy arany mellett négy ezüst sikeredett. Az igazi csúcsot azonban az 1964-es innsbrucki és az 1968-as grenoble-i olimpiai jelentette, ahol nem találtak legyőzőre.

(A teljes írás a 24.hu/sport oldalain olvasható.)