Teljesítette első túraautó-világbajnoki (fél)szezonját Nagy Dániel, a Zengő Motorsport 18 éves versenyzője. Hondájának erőforrását csak a szezon hatodik fordulójára készítette el a japán gyár. Dani fejlődése rohamos volt, mígnem a szezonzáró katari állomáson mindössze tizedekkel maradt le első világbajnoki pontjáról.
Majer Dániel • A portugáliai utcai pályán teljesített bemutatkozó futamán még óvatosan vezetett a tizennyolc éves Nagy Dániel, a Zengő Motorsport versenyzője. A korlátok közelségével és a neki minden addiginál erősebb, nehezebben vezethető autóval is meg kellett küzdenie. Elmondása szerint a hétvége után kétségei támadtak azzal kapcsolatban, mikorra tudja felvenni a ritmust a túraató-vébészezonban. A válaszra sokat nem kellett várni, az argentin versenyen már jóval közelebb férkőzött csapattársához, Ficza Ferenchez.
Dani Katarban • Fotó: formula.hu
„Intenzív fejlődési időszak következett, minden hét végén más kihívással kellett megküzdenünk, más-más magasságot átugranunk. Az előrelépést kívülről sokszor nem is lehetett látni, mi azonban belülről nagyon is éreztük, nekem pedig mindig az volt a véleményem, hogy előbb-utóbb az eredményekben is megmutatkozik a fejlődés” – nyilatkozta Dani. Igazán az év utolsó fordulójára, a katari megméretésre érett be a sok munka.
Talán minden addiginál jobb formában érkezett a helyszínre, bújta az adatokat a mérnökével már a pályára lépés előtt is. A tökéletes beállítás keresésének pedig már a szabadedzéseken meglett az eredménye, a második gyakorláson ugyanis történelmi sikert elérve mindkét magyar fiatal az első tízben végzett, Dani a hetedik, Ficza Ferenc a kilencedik lett. „A legjobb, úgynevezett privát versenyzőként zártam az edzést, így aznap este abban maradtunk, hogy ha ezután már semmi jó nem történik velünk a versenyen, akkor is boldogan megyünk haza.”
De történt, mégpedig rögtön az első futamon. A tizenhetedik helyről a rajt után mindjárt kettőt lépett előrelépve „élete legkeményebb” versenyét futotta. „Több körben a gyári Hondákkal tizedre azonos időket futottunk. Nagyon jó érzés volt, először éltem át ilyet, amióta bemutatkoztam. A verseny nagy részében a rutinos öreg rókával, Tom Coronellel meccseltem, aki elképesztően kemény ellenfél volt. Végül sikerült megelőznöm, a manőver pedig az első sikeres támadásom volt a sorozatban, így még ott, menet közben, az autóban ülve megünnepeltem. Előtte maradni is kemény dió volt, végül a pálya minden milliméterét kihasználva sikerült.”
Üröm az örömben, hogy a svéd Dahlgren tizedik helyen haladó Volvójától és élete első világbajnoki pontjáról végül mindössze nyolc tizeddel lemaradt, az ünneplésre azonban így is minden oka megvolt, amiért először állhatott fel a nem gyári versenyzők értékelésének dobogójára, annak is a harmadik fokára.
Csapattársak és barátok, Feri (balra) és Dani Japánban • Fotó: Zengő Motorsport
„Elképesztő érzés, hogy a szezon végére a csapattal közösen, Ficza Fecóval kéz a kézben utolértük a mezőnyt, és tizennyolc évesen a legjobbak ellen tudtam küzdeni. Muszáj megemlítenem Ferit is, akivel végig nagyon jól össze tudtunk dolgozni a szezon során, már a kezdetektől minden adatot megosztottunk egymással, ő pedig kettőnk közül a tapasztaltabb lévén mindig készséges volt, bármit kérdeztem, segített” – mondta Dani, aki egy dolgot sajnált csak, hogy idén először nem működött autójában a fedélzeti kamera, így nem tudta megörökíteni azt az „őrült” ünneplést, amelyet az első verseny leintése utáni levezető körben rendezett.
„Nagyon szerethető csapat jött össze, én pedig nagyon örülnék neki, ha jövőre ugyanebben a felállásban, szerelőstül, mérnököstül, mindenestül tudnánk folytatni. A motorsportban a téli időszak mindig a következő szezon anyagi feltételeinek megteremtéséről szól, mi pedig azon leszünk, hogy 2017-ben megerősödve álljunk a rajtrácson.”
