„A kocsma zárva, sakkozni mentünk!” – akár az is állhatna az apró indiai falu, Marottikal talponállójának ajtaján. A helyi férfiak a pohár helyett a bábukat emelgetik, példájukat pedig a helyi kisgyerekek is követik.
L. G. • A sakkfalunak is nevezett Marottikalban a lakosság kilencven százaléka a sportág szerelmese, 8-tól 80 éves korig hódolnak a közös szenvedélynek. A legtehetségesebb gyerekek a helyi sakkiskolában fejleszthetik képességeiket.
A történet egészen a hatvanas évekig nyúlik vissza, amikor egy helyi fiú, bizonyos Unnikrisnan meglátta a tévében az amerikai legendát, Bobby Fischert. Az élmény hatására elhatározta, ő is megtanul sakkozni. Azonnal elutazott a szomszédos faluba sakkórákat venni, hazatérve pedig eldöntötte, hogy a tudást mindenkinek át szeretné adni. Ingyenes órákat tartott otthonában, onnan indulva a sakkláz futótűzként söpört végig az addig olcsó, de bivalyerős italok gyártásából élő falun. A legtöbben ráadásul nemcsak készítették, hanem előszeretettel fogyasztották is a végterméket.
Egészen addig, amíg a sakk szeretete erősebbnek nem bizonyult az alkohol iránti vágynál.
„A sakk a szenvedélyem. Ha egyszer játszani kezdek, mindent elfelejtek. Ez is egyfajta függőség” – mondja a mozgalom elindítója.
Az azóta eltelt négy évtizedben már több mint hatszáz helyi lakost tanított meg a sakkozás fortélyaira a napjainkban már hatvanas éveiben járó Unnikrisnan. Éttermében órákon át sakkozhatnak a betérők, a helyiek által alapított iskolában pedig gyerekeket tanít a játékra. Az általa nevelt fiatalok rendre jól szerepelnek a tartományi versenyeken, kivívva azzal az indiai sakkozás emblematikus alakjának, Visuvanatan Anandnak az elismerését. A korábbi világbajnok személyesen gratulált a marottikaliaknak a sakkozás iránti erőfeszítéseikért.
Nyáron Marottikal hivatalosan is megkapja „Az első sakkfalu”-címet a tartományi elöljáróktól.
Amikor a tizenhat éves Unnikrisnan négy évtizeddel ezelőtt életében először felállította a bábukat a táblára, aligha gondolta volna, hogy mekkora hatással lesz a sakk a saját- és faluja életére. A legjobban a gyerekek jártak, akik a korábbiakkal ellentétben nem a káros szenvedélyeket tanulhatják el szüleiktől.
