A Vasas egészen pazar tavaszi szerepléssel jutott fel bajnokként az NB I-be. A világon csak tíz csapat produkált hasonlót ebben az időszakban. Minek köszönhető ez az átlagon felüli teljesítmény?
– Nagyon büszkék vagyunk rá, de nem szeretnénk túlértékelni ezt a sorozatot – kezdte Nagy Miklós, a Vasas sportigazgatója a csakfoci.hu-nak. – Szemmel láthatóan a tavaszi szezonra állt össze a csapatunk. A Kecskemét elleni idegenbeli győzelmünk volt a fordulópont. Előtte akadt pár döntetlenünk és éreztük a feszültséget a csapaton belül a pontok elszórása miatt. A kecskeméti siker után aztán sorozatban nyertük a meccseket, beindult egyfajta öngerjesztő pozitív folyamat, mentálisan is rendben voltunk és egyre nagyobb önbizalommal futballoztunk. Tavaszra összeállt minden: beérett a szakmai stáb munkája, ültek a téli igazolások, akik kitűnően egészítették ki egymást a csapat már meglévő magjával. A győzelmek mindig építik a csapatot, ez nálunk is így volt.
Mennyi az Ön része a sikerekben, mennyi a szakmai stábé és mennyi a játékosoké?
– Semmiképp sem a saját szerepemet szeretném kiemelni, ez igazi csapatmunka volt. A csapat van a pályán, a játékosoké az elsődleges érdem, hiszen ők rúgják a gólokat, ők nyerik a mérkőzéseket. Természetesen az edzői stábnak is elévülhetetlen érdemei vannak ebben a szereplésben. A sor végére tenném a klubvezetést, még akkor is, ha tudjuk, ahhoz, hogy végül a pályán minden működjön, a háttérben zömében megfelelő döntéseket kell hoznom.
Bene Ferenc és Schindler Szabolcs után végül Kuttor Attilával sikerült kiharcolni a feljutást. Miben volt ő jobb, mint az elődök?
– Három különböző karakterről beszélünk. Nem lehet őket teljes mértékben összehasonlítani. Ugyan vannak azonos összetevők a három halmazban, de vannak változók is szép számmal. Ami a legfontosabb különbség, hogy nem ugyanazzal a kerettel dolgoztak. Az eredmények azonban önmagukért beszélnek, ha Attila nem végez jó munkát, akkor most nem tartanánk itt. Kialakított egy nagyon pozitív légkört, egységbe gyúrta a játékosokat és egy olyan stílust képvisel, ami illik a keretünkhöz. A sok passzra épülő, kombinatív, domináns játék eredményre vezetett. Attila mellett azonban a teljes stáb odaadó és profi munkájára is szükség volt, a pályaedzőtől, a videóelemzőig, a kapusedzőn át. Kellett egy félév, hogy teljesen összecsiszolódjunk, most ugyan nem ragadtunk be a rajtnál, de ősszel nem mindig voltunk meggyőzőek. Tavasszal aztán beérett a közös munka.
Önt igazi munkamániás vezetőként jellemzik a kollégái, ismerősei. Egy személyben irányítja a Vasas felnőtt csapatát, emellett pedig a Kubala Akadémia tulajdonosa. Lehet ezt bírni hosszú távon?
– Mindig így dolgoztam, ezért nekem nem jelent problémát, sőt, jól érzem magam ebben a felállásban.
Nem úgy fogom fel, hogy ez munka, én ebben találom meg az örömömet. Nálam nincs kötött munkaidő, nincs hétvége, nincs szabadság, a magánélet mellett tulajdonképpen 0-24 órában dolgozom. Élvezem ezt a fajta feladatot, hiszen maximalistaként így meg tudom magam valósítani és szeretek felelősséget vállalni a döntéseimért.
– Szerencsésnek tartom azt is, hogy az Akadémia és az FC egy kézben van, hiszen, az Akadémián nevelkedő gyerekek feláramlása zökkenőmentes. Számomra az a rekreáció, ha különböző képzéseken veszek részt, hiszen folyamatosan tanulni szeretnék.
Nem gondolt soha arra, hogy változtasson ezen a klubmodellen?
– Nem szerepelt a gondolataim között. Mivel működőképes modellről beszélünk, ezért az NB I-nek is így megyünk neki. Sokan kételkedtek, hogy fogom-e bírni, de ha visszatekintek az elmúlt évekre, akkor azt mondom, hogy az idő engem igazolt. Az Akadémia feljutott az első vonalba, a felnőtt csapat az NB I-be – ezek mind, mind kézzelfogható eredmények. Megtaláltam a kollégákat minden területre, akikkel már régóta együtt dolgozom, és ha megvannak az automatizmusok, akkor ez remekül tud működni.
Pár éve ismeretlenként csöppent bele a hazai felnőtt profi futballba. Mennyire volt nehéz dolga eleinte, például a játékosokkal való tárgyalások során? Mi az, amit a legnehezebb volt megszoknia?
– Más az üzleti szféra és más a futball és ezen belül is különbséget tennék az utánpótlás és a felnőtt futball között. A futball minden szintjén voltak már korábban tapasztalataim, hiszen gyerekkorom óta elválaszthatatlan része az életemnek. Voltam az amatőr futballban sportvezető, edző, játékos, majd 4 évvel ezelőtt az Akadémia révén jött a professzionális szintű utánpótlás. Azok a tárgyalási mechanizmusok, amelyeket az üzleti szférában elsajátítottam, itt is működnek, de vannak érdekes specifikumok.
A futballban a tárgyalások során sok esetben azokat a metódusokat tapasztalom, amelyek az üzleti szegmensben 10-20 éve voltak jelen, de abszolút látok fejlődést ezen a téren is.
– Az tény, hogy az utánpótlásban kisebb nyomás alatt dolgoztam, és az ott megszerzett ismereteket nagyon jól tudom most kamatoztatni, hiszen, hogy csak egy példát említsek: kiválóan ismerem évekre visszamenőleg a magyar utánpótlásmezőnyt, ami a tervezett igazolásoknál például komoly előny.
Az NB II-ben a rutinos játékosok mellett, rendre lehetőséget adtak a fiatal tehetségeknek is. Az NB I-ben mennyire lesz fontos szempont a fiatalok szerepeltetése?
– Nem biztos, hogy nehezebb dolgunk lesz ebből a szempontból, mint az NB II-ben volt. A következő szezonban nem feltétlenül a dobogóért való küzdelem lesz a realitás, először stabilizálnunk kell a helyünket. A feljutási kényszer miatt a fiatalok az NB II-ben is nyomás alatt futballoztak, így ez az érzés nem lesz számukra újdonság. Magunkra nézve kötelezőnek fogjuk venni az MLSZ ajánlását a fiatalok szerepeltetésére vonatkozóan. A pénzügyi terveinkbe már beépítettük ezt a forrást, de emellett természetesen szakmai megfontolások is közrejátszanak a döntésünkben. A fiatalok beépítése egyfajta elvárás lesz a szakmai stáb irányába. A tehetségek részére külön motivációt jelenthet, hogy indíthatunk tartalékcsapatot, így megtarthatjuk a srácokat, nem kell feltétlenül kölcsönadni őket. A legtehetségesebbek természetesen a felnőtt csapat keretéhez tartoznak majd, ahogy ez korábban is már bevett szokás volt nálunk.
Sztojka Dominik korosztálya egyik legtehetségesebb játékosa, az U19-es válogatott meghatározó tagja, a Vasasban azonban kevés lehetőséget kapott tavasszal. Az NB I-ben lehet ő a nagy felfedezett?
– Természetesen azt szeretném, ha Sztojka minél több lehetőséget kapna, az összeállításról azonban minden esetben a vezetőedző dönt. Szakmai okai voltak, hogy kicsit kevesebb szerep jutott neki. Sztojka a hozzáállásának és tehetségének köszönhetően elérte, hogy tavaly felhoztuk az első csapathoz. Ha ez nem történik meg, akkor most senki nem hiányolná őt a pályáról. Abszolút kiérdemelte azonban, hogy Pátkaiékkal készüljön, az első néhány hétben azonban fel kellett vennie a ritmust, hiszen a felnőtt futball sokkal dinamikusabb, fizikálisabb, mint az U19. Látom benne a fejlődést, a tehetséget, ezért is hosszabbítottunk vele és egészen biztos, hogy az NB I-ben is itt marad velünk. Visszatérve az eredeti kérdésre, akár az is benne van, hogy ő lesz a mi felfedezettünk. Aktívan fogunk rá számítani, bízom benne, hogy minél több mérkőzésen bizonyíthat.
Akkor is meg kell adni a lehetőséget a hozzá hasonló tehetségeknek, ha esetleg abban a pillanatban nem a legjobb megoldás a szerepeltetésük az eredményesség szempontjából.
– Meccsenként 1-1 ilyen játékost el kell bírnia a csapatunknak. Jó példa erre Iyinbor Patrick, aki eleinte dobálta a hibákat, sokan nem értették, miért játszik a csapatban. A stáb azonban tökéletesen látta, hogy megvannak a képességei ahhoz, hogy középső védőként idővel a csapat erőssége legyen. Így is lett, tavasszal már sokkal letisztultabb volt a játéka. A legtehetségesebb fiatalok az NB I-ben is megkapják majd a lehetőséget, csak azokat szeretnénk kölcsönadni, akiknél nem érezzük, hogy tartósan játszani tudnának az élvonalban.
A fiatalok beépítését talán az is megkönnyítheti a Vasasnál, hogy nem alkalmaznak majd légiósokat.
– Így van, nem lesz külföldi a csapatunkban, ebben is következetesek vagyunk. Szeretnénk kicsit különlegeset alkotni, még akkor is, ha komoly szakmai kihívás lesz, hogy az esetleges hiányposztokat sem töltjük majd be légiósokkal. Egy-két fiatalt mindenképp fel akarunk építeni. Ha ez sikerül, remélem, nem csak a Vasas szurkolói számára leszünk szimpatikus csapat.
Milyen költségvetéssel és milyen célokkal vágnak neki az NB I-nek?
– Reálisan nézve nem lehet más a célunk, mint a biztos bennmaradás. Ez egyáltalán nem egy kishitű cél a 12 csapatos NB I-ben. Ha visszaemlékezünk az előző szezonra, a negyedik helytől lefelé, szinte mindenkit megcsapott a kiesés szele. Természetesen a legveszélyesebb zónát szeretnénk elkerülni már a bajnokság elejétől. A stabil bennmaradás a keret erőssége és a költségvetés alapján is reális cél lehet. Nekünk az NB II-ben az volt a koncepciónk, hogy NB I-es költségvetéshez konvergáló büdzsével dolgozzunk. Ezen nem változtattunk akkor sem, amikor nem jutottunk fel.
Nem titok, hogy a másodosztály második legmagasabb költségvetése volt a miénk. Az NB I-ben egy minimális növekedés lesz, de várhatóan a kisebb költségvetésű klubokhoz fogunk tartozni az élvonalban.
Milyen igazolások várhatók?
– Géresi Krisztiánt és Novothny Somát ugye már leigazoltuk, ők válogatott szintű játékosok és nagyon sokat várunk tőlük. Nem lesz azonban sok igazolás, annyi biztosan nem, mint amennyi általában a feljutó csapatoknál szokott lenni. Már az NB II-ben is olyan játékosokat igazoltunk, akik az NB I-ben is meghatározók lehetnek. Célzottan, minden csapatrészt szeretnénk megerősíteni, főleg azokat a posztokat, ahol jelenleg nincs versenyhelyzet. Mivel nem korlátlanok a lehetőségeink, élő szerződéssel rendelkező játékosokat nem fogunk tudni kivásárolni. Szabadon igazolható, lehetőleg több poszton is bevethető futballisták jöhetnek számításba.
Az elmúlt két évtizedben a Vasas négyszer is kiesett az NB I-ből (2006-ban aztán a Ferencváros kizárása miatt mégis elindulhatott a legmagasabb osztályban). Mi kell ahhoz, hogy hosszú távon meg tudjon ragadni az élvonalban a csapat?
– Következetesség, hosszú távú gondolkodás és egymásra épülő nyugodt munka. Furcsa, amit most mondok, de talán jobb is, hogy idén jutottunk fel és nem korábban.
Sokkal stabilabbak lettünk minden szempontból, most már egyértelműen érettek vagyunk az NB I-re. Tudjuk, hogy nehéz szezon áll előttünk, de nem fogunk kapkodni akkor sem, ha esetleg hullámvölgybe kerülünk.
– Igyekeztünk a másodosztályban is előre gondolkodni, ezért hároméves szerződéseket kötöttünk, amelyek jelentős részét már meghosszabbítottuk. Ha nyugodtan és következetesen építkezünk a jövőben is, akkor bízok benne, hogy elkerülhető lesz, hogy a Vasas liftezzen az NB I és az NB II között.
A Vasasnak van itthon az egyik legstabilabb szurkolótábora, viszont létszámban nincsenek túl sokan. Milyen nézőszámot terveznek az NB I-ben?
– Halmoztuk a győzelmeket, de ez nem látszódott a nézőszámon. A keret kialakítása mellett a másik fő feladatom, hogy visszacsalogassuk a szurkolókat a lelátókra. Itt is az utánpótlást kell kiépítenünk, erre a következő időszakban lesznek majd különböző akcióink, amelyektől azt reméljük, hogy egyre több gyermekkel megszerettetjük a csapatunkat. A 70-es, 80-as években a kerületben meghatározó intézmény volt a Vasas, amelynek volt egyfajta misztikuma. Most azonban már nagyok sok felé terelődik a kerületi gyerekek figyelme, de az a feladatunk, hogy beintegráljuk őket a Vasas-családba. Nem biztos, hogy mindenkinek profi futballistává kell válnia, de a csapat elkötelezett szurkolója lehet. A napokban alakítjuk ki a jegy és bérletértékesítési feltételeinket, itt is abszolút szurkolóbarát megoldásokra törekszünk. Bízom benne, hogy sok olyan szimpatizánsunk is visszatér, aki az NB II-es szereplés miatt nem járt meccsre. Ha átlagban tudnánk produkálni egy 3000-3500-as nézőszámot, azzal már elégedett lennék.
PRIVACSEK ANDRÁS
