Ma bemutatjuk Önöknek Ricky Djauharit, aki az indonéz fővárosból-Jakartából látogatott Magyarországra. Tudjuk, hogy kapcsolatban áll a futballal és ezért az ottani futballvilágról faggattuk.
Először azt szeretnénk megtudni, milyen kapcsolatod van Magyarországgal?
Magyar barátnőm van és ő hívott meg, hogy az ünnepekre látogassak el Magyarországra. Most először jöttem Európába, így Magyarországra is.
Mesélj arról, mivel foglalkozol otthon?
Színészként dolgozom, egy népszerű indonéz sorozatban szerepeltem, amelynek a címe Nada Cinta (Nada szerelme) és kisebb filmszerepeket kaptam eddig. Emellett futballedzőként is tevékenykedem.
Hogyan kerültél kapcsolatba a futballal?
Egy nehéz, de sikeres teszt után egy sporttagozatos középiskolába (Ragunan Athletic School) jártam, ahol sok sportágat oktattak, többek között a futballt is, amelyet a legjobban kedveltem. Bekerültem az iskola csapatába és nagyon megszerettem ezt a sportágat.
A profi csapatok ebből az iskolából válogatják ki a legjobbakat és meghívják őket a nemzeti bajnokságba. Engem is hívtak a Semen Padang elsőligás csapatába, de sajnos a térdsérüléseim miatt nem tudtam profi csapatban játszani. Ekkor úgy döntöttem, hogy inkább továbbtanulok és felvettek a University of Perbanas közgazdász szakára és ott az iskola csapatában az egyetemi bajnokságban játszottam.
Milyen poszton szerepeltél a csapatban?
Az edzőm szerint technikailag jól képzett voltam, az erősségem a gyorsaság és a cselezés volt, így csatár pozícióban játszottam.
Mint mondtad edzőként is dolgozol. Mesélj erről!
Nálunk a 2000 évek elején nagyon népszerű lett a teremfoci és az egyetemnek volt egy remek csapata, amellyel az egyetemi bajnokságban mindig az első öt között szerepeltünk, sőt nemzetközi meghívásaink is voltak. A csapatból sok játékost meghívtak a profi bajnokságba is. en edzőként kaptam ajánlatot először óvodás korú gyerekekhez majd két nemzetközi és egy hazai általános iskolában foglalkoztam a gyerekekkel.
Gondolom figyelemmel kíséred az indonéz profikat is. Milyen a hazai bajnokság?
Úgy gondolom technikailag és játékstílusban nincs nagy különbség az indonéziai és az európai futball között. Sok európai edző és menedzser jön hozzánk és sok külföldi játékos is szerepel a hazai bajnokságban. A különbség talán a motiváció lehet, mert nálunk az első ligás focisták nem olyan jól keresnek, mint az európai élcsapatoknál.
Nálunk körülbelül annyit keresnek a profik, mint itt Magyarországon. Szép stadionjaink vannak a mérkőzések teltház előtt zajlanak és nagyon jó hangulatúak, a közönség úgy hiszem fanatikusabb nálunk, mint itt.. A támogatási rendszer hasonlóan működik, mint ebben az országban.. A csapatok az államtól és különböző szponzoroktól kapnak támogatást.
Mennyire kíséred figyelemmel az európai bajnokságokat? Vannak-e kedvenc csapataid és kedvenc játékosaid?
A televízióban lehetőség van arra, hogy európai meccseket is nézzünk. Nekem az angol dinamikus, gyors futball tetszik a legjobban. Az ottani csapatok közül a Manchester City a kedvencem és különösen tetszik az ukrán csatár Sevcsenko és a kapusuk Peter Schmeichel teljesítménye. Az olasz futball kevésbé tetszik, mint az angol, mégis a legkedvesebb csapatom az AC MIlan.
Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?
A jövőben, a színészi pályámra szeretnék koncentrálni. Később szeretnék egy szép családot gyerekekkel és egy jó munkát, amiben örömömet lelem. Amíg csak tudok, szeretnék hobbiként focizni és edzősködni is.
Az ázsiai élet bizonyára különbözik az ittenitől. Hogy érzed magad Magyarországon?
Izgatottan vártam az utazást, most jöttem először Európába. Magyarországra barátnőm meghívására jöttem, akinek köszönhetően sok embert megismertem, sőt barátokat is szereztem. Az ünnepek alatt Hollandiába is ellátogattunk, érdekes volt megtapasztalni a különböző országok kultúráját és életmódját. Hollandiában indonéz rokonaim is vannak, őket is meglátogattuk.
