Az elmúlt egy hónapban nemcsak a gyakorlásokon, hanem a meccseken is a felnőttekkel szerepel a 18 éves Mód Noémi. Az FTC-ben két esztendeje az élete első élvonalbeli mérkőzésén góllal bemutatkozó kézilabdázót feldobja a tét és a versenyhelyzet, s azt sem bánja, hogy az érettségi miatt kevesebb ideje jut a pihenésre.
reb • A szezon első felében az utánpótláskorúak közül általában az U17-es Európa-bajnoki bronzérmes Háfra Noémivel és Hlogyik Petrával találkozhattunk a Ferencváros női kézilabdacsapatában, nagyjából egy hónapja pedig régi-új játékost fedezhettünk fel a meccskeretekben: a 18 éves Mód Noémit.
„Az egyik edzés végén odajött hozzám az edzőnk, Elek Gábor, és azt mondta, látja, hogy sokat fejlődtem, jól mennek a gyakorlások – kezdi az irányító. – Én is éreztem, hogy több gólt tudtam dobni, sokszor dicsértek a társak, ezért aztán most én kerültem a csapatba a meccseken.”
Mód Noémi • Fotó: Kisricso photo
Nem először kapott lehetőséget: 2014 januárjában már szerephez jutott, s az első NB I-es mérkőzésén rögvest gólt is szerzett. A mostani szezonban a felnőttek edzéseit látogatja, és jól kezeli, hogy nem végig számítottak rá „élesben”.
„Inspirál, hogy meg kell küzdeni a lehetőségért. Örülök, hogy bizonyítani kell, sokkal jobb ez így, mintha fix helyem lenne. A versenyhelyzet mindig maximális erőbedobásra késztet, és tudom, az is szükséges ahhoz, hogy jobb legyek.”
Az elmúlt hetekben jelentős előrelépés történt, hiszen ugyan nem lépett pályára a Bajnokok Ligájában, a Larvik elleni hazai 30-27-es siker alkalmával helyet kapott a keretben.
„Teljesen más érzés volt, mint a bajnoki meccseken, hiszen még több néző előtt szerepelt a csapat, ráadásul külföldiek ellen. Szoros volt az állás, így nem szállhattam be, de ettől függetlenül is különleges élmény volt, hogy a lehető legközelebbről nézhettem a társakat és az ellenfelet, no meg persze tanulhattam tőlük. A kispadon egyébként érdekes érzések uralkodtak bennem: kicsit féltem is attól, hogy te jó ég, itt engem akár pályára is küldhetnek, miközben persze ezért szurkoltam, hogy számítsanak rám.”
Tisztában van vele, még rengeteget kell fejlődnie ahhoz, hogy az éles csatában is bevessék. Úgy érzi, jól cselez, észreveszi a többieket és megfelelően mozgatja a társakat, azonban az igazán ütős átlövésekkel még adós. Dacára annak, hogy az idén érettségizik, a felnőttek legtöbb edzésén, akár napi két tréningen részt vesz. „Kevesebbet tudok pihenni, sokszor késő estig tanulok, de annyi baj legyen.”
A hét végén a diákolimpián játszik a néhány éve Mohácsról a fővárosba költözött irányító, de az igazi terepe az élsport: a junior élvonalban és az NB I B-ben is ontja a gólokat.
„Hasznos, hogy azokban a sorozatokban több játéklehetőséget kapok, mert így jobban kiteljesedhetek. Mindig tudom, hol a helyem és mi a szerepem: a korosztályomban húzóember lehetek, a felnőttek között pedig epizodista.”
Azt már csak mi tesszük hozzá: ha így folytatja, nem sokáig marad peremember.
