Megvolt a búcsú, Douchev-Janics Natasa mindenkitől elköszönt Szegeden, ahova eredeti szándékom szerint elmentem volna én is. Ám mint az egész folyamat során, most is sakkoztak az emberekkel. Először ugyanis keddre hirdették meg a tájékoztatót, azután ,,átpakolták” szerdára. Jómagam viszont már elköteleztem magamat keddre, amikor is Vajda Attilával találkoztam, hogy az olimpiai bajnokokról készülő, ,,Ötkarikás beszélgetések” címet viselő, novemberben megjelenő, új könyvemben tudjak róla írni. Két, egymást követő napon viszont fizikailag képtelen voltam Szegedre utazni.
Vajda Attila tehát megvolt, de vajon mit fogok írni majd a magyar színekben háromszoros olimpiai bajnok, ,,éremmúzeummal” rendelkező Janics Natasáról? Arról a Janicsról, akit édesapja többszöri kérésére már 1999-ben befogadott Fábiánné Rozsnyói Katalin, akiről – és férjéről, Fábián László olimpiai bajnok kajakosról – Natasa a 2007-ben tőlük volt távozása után öt évvel csak kijelentette, hogy kettejüknek köszönheti a legtöbbet! Ehhez a múló időre, élettapasztalatra és egy adag bölcsességre is szükség volt, de a lényeg az, hogy csak megtette, kinyilvánította, amit korábban is tudott mindenki.
