Szerkesztőségünk vendége volt az utcai harcosok +80 kg-os magyar bajnoka, Jánosi László, aki március 3-án, az Utcai Harcosok Országos Szövetségének döntőjén legyőzte ellenfelét, Kiss Dénest.
Hogyan alakult a te pályafutásod? Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal?
Hét éve kezdtem sportolni, elején csak hobbiszintű dolog volt, én egy másik sportot űztem a küzdősportnál jóval magasabb szinten: még annak idején vízilabdáztam a BVSC-ben meg az OSC-ben, utána pedig OBB-ben játszottam. Körülbelül 3 éve kezdődött az életem a küzdősportban, addig nem vettem ezt annyira komolyan. Versenyezni kezdtem, nyertem a meccseket, és úgy gondoltam, inkább ebbe fektetek több energiát, nem pedig a másik sportágba.
Miért pont a thai bokszot választottad?
Az egész úgy kezdődött, hogy már 5 éves koromban megismertem egy srácot, aki az edzőmnek a rokona, láttam őt edzéseken, mindemellett folyamatosan mutogatott különböző fogásokat, ezáltal egyszerűen megtetszett, és lassacskán kialakult a dolog. A karate például sosem vonzott igazán, mindig a keményebb sportágakat részesítettem előnyben.
Manapság kivel és hol készülsz fel edzéseken?
Sándor Györggyel készülök, ő az edzőm, és Soroksár-Erzsébet határán van egy, az edzőm által felépíttetett nagyon komoly berendezésekkel felszerelt edzőterem. Itt edzünk heti 4-5 alkalommal, a Pit Bull Team egyesületet képviselve.
Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az utcai harccal?
Az igazság az, hogy régebben is láttam utcai harcos meccseket, mert amíg nem épült fel jelenlegi edzőtermünk, anno a Calypso Ring diszkóban edzettünk az Öv utcában. Annak idején Juhász Ferenc tartotta az edzéseket a kempósoknak, és ők indultak utcai harcos versenyeken, sőt, ott voltak is utcai harcos meccsek. Viszont a miskolci selejtező volt az első alkalom, amikor küzdöttem utcai harcban, és meg is nyertem.
Hogy érzed, neked mi az erősséged az utcai harcban?
Szerintem nekem a térdelés és a földharc az, ami jól megy. Mondjuk ez a kettő az, amivel a mezőny fölé lehet magasodni, az hogy jól ütünk, jól rúgunk, az egy dolog.
A budapesti döntőn kit tartottál legkeményebb ellenfelednek, kiről gondoltad azt, hogy nem szeretnél összekerülni vele?
A csapattársamat, Ádámot. Ha vele összekerülök, az egy nagyon csúnya meccs lett volna. Ettől függetlenül normálisan végignyomtuk volna, mert azért az nem mindegy, ki lesz a magyar bajnok.
Milyen lemondásokkal jár az, hogy komoly szinten sportolsz?
Igazából nincs sok lemondás. Előtte aktív éjszakai életet éltem, amiből visszavettem, de ez nem egy nagy lemondás, sőt, még hasznomra is válik. Munka mellett nyugodtan lehet csinálni.
Pályafutásod alatt hányszor küzdöttél ringben a nagyközönség előtt? Hány győzelmet arattál ez idáig?
Szerintem 60-70 meccsem biztosan volt már. Külföldön is volt már pár jó mérkőzésem, Hollandiában, Franciaországban, Ausztriában. Thai boksz Európa-bajnokságon is indultam, ahol sajnos nem sikerült helyezést elérnem, mert pont az első menetben összekerültem egy hazaival, Macedóniában egy macedónnal. Ez alapból nem volt szerencsés, de tervezem és remélem, hogy engem visz majd a válogatott a szeptemberben Belgrádban megrendezendő thai boksz világbajnokságra, meg talán a kempo Európa-bajnokságra is.
Szerinted a jó eredményeket minek köszönheted: a tehetségednek, vagy a szorgalmadnak?
Szerintem mindkettőnek. Tudom, hogy van valamiféle affinitásom ehhez a küzdősporthoz, hála a jó Istennek, a fizikai adottságaim is elég jól megfelelnek, de az is benne van, hogy ha az ember munka után fáradt, akkor is elmegy edzeni. Szóval mindkettő szerepet játszik, egyik nélkül nem megy a másik.
Minek van nagyobb prioritása? A sportnak vagy a magánéletnek?
Biztosan nem hagynám, hogy a magánélet rovására menjen a sport, de az igazság az, hogy csak napi 3 órát vesz el összesen, tehát szerintem soha nem is fog a magánélet kárára válni.
Ha már itt tartunk, a családod, a barátnőd hogyan viselik azt, amikor küzdeni látnak?
Nagyon sok ideig nem engedtem ki senkit a családból a versenyekre. Édesapám viszont most ott volt a budapesti döntőn, kicsit meg is hatódott, nagyon büszke rám! A barátnőmmel szerencsém van, ő nagyon szereti ezt a küzdősportot, és szerencsére nem az a fajta, aki szörnyülködve nézi, ha folyik a vér. Azért izgul, hogy nyerjek, nem pedig azért, mert sérülést szenvedek, ami nem is baj. A barátnőm nagyon sokat segített, a miskolci selejtezőhöz képest szerintem 30 százalékkal jobb formában vagyok neki köszönhetően.
Szerencsés csillagzat alatt születtél?
Igen, úgy érzem. Akár a családi hátteret, akár az adottságaimat tekintve is. Meg az életben a dolgaim is szerencsésen alakultak. Kíváncsi is vagyok, mikor kapom vissza…
A sporton kívül van-e egyéb hobbid?
A snowboardozást nagyon szeretem, úgy 6-8 éve űzöm hobbiszinten. Idén viszont ezt kihagytam, mivel az utcai harcos versenyzésre alkalmas állapotban kellett megjelenni
Viszonylag zárt kör versenysportolónak lenni. Szerinted egy bizonyos győzelem után ez egy rang versenytársaid szemében, vagy csak mint egy potenciális leküzdendő ellenfélre tekintenek rá?
Szerintem egy rang is, mert amikor az ember megnyer egy-egy versenyt, egy-egy bajnokságot, akkor a sporttársak is gratulálnak. Én jóban vagyok sok emberrel, egyszerűen figyelemmel követjük egymás eredményeit, nem tapasztalok irigységet. Örülök, ha magyar sportoló nyer, és ugyanúgy természetesen én is gratulálok.
Mik a terveid a jövőt illetően?
Az egyik célom, hogy normális munkahelyet találjak magamnak, de az úgyis meglesz. Ami pedig a sportot illeti, szeretnék ugyanilyen jó formában maradni, sőt, még jobb formában lenni. Jobban rá szeretnék állni erre a sportra, mert úgy érzem, van benne keresnivalóm.
Utolsó kérdésként: szeretnél-e üzenni valamit az interjú olvasóinak?
Köszönöm a szurkolótáboromnak, hogy bíznak bennem, nézzék a meccseket, melyeken részt veszek, és remélem, hogy a jövőben is örömet tudok szerezni a szurkolóimnak.
Szerkesztőségünk nevében további sok sikert kívánunk, találkozunk április 7-én a Küzdelmek Éjszakáján, Tökölön.
A cikkhez hozzászólhat a fórumban, kattintson ide.
XLsport Szabó Gabriella – Ezüstszegi József
