Diákolimpiai versenyeken indul, szinte naponta zongorázik, és persze az öttusa tölti ki az életét. A 15 éves Soponyai Dávid legutóbb az Olimpiai Reménységek Versenyén győzött Prágában. Cseppet sem unatkozik, s jelszava lehetne: fő a változatosság.
reb • Mintha más embert látott volna maga előtt Kállai Ákos utánpótlás-kapitány a múlt hét végén, amikor Soponyai Dávid megnyerte az ifjúsági B korosztály, azaz 15-16 éves fiúk megméretését a prágai Olimpiai Reménységek Versenyén. A KSI sportolója nyár óta ugrásszerűen fejlődött, sokkal jobbá vált, pedig csak két hónap telt el.
„Igazából az a kulcsa az előrelépésnek, hogy nagyon koncentráltunk a futásra, és az látványosan megmutatkozott – kezdi az érintett. – A nyári Európa-bajnokságon gyomorrontással küszködtem, ezért is szembetűnő a fejlődés. Ott megtanultam, nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit eszem.”
Soponyai Dávid már az öttusa minden számával ismerkedik • Fotó: Soponyai Ákos
A cseh fővárosban biztosan nem volt hasonló gondja, kétség sem férhetett a sikeréhez. A 15 éves öttusázó amolyan évadzárónak érzi az ORV-t, amely segít abban, hogy önbizalommal vágjon neki az alapozásnak. A téli időszak a legtöbb sportágban egyhangú, hiszen akkor kell hosszabb, kilométergyűjtő edzésekkel megalapozni a következő szezon remélt, jó teljesítményét.
Ez azonban még mindig jóval változatosabb, mint az úszás, amelyet kezdetben űzött. Ötéves korában ismerkedett meg a medencék világával, majd négy esztendővel később a izgalmasabbnak és sokszínűbbnek ígérkező öttusa mellett döntött a szülőkkel. Tavaly a korosztályában már megnyerte az elitbajnokságot, egy hónappal az ORV előtt pedig az országos bajnokságot is.
Erős iskolába jár, de a hiányzásai már csak azért sem jelentenek gondot sosem, mert a testnevelőtanár az osztályfőnök, aki megértően szemléli élsportoló tanítványát. Ráadásul rendre képviseli a Szent István Gimnáziumot a diákolimpiai versenyeken, a héten éppen a mezei futás budapesti döntőjében lett első.
Nemcsak a sportpályán állja meg a helyét, évek óta zongorázik. „Csak napi háromnegyed órát gyakorolok, és egy órám van a hét végén” – int le, amikor szóvá tenném, hogy milyen sok a dolga.
Bár jól mozognak ujjai alatt a billentyűk, inkább a öttusa számaival „játszik”.
