A szövetség ajánlása nyomán jóval több fiatal játékos kapott lehetőséget a labdarúgó NB I eddigi meccsein, mint egy évvel korábban, ráadásul nagy részük nem is érdemtelenül léphetett pályára hétről hétre. A jelek szerint elérte a célját a kezdeményezés. A bajnokság végét azért nem árt megvárni ahhoz, hogy valós képet kaphassunk. Összegzés az eddigi hét fordulóról.
Nagy-Pál Tamás • Az őszi szezontól a klubok már a sportfogadásból befolyó pénzekből is részesülnek, de az összeg nagysága differenciált. Az elosztás egyik szempontja, hogy hány U20-as játékost szerepeltetnek az NB I-es csapatok. Ahhoz, hogy az összeg száz százalékából részesüljenek, egy fiatalnak mindig a pályán kell lennie. Mivel ez csak ajánlás, nem pedig kötelezettség (azt az Európa Unió szabályai nem tennék lehetővé), áttekintettük, milyen hatással volt a lehetőség bajnokságra. Másképpen: nagyobb szerepet kaptak-e a fiatalok az első hét fordulóban, mint tavaly?
Bobál Dávid • Forrás: honvedfc.hu
Összességében megállapítható, hogy igen, és nem is kevéssel.
Egy évvel ezelőtt az első hét körben összesen 6832 percet voltak a pályán az 1994. január elseje után született játékosok, míg az idén 8200-at azok, akik 1995 első napját követően látták meg a napvilágot. A különbség azonban még ennél is nagyobb, hiszen a múlt évben fordulóként nyolc meccset rendeztek, most pedig – a létszámcsökkentés nyomán – már csak hatot. A szerepeltetett játékosok számát nézve ugyan ellentétes folyamat figyelhető meg (hiszen tavaly 32-en, míg idén 30-an léptek pályára), ám az átlagot tekintve ez a szám is nőtt, hiszen most négy csapattal kevesebb játszik az NB I-ben.
Ráadásul egyértelműen kiderül: a fiatalok immár nem csak csereként kapnak lehetőséget néhány percnyi lehetőséget.
Tavaly egy-egy hétvégén 965, míg meccsenként 122 percet játszottak a “gyerekek”, erre a szezonra ez a szám 1171-re, illetve 195-re nőtt. Ez azt jelenti, hogy átlagban egy-egy meccs mindkét csapatában mindvégig a pályán volt egy-egy ifjú játékos. Bár a kép ennél nyilvánvalóan árnyaltabb, hiszen a címvédő – egyébként kieső helyen álló – Videoton mindössze egyetlen alkalommal vetett be fiatalt: Sejben Viktor nyolc egész percet kapott a Ferencváros ellen. Amúgy éppen a zöld-fehérek voltak még azok, akik nem feltétlenül szavaztak minden alkalommal bizalmat valamelyik tehetségüknek, de Nagy Ádám végül szépen bejátszotta magát a kezdőcsapatba, sőt a válogatottba is.
Ha mindezek alapján vonnánk mérleget, akkor szemrebbenés nélkül kijelenthetnénk, hogy a szövetség törekvése sikeres, elvégre a klubok mindinkább bíznak a fiatalokban. A számoknak azonban kizárólag akkor van értékük, ha a srácok tényleg azért lépnek pályára, mert ügyesek, nem pedig azért, mert a klub ráhajt a miattuk befolyó összegre.
Objektíven persze nehéz megítélni, hogy egy-egy tinédzser miért játszhatott, s e tekintetben az edzők sem bőbeszédűek. Egyedül a Budapest Honvéd mestere, Marco Rossi árulta el az Újpest elleni, 1-1-gyel zárult mérkőzés után, hogy a védelem tengelyében játszó Alekszander Ignjatovics és Bobál Dávid közül azért hagyta ki a kezdőből a szerbet, mert a társa húsz év alatti.
Sallai Roland • Forrás: puskasakademia.hu
Akárhogyan is, Bobál valósággal berobbant az élvonalba, rutintalansága miatt akadtak természetesen hibái, de legtöbbször megbízható teljesítményt nyújtott. Ahogyan a Ferencvárosban a már említett Nagy Ádám, a Haladásban két gólt szerző Németh Márió, a Puskás Akadémiában szép gólt fejelő Sallai Roland vagy a sérüléséig a Paks védelmében magabiztos Lenzsér Bence is rászolgált arra, hogy már most stabil élvonalbeli játékosként számoljanak vele
Ám ugyanígy igaz: Vida Mátéval, Berecz Zsomborral és Osváth Attilával ellentétben – akik a Vasas játékospolitikáját ismerve az ajánlás nélkül is valószínűleg hasonlóan nagy szerepet kaptak volna – a többi játékos nem biztos, hogy több lett volna időhúzó cserénél, ha a klubokat az anyagi haszon reményében nem motiválják a szerepeltetésükre.
Mindenesetre kijelenthető: a törekvés elérte a kívánt célt. Persze, nem szabad elfelejteni, hogy még csak a szezon elején járunk, az igazi fokmérő az lesz, amikor tavasszal élesedik a harc az év végi pozíciókért. Akkor kiderül: továbbra is bíznak-e az edzők a fiatalokban, vagy az eredménykényszer felülírja az anyagi érdekeket? Arra pedig még később kapunk csak választ, hogy a most bevetett játékosok tényleg gyorsabban, jobban fejlődnek-e, mint a kispadon (vagy ott sem) felejtett társaik.
Mi újság a környéken?
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a többi kelet-európai országban – amelyekben a szövetség nem motiválja anyagilag a klubokat – mennyit játszanak az élvonalbeli csapatokban a fiatalok. Csupán szúrópróbaszerűen négy klub őszi bajnoki mérkőzéseit vizsgáltuk. A Bajnokok Ligája-főtábláján szereplő Dinamo Zagrebben négy fiatal kapott játéklehetőséget (köztük két 18 éves is), ők összesen 1237 percet töltöttek a pályán. Meccsenként 176 percet, ami valamivel elmarad a mostani magyar átlagtól, de jóval meghaladja a tavalyit. A Partizan Belgrádban összesen heten játszottak, de kevesebb ideig (1120 percet, vagyis meccsenként 160-at). A Dinamo Bucurestiben ennél is csekélyebb volt a bizalom a fiatalokban, hat játékos átlagban 129 percet kapott, vagyis nagyjából annyit, mint a mieink egy évvel ezelőtt. De azt is hozzá kell tenni, hogy a korcsúcsot a románok nyerték, ugyanis náluk már 16 éves is pályára léphetett. A legérdekesebb a Sparta Praha esete: a cseh gárdában egyetlen U20-as játékos sem szerepelt az eddigi négy fordulóban.
