Magyarország kézilabdában mindenképpen nagyhatalomnak számít. Ezt az állítást még a sport ellenségeinek is nehéz lenne megcáfolniuk. Elég csak a legfontosabb mérföldköveket felidézni, hogy semmi kétségünk ne legyen a fenti állítás helytállóságát illetően.
1965-ben a Török Bódog irányította magyar női kézilabda válogatott világbajnok lett. 1982-ben az utolsó félévben Mocsai Lajos vezette férfi nemzeti együttes szerzett ezüstérmet a Svájcban megrendezett világbajnokságon. (Arról, hogy ez a gárda a megelőző három esztendőben Kovács László kezei alatt formálódott, sajnálatosan csak egészen véletlenül esik szó. Pedig e tény esetleges felemlítése nem feltétlenül csökkentené Mocsai Lajos érdemeit…) A női válogatott 1976-ban (Török Bódog) és 1996-ban (Laurencz László) egyaránt olimpiai bronzéremig jutott.
A nők 2000-ben az aranyérem ,,elpackázását” követően (ehhez is volt némi köze Mocsai Lajosnak) ezüstérmesek lettek, majd hasonló előzmények után 2003-ban a világbajnokságon is meg kellett elégednünk a második hellyel. Ezt követően a férfiak hoztak két olimpiai negyedik helyet: 2004-ben Skaliczki László, 2012-ben Mocsai Lajos volt a kapitány.
A válogatott mellett a klubok is kitettek magukért, a Veszprém például 2002-ben a BEK-döntőbe (a BL-elődje) jutott, s csak két góllal maradt alul a Magdeburg ellenében.
