Az esemény megálmodóját, Pázmányi Gábort kérdeztük a hétvégi Masters Kupáról.
Jól csengő nevek és jó hangulat jellemezte a hétvégi III. BVLSZ Diapolo Masters Kupát.
Pázmányi Gábor: Köszönöm az érdeklődést, azt hiszem igazán jól sikerült, de erről persze a résztvevőknek a véleménye lenne az igazán mérvadó. Mindössze két negatívum árnyékolta be az eseményt, az egyik a felhők okozta időjárás (ami szó szerint beárnyékolta a strandot) és ezért sajnos nemhogy strandolók tömegei nem nézték a mérkőzéseket, hanem a hozzátartozókon, rokonokon kívül senki, pedig tényleg egy igazi nyári eseménynek szántuk!
A másik negatívumról, ami azért nem volt „valódi”, csak a játékosok egy része tekintette annak, később ejtenék szót a lebonyolítás kapcsán! Ezt a tornát úgy hirdettük meg, hogy megfelelő számú és korosztályú nevező esetén (ez legkevesebb 8 csapat lett volna) csináltunk volna egy 30+ és egy 45+ korosztályú csoportot, de miután sajnos csak 6 csapat tudott eljönni, így a mérkőzések során komoly, néha 20-25 év korkülönbségű játékosok játszottak egymással, egymás ellen (merthogy nem volt korosztályi szétválasztás), ami miatt úgy gondoltuk, hogy nem lenne reális a legvégén helyezéseket, végeredményt, tabellát, Kupa győztest hirdetnünk, hanem tényleg pusztán a játékra, a mozgásra, a szervezett, mérkőzésszerű játéklehetőségre helyezzük a hangsúlyt és így például ennek jegyében az összes részvevő csapat teljesen azonos díjazásban is részesült! Nos ebből adódott némi csalódottság és hiányérzet többekben, hogy amikor egy-egy mérkőzés döntetlenre végződött – volt több ilyen is – nem következtek 5 méteres lövések (nem volt miért, ugyanis nem volt jelentősége annak, hogy a mérkőzés eldőljön bárkinek a javára is) és mint tudjuk, egy vízilabdásnak mi lehet jobb, mint 5-öst lőni…főleg a lövő játékosnak? Ahhoz nem kell fárasztóan oda-vissza intenzíven úszni, előtte nem gyilkolják le az embert „hivatásos vízi hóhérok”, ráadásul a lövések döntő többsége gól…ami a vízilabdás örömforrások egyik legnagyobbika!
Na ezt az örömöt most „aljas módon” elvettük tőlük! 
A humort félretéve, ahogy én láttam (és az egyik legjobb és általam igazán nagyra tartott valamikori zseniális játékos, Dr. Budavári Imre barátom is – aki nemhogy jelen volt, hanem kiváló játékvezetői tevékenységével színesítette is az eseményt – látta és elmondta), nagyszerű, hajtós meccseket játszottak és tényleg olyan gyönyörű dolgokat csináltak, olyan látványos, szép, technikás gólokat lőttek, hajszálpontos gólpasszokat adtak, tiszta szereléseket mutattak be, hogy öröm volt nézni! Miután egy-egy ilyen eseményen nincs olyan görcsös eredmény kényszer (persze mindig mindenki nyerni akar, és ezért még ezen a szinten is megtesz mindent), itt nem kell az egyébként valóban eredményes abszolút „atlétikus” és végsőkig fegyelmezett játékot játszani, ezért ők ilyenkor mindig szó szerint „játsszák a vízilabdát”, amit még nézni is élvezet!
Azonban ha a riport terjedelemébe belefér adnék én most egy olyan névsort a résztvevő játékosok egy részéről, amelyik egyrészt magyarázatot ad arra, hogy ezek az „öregfiúk” miért is tudnak mind a mai napig olyan nagyszerűen, élvezhetően játszani, másrészt teszem ezt tényleg a teljesség igénye nélkül – nem szeretném ha bárki is megsértődne, aki kimarad, mert azért azok is tiszteletreméltóan hajtottak, küzdöttek, akik régebben nem voltak annyira neves, eredményes, híres játékosok, de jönnek és vízbe szálnak és minden meccsen nyerni akarnak!
– Hallgatom…
PG.: Tehát ez egy olyan névsor – ABC sorrendben – akik között bizony többen komoly korábbi nemzetközi eredményeket is magukénak tudhatnak, válogatottakban is szerepeltek, és vannak köztük többszörös Magyar Bajnokok és Magyar Kupa győztesek, rengeteg-rengeteg OB I és OB I/B mérkőzéssel a hátuk mögött: Ábrahám István, Bárány Attila, dr. Bene András, Békési Ákos, Binder Szabolcs, Boncföldi András, Csáki Szabolcs, Denk Zoltán, Eppel László, Gombos Gábor, dr. Helembai Gábor, Kuron Attila, Monostori Attila, Mód Levente, Ofner Dániel, Pelle Balázs, Regős Ádám, Simon László, Tiba Péter, dr. Tóth Béla, dr. Ugrin Tamás, Ürögi Zsolt, Vasicsek János, Vincze Zsolt, … az eredményeiket pedig itt felsorolni olyan hosszú lista lenne, hogy talán ki sem férne itt egy oldalra, és ismét kihangsúlyoznám, hogy a listát a teljesség igénye nélkül idézem fejből és tényleg elnézést kérek ha valakit kihagytam, de sajnos az összes csapat összes játékosát itt felsorolni igen hosszú lenne! Ezúton is köszönöm nekik, hogy ha csak tehetik és idejük, elfoglaltságaik engedik eljönnek az általunk szervezett és rendezett Masters Kupákra, mert ettől van ezeknek az eseményeknek igazi rangja és ilyen színvonala!
– Mi tagadás valóban rangos lista. Mik a tervek, mikor lesz legközelebb Kupa?
PG.: Ahogyan azt mindig elmondom, a tornákat kifejezetten nekik, az ő igényeiknek és kéréseiknek megfelelően, hozzájuk alkalmazkodva próbáljuk kiírni és megvalósítani, de ha terveznem kellene, azt gyanítom, hogy a legközelebbi Masters Kupát valamikor az év végén, decemberben tudjuk majd megrendezni, mert sajnos a jelek szerint idén nemzetközi Masters Világeseményre már nem számíthatunk, amelyek előtt értelemszerűen mindig van értelme nekünk is felkészülési tornát szervezni!
– Köszönöm a tájékoztatást, további sok sikert a jövőben is!
PG: Én is köszönöm!
