Reményei tavaly és tavaly előtt is szerte foszlottak, de Csipes Ferenc ezzel együtt sem mondott le arról, hogy egyszer mégis őt választják meg idehaza az „Év edzőjének”. Két sikeres évad végén is úgy gondolta, hogy „ha most nem, akkor sohasem”, de csalódnia kellett, mert egyszer még a versenyzőivel az olimpiai számokban kiharcolt három első helye is csak a harmadik helyhez juttatta a hagyományos voksolásban.
"Nem úgy alakultak a dolgok 2011-ben, ahogy szerettem volna, pedig a tanítványaimmal együtt mindent megtettünk azért, hogy a szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokság számunkra a csúcsok csúcsa legyen. A szövetség viszont ezúttal nem a lehető legjobb csapat kiállítására törekedett, hanem a legtöbb kvóta megszerzésére, ami a női szakágban sikerült is. Ennek viszont ára is volt: a „kvóta-központúságnak” a legjobban az 500-as páros itta meg a levét.
Sok minden megváltozott azzal, hogy Natasa (Dusev-Janics Natasa– a szerk.) kihagyta ezt a világbajnokságot, az pedig csak menet közben derült ki, hogy a hazai pálya a túlzott várakozással összefüggésbe hozhatóan távolról sem mindig előnyt jelent" – hangsúlyozta Csipes Ferenc, a Domino Honvéd kajak-kenu szakosztályának női vezetőedzője, aki immár harmincharmadik éve tartozik – előbb versenyzőként, majd szakosztály igazgatóként, jelenleg pedig mesterként – a patinás klub kötelékébe.
A szegedi világbajnokságon Kozák Danuta 2 aranyérmet és egy ezüstöt nyert, Kovács Katalin és Csipes Tamara 2-2 aranyat, Szabó Gabriella pedig egy első hellyel lett gazdagabb. Ezzel a „dominós” dicsőséglistával a négy olimpiai éremmel, köztük egy arannyal, emellett nyolc világbajnoki győzelemmel büszkélkedő egykori kajakozó válogatott idén is az „Év edzője” cím egyik várományosának számíthat.
„Elvben– szögezi le gyorsan. – Én most is inkább egy jó helyezésre rendezkedek be és ha kellemes meglepetés ér, annál nagyobb lesz az örömöm. Tapasztalatom szerint a szavazókat sokkal jobban megindítja egy nem várt siker, vagy egy régóta áhított győzelem, kevésbé fogják meg őket azok a nagy teljesítmények, amik menetrendszerűen érkeznek. Már pedig a mi sportágunk, de főleg a női kajakozók alaposan elkényeztették a közvéleményt az ismétlődőgyőzelmeikkel.”
Már javában tart az alapozás, ami azt jelenti, hogy a londoni olimpiáig mostantól nincs is megállás. Jövőre a nőknél a kvótákért már nem kell vetélkedni, viszont semmi sem lefutott azzal kapcsolatban, hogy a kajakozás négy olimpiai versenyszámában végül is kik képviselhetik a magyar színeket. Így az is kérdéses, hogy a sikeredző Szegeden két nem olimpiai számban győztes Tamara lánya bekerül-e az olimpiai csapatba…
„Én akkor lennék igazán elégedett, ha az 500 méteres egyesben, párosban és négyesben, valamint az újdonságnak számító 200 méteren is nyernének a versenyzőim, illetve az aranyérmes hajó tagjai lennének. Én ezt a„négyből négyet” megvalósítható tervnek mondom. Ami Tamarát illeti: egyike annak a hat magyar versenyzőnek, akik mind jók és ezért esélyesek is a csapattagságra. Ha Tamara bekerülne a négyesbe, amely sorozatban három világbajnokságon is nyerni tudott, akkor nagyon büszke lehet, de az igazi dicsőséget számára és számomra a londoni aranyérem jelentené!”
