Kemény csatákra számít a válogatókon a világbajnokságok „királynője”.
Összeszámolhatatlan vízen és a szárazföldön futva vagy síelve megtett kilométerrel a háta mögött, ezen kívül soktízezernyi erőgyakorlat elvégzése után egy újabb „olimpiai” esztendő nehéz akadálypályának a sikeres teljesítésére készül Kovács Katalin, akit már évekkel ezelőtt gyakran és joggal emlegettek „Kajak-királynőként”.
Az évkönyvek tanúsága szerint pályafutása jubileumi évadja előtt áll, mert éppen 25 éve, 1987-ben ismerkedett meg a kajakozással. Lehet ennek a különleges esztendőnek az „ünnepi tortája” egy londoni aranyérem, ami azt jelentené, hogy sorozatban három olimpián is győztes hajóban versenyzett? – kérdezte Kovács Katalint a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa.
„ Ez egy újabb érdekes adat a pályafutásommal kapcsolatban, sok mindent számon tartok, de erre az évfordulóra tényleg nem készültem. Egyelőre a versenyszezon első nagy kihívásaként és célként a májusi hazai válogató verseny lebeg a szemem előtt. Szeretném kiharcolni az olimpiai részvételt, és a napnál is világosabb, hogy ehhez mind a két válogatón nagyot kell alakítani” – válaszolta a kétszeres olimpiai bajnoknő."
A London felé vezető úton balszerencsésen már két olyan akadályba ütközött, ami erősen megnehezíti a dolgát. Egy kajakozó számára a kéz, a könyök, a váll, egyszóval az egész kar a „motor”, ami nélkül nem működik az egész gépezet. Mennyire sikerült rendbe hoznia a könyökét másodszorra is próbára tevő „rásérülés” után, mit csinálhat bátran és teljes erőbedobással az edzéseken és mit nem?
„Még nem mondhatom százszázalékosnak magamat. Igazából a maximális erő fejlesztés maradt ki az idén a téli felkészülésemből, emellett a toló- és támasztó gyakorlatok. Várom az evezést, hogy kiderüljön, miként is funkciónál a karom kajakozás közben. Régen vártam ilyen izgalommal az első vízre szállást, amire hamarosan, már a márciusi törökországi edzőtáborozásunk kezdetén sor is kerülhet.”
Hosszú pályafutása alatt volt már valaha is hasonló helyzetben, érték korábban is a lehető legrosszabbkor jövő sérülések?
„Eddig szerencsére csak kisebb sérüléseim voltak. A legutóbbi sem számít nagynak, csak éppen sokáig gyógyul…”
Már 1996-ban Atlantában is olimpikon volt, igaz, akkor még csak a kajakos csapat tartalékja, de bizonyára az ott szerzett tapasztalatok és élmények is hozzásegítették ahhoz, hogy 1997 óta megállás nélkül nyeri az értékes érmeket: 31 világbajnoki és 26 Európa-bajnoki aranyat, nem utolsó sorban pedig azt a hat olimpiai medált, amiből kettő arany, négy pedig ezüst.
Ha sikerül kijutnia Londonba, akkor egy ritka szép sorozattal, öt olimpiai részvétellel büszkélkedhet. A kívülálló talán úgy gondolná, hogy egy ilyen sikeres sportolónak eleve jár az indulás joga, pedig távolról sincs így. Idén ugyanúgy teljesítenie kell a válogatók feladatát, mint például az első olimpiájára készülő klubtársának, Csipes Tamarának…
„ Ez az előírás, ami ellen nincs apelláta. Ilyen a mi sportágunk, mondhatnám úgy is, hogy ez így ahogy van, természetes…A válogatókon mindenki ugyanannál a rajtvonalnál sorakozik fel, felmentést vagy könnyítést senki sem kérhet.”
A legalább öt riválisa közül három – Kozák Danuta, Szabó Gabriella és Csipes Tamara – a klubtársa, ráadásul Csipes Ferenc személyében egy azon ember az edzőjük. Mennyire nevezhető ez a helyzet különlegesnek?
„Abszolút nem különleges…világ életemben a riválisaimmal készültem, szerintem így a legjobb, már csak azért is, mert pontosan tudom,hogy ki mit tesz a kosárba és hol tart.. „
Mestere szerint – a sérülések ellenére is – egyre jobbak az edzésmutatói, úgy küzd és „harap”, hogy azt csak csodálni tudja. Honnan meríti az erőt ennek „sokadik” hosszú felkészülési útnak a bejárásához, és ha már itt tartunk, mi újat talál ki, hogy újra hozni tudja a legjobb a formáját?
„Örömmel tölt el, hogy a mesterem így vélekedik rólam… Az erő egyértelműen abból fakad , hogy szeretek kajakozni és mind a mai napig kihívást jelentenek az edzések. Az újdonság pedig a környezetem, az élethelyzetem, és én magam vagyok az, aki évről évre változik…”
Nyilvánvaló, hogy hónapokkal a válogatók előtt semmiféle jóslatba nem kíván belemenni, annyit azért elárulna, hogy Londonnal kapcsolatban van minimum és maximum célkitűzése?
„Szeretnék ott lenni az olimpián, versenyezni Londonban. Február derekán ennél többet nem mondhatok. Illetve amit már kimondtam: nagyon várom az első vízre szállást!”
