Ricardo Kaká, a Milan korábbi klasszisa úgy érzi, hogy rossz irányba fordult a pályafutása, amikor 2009-ben a Real Madridhoz szerződött, ahol elmondása szerint nem kapta meg a bizalmat José Mourinhótól.
Kaká hat év után hagyta el a Milant, miután 2009-ben a Real Madrid 67 millió euróért szerződtette. Az egykori brazil támadó-középpályás négy szezont töltött Madridban, majd 2013-ban egy idényre visszatért korábbi sikereinek színhelyére, Olaszországba.
“2009-ben elfogadtam a Real Madrid ajánlatát és a klubváltás után teljesen megsemmisültem, mert nem tudtam azt a teljesítményt nyújtani, amit előtte a Milanban. Teljes mértékben elvesztem. Olaszországban mindenki imádott, de Spanyolországban a távozásomat akarták. José Mourinho számomra olyan edző volt, akivel nehéz együtt dolgozni. Azt reméltem, hogy esélyt ad, de ez soha nem történt meg. Nem kaptam meg a lehetőséget arra, hogy bizonyítsam neki a formámat. Keményen dolgoztam az edzéseken, harcoltam és imádkoztam, de arra jöttem rá, hogy bizalom nélkül nem tudok vele együtt dolgozni.” – mondta Kaká az UOL Esporténak.
“Nagyon boldog voltam, amikor elhagytam a Real Madridot és visszatértem a Milanhoz. Mourinho azt mondta, hogy én voltam az egyik legprofibb játékos, akivel valaha is dolgozott.”
Kaká összesen 287 tétmérkőzésen viselte a Milan mezt és ezeken 101 gólt szerzett. Az Aranylabdás brazilt arról is kérdezték, hogy melyik volt pályafutása legfájóbb veresége.
“Karrierem legrosszabb veresége a 2005-ös Bajnokok Ligája döntő volt, amelyet a Milan elveszített a Liverpool ellen. Az volt az egyik legkeményebb éjszaka és abból tanultam a legtöbbet. Megtanultam, hogy sohasem vehetem át az irányítást a győzelem vagy a vereség felett. Az a Milan volt az egyik legjobb a klub történelme során. Miénk volt minden idők egyik legnagyobb védelme és ennek ellenére 3 gólt kaptunk 6 perc alatt.”
Kaká tavaly novemberben a San Siróban járt és megtekintette az Austria Wien elleni Európa Liga mérkőzést. A klub egy mezt ajándékozott Kakának, akit a szurkolók a meccs félidejében éltettek.
“A szurkolók a nevemet skandálták és nagyon megható volt. Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy ott vagyok, ahol lenni akartam: azaz a stadionban a rajongókkal, velük együtt szurkolni a lelátón és nézni a mérkőzést.”
“Ezért úgy döntöttem, hogy nem játszom többé. A jövőben dolgozhatok a Sao Paulónál, de nem akarok edző vagy kommentátor lenni.” – tette hozzá.
