Kammerer Zoli világversenyeken nyert medáljaiból akár egy nemesfém-kereskedést is nyithatna. Háromszoros olimpiai aranyérmesként, többszörös Európa- és világbajnokként elégedetten hátradőlve pihengethetne gödi házában, de ehelyett Fábiánné Rozsnyói Katalin edző csapatának tagjaként, embert próbáló tréningeken gyűjt erőt a versenyszezonra. A sztárallűröktől mentes klasszis az interjú során kerülte a sablonokat, sőt jó néhány poént is elengedett.
Öt sör után is azt mondta: „befejeztem!”
– Mindent megnyertél sportágadban, hová sorolod a négyessel nyert londoni ezüstöt?
– Tényleg mindent megnyertem, de a három olimpiai bajnoki címem mellett a londoni ezüstöt is aranynak tekintem, ez amolyan fehérarany. Tudom, honnan indultunk, milyen áron, mennyi munkával jutottunk el a dobogóig. Egy bölcs, tapasztalt edző azt mondta, a londoni ezüstöm majdnem annyit, de lehet, többet ér, mint az előző három aranyam. Brutális edzésmunkát végeztünk, az utazás előtt néhány nappal mondtam a fiúknak, hogy a Kati néninél elvégzett három hónapi munkától annyira ki vagyok készülve, hogyha előre tudom, mi vár rám, nem biztos, hogy belevágok. Amikor az olimpián beértünk a célba, sokkot kaptam, filmszakadás volt, úgy éreztem magam, mint egy bokszoló, akit mocskos módon kiütöttek. Soha nem éltem még át ilyet, életemben nem hajtottam akkorát, mint ott. Még a dobogón is azt mondtam, én ilyet soha többet! A vacsoránál már kezdtem kicsit lenyugodni, lassan helyreálltak az életfunkcióim, de hiába győzködtek a fiúk, egy, majd öt sör után is csak azt tudtam mondani: befejeztem!
– Januárban mégis újra nekiduráltad magad az edzéseknek. Honnan az erő, a motiváció a folytatáshoz?
– Eltelt egy-két hónap, a kocka has itt-ott eltűnt, de mert a hiúság nálam is dolgozik, novemberben elkezdtem magamtól futni, melózni. Elgondolkodtam, miért ne folytathatnám, ha pedig így döntöttem, akkor egyértelmű volt, hogy Kati néninél, a csapattal teszem azt. Sokat nyomott a latban, hogy a csoportban új ingerek érnek, barátok között edzek, hiába tart hosszú évek óta a pályafutásom, ez nekem új. Ha az előző 15 évet venném alapul, a régi csapattal, a régi edzővel nem biztos, hogy újra belevágnék. Arra is kíváncsi vagyok, milyen Kati néninél egy teljes év. Elképzeléseim vannak, három hónapot már végigszenvedtem… de azt is be kell vallanom férfiasan, nem könnyű abbahagyni a kajakozást.
– Februárban kaptál egy kis pihenőt, tíz napot az USA-ban, a testvérednél töltöttél. Csodálkozom, hogy Kati néni alapozás közben elengedett, vagy egy öreg rókának jár ennyi kedvezmény?
– Korábban úgy terveztem, hogy az olimpia után visszavonulok, és a testvéremnél töltök egy évet. A sikeres londoni szereplés azonban átírta a forgatókönyvet, de az ígéretemet be kellett tartanom. Igaz kicsit később, édesanyámmal utaztunk ki tíz napra. Amolyan félszabadság volt ez, de nem kompromisszumok nélküli utazás. Úgy érzem, ez volt az utolsó ilyen lehetőségem, nem is kérek több ilyet Kati nénitől. Ő tudja, hogy ebben a csapatban kaptam új erőre, s lettem az ezüstérmes négyes tagja. Komoly terveink vannak, jövőre már nem lesz ilyen utazás. Szeretnék még pár évig kajakozni, ahhoz pedig keményen kell dolgozni.
– Az olimpia utáni évben sok sportágban kicsit lazábbra veszik a tempót, nálatok mi a helyzet?
– Nálunk nincs ilyen, mi mindig padlógázzal megyünk. A kajak-kenunak megvan az a sajátossága, hogy minden évben tiszta lappal indulunk. Hiába vagy olimpiai bajnok, tavasszal ugyanúgy ott vagy a rajtnál, nincsenek védett helyek. Ha akarsz valamit, az első válogatón mindenképpen el kell indulnod egyéniben, vagy párosban. Aztán folyamatosan szűkül a kör, a tudás mellett a véletlenek hozzák össze a csapathajókat. Ebben az évben is, akárcsak az elmúlt huszonötben, az a célom, hogy hozzak egy jó szintet, ne mondhassam azt, hogy többet is tehettem volna. Legyek ott a válogatott keretben, jussak ki Eb-re, vb-re, s akkor maximálisan elégedett leszek. Ha nem a fiúkkal, mert találnak egy nálam jobbat, akkor én leszek a legnagyobb drukkerük. Nem fogok az újságokban kampányolni, hogy kikerültem a csapatból. Én tudom, hol a helyem, ha edzéseken hozom magam, akkor remélem, nem lesz gond.
Konzervatív hölgyek előnyben
– A sportnapilapban nyilatkoztad, hogy a karriered érdekében mindenről – alkohol, bunyó, csajok – lemondtál. Ez meglepett, mert téged az egyik legvagányabb magyar sportolóként tartanak számon, aki imádja a nőket.
– Alapvetően konzervatív, régi vágású srác vagyok, de volt a magánéletemben egy mélypont, amikor 2005-ben szakítottunk a gyermekem édesanyjával. Ezután kicsit nagyobb kanállal ettem az életet, de bulizni akkor sem jártam, nem voltam iszákos, nem drogoztam. Edzés rovására soha nem csajoztam. Kilenc évesen megfogadtam, ha egy nő miatt edzést hagyok ki, soha többé nem megyek tréningre. Ezt 26 éve tartom. A köztudatban a néhány ismert barátnő miatt alakult ki rólam a nőfaló kép, pedig nem volt több csajom, mint másnak. Persze elismerem, nem vagyok egy ma született bárány, de ha kapcsolatban élek, nem lépkedek félre. Ja, és még egy, soha nem fizettem a szerelemért. Úgy vagyok vele, ha nem kellek valakinek ingyen, akkor inkább a férfiak – nevet nagyot.
– Maradjunk a hölgyeknél! Van számodra nőideál?
– Nekem fontos, hogy a lány picit konzervatívabb legyen, magyarul, ne legyen a falu ribanca, ez az első igazodási pont. Sokat számít a jó megjelenés, s persze a kémia. Nem merném kijelenteni, mint egy ovis kisfiú, hogy szőke, nagy mellű, kék szemű lesz a kiválasztottam, a lényeg a harmónia. Ha ez megvan, jöhet a vöröstől a feketéig akárki, s ha a belső is rendben, bármi lehet a kapcsolatból.yelmesen érzem magam. Nyáron pedig a legjobb: az atléta, klottgatya, papucs.
A cikk folytatódik. Kattintson ide!
Forrás: Presztizs Magazin
