Újabb két honosított játékossal bővült a jégkorong-válogatott, amely a jövő héten a norvégiai Stavangerben esedékes tornán mérheti fel erejét.
A 2016-ban az A csoportos világbajnokságon szereplő magyar jégkorong-válogatott ellenfele a házigazda Norvégia mellett Dánia és Franciaország lesz. Mindhárom gárda egyaránt a nemzetközi élmezőny derékhadához tartozik. A mieink a bevált recept szerint igyekeznek erősíteni: újabb honosított kanadai hokisok (Jesse Dudas és Kevin Wehrs) mutatkoznak be a nemzeti csapatban.
Jesse Dudas, Kevin Wehrs, Tyler Metcalfe, Andrew Sarauer, Frank Banham – jövő májusban Szentpétervárott akár egy komplett kanadai születésű sort is kiállíthat a magyar válogatott egyébként szintén kanadai szövetségi kapitánya, Rich Chernomaz. Ha a felvidéki születésű Sikorcin Ladislavot és Csányi Karolt is ideszámítjuk, akkor összesen hét honosított játékos szerepelhet majd a magyar válogatottban. (Stavangerben csak hat, mert gyermeke születésére tekintettel Metcalfe később kezdi az idényt.)
Jó ez így? Szabad-e fanyalognunk? Aligha. Nehéz megmondani, hol van a lélektani határ, nyilván jóval az ötven százalékon innen, ám honosított jégkorongozóink nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is sokat hozzátettek a magyar hokihoz.
Kezdjük a kanadai ötössel! Jesse Dudas, miként a neve is árulkodik róla, magyar felmenőkkel bír, a nagyapja Magyarországról vándorolt ki a második világháború után. Csakúgy, mint Tyler Metcalfe-é, csak éppen az édesanyjának az édesapja, aki így a nevét nem örökíthette tovább. Metcalfe kimondottan a magyar nagypapára tekintettel vette fel a magyar állampolgárságot, s szerepelt a magyar válogatottban – a feljutást hozó idei vb-n, már annak halála után. Banham igazi példakép, Sarauerrel egyetemben főszerepet vállalt a krakkói diadalban.
Kanadából érkezve, még az ezredfordulón, Frank Kovacs, azaz Kovács Frank volt az első fecske, igaz, a „szapporói csoda” idején, 2008-ban már nem élt itt, és nem korongozott nálunk. Őt követve jött Holéczy Roger (akinek a szülei egyaránt magyarok, 1956-ban hagyták el hazánkat), valamint Ennaffati Omar (akinek az édesanyja magyar, az édesapja tunéziai származású). Mindketten tagjai voltak a 2008-ban a feljutást kivívó csapatnak, Holéczy olyannyira hazatalált, hogy idővel a bátyját is Magyarországra csábította.
Erdély, ezen belül Székelyföld, illetve Szlovákia a magyar hoki másik két határon túli forrásvidéke. Sándor Szilárd, Csibi József, a tavaly elhunyt Rajz Attila, Mihály Árpád (aki azután megjárta Amerikát) és Sofron István is Csíkszeredában látta meg a napvilágot, és mert még azelőtt elhagyták Romániát, hogy valamelyik utánpótlás-válogatottban játszhattak volna, később bemutatkozhattak a magyar válogatottban.
Felvidékről Sille Tamásnak, Sikorcin Ladislavnak és Csányi Karolnak is vannak magyar gyökerei, Ondrejcik Rastislav (aki játékos-pályafutása végeztével nálunk telepedett le), Vladimir Dubek és Peter Sevela ennek híján is vállalta a magyar válogatottságot, pechjükre világbajnokságon egyikük sem szerepelt.
S hát ebben a sorban a svéd állampolgársággal is bíró Hári testvérekről sem illik megfeledkezni. Immár nemcsak János, hanem az öccse, Norbert is tagja a keretnek.
(magyaridok.hu/Novák Miklós)
