Ha valaki figyelmesen olvassa a szakterületéhez kötődően megjelenő írásokat, mindig talál olyan érdekességet, amelyen gondolkodva, a leírtak további elmélkedésre ösztönzik az emberfiát. Nincs ez másként a sport területén sem, ott is fel lehet csipegetni ugyancsak meggondolandó kérdéseket.
Magyar Zoltán és Vigh László
A közelmúltban bukkantam rá például arra a közleményre, amelyből megtudhatom: az MLSZ felemeli a Vasas és a válogatott egykori hátvédjének, Kántor Mihálynak a nyugdíját. A nemzeti labdarúgó együttesben tízszer pályára lépett Kántor többször nősült, utolsó feleségét pedig hátra hagyta, mert nem jött ki az anyósával és inkább visszaköltözött Szolnokra. Sem testvéreivel, sem gyermekeivel nincs kapcsolata, egyedül él, ráadásul vannak orvosi problémái is.
A végeredmény a lényeg:
az MLSZ 110-ről 330 ezer forintra (!!!) emeli az egykori piros-kék labdarúgó nyugdíját,
aki – nyilatkozta – szeretne szerényen élni…
Leszögezem: Kántor Mihályt nem ismerem, játéka nem hagyott bennem érdemi nyomokat, pedig az ő idejében sokszorosan több, élvonalbeli meccset láttam, mint manapság. Azért azt tudni illik, hogy abban az időszakban aki a Kádár János és Gáspár Sándor által támogatott Vasasba bekerült, azok a focisták nagy többséggel eljutottak a válogatottba is. Tény, hogy akkoriban messze nem voltak olyan pénzek mint ma, de azért az élvonalbeli labdarúgók az átlag emberek fizetésének 3-4-szeresét csak megkeresték.
Nem kutatom, miért nem takarékoskodott Kántor Mihály, azt sem, hogy miért hagyta ott az utolsó feleségét és anyósát és választotta inkább a szolnoki magányt. Azt azonban
semmivel nem indokolta az MLSZ, miért éppen Kántor Mihály kap 200 százalékos nyugdíjemelést,
pedig azért ez nem egy olyan jelképesen kis plusz összeg, amit nem illene legalább egy-két félmondattal alátámasztani.
DE mindezen felülemelkedve szeretnék egy másik, örökzöld témát felhozni. Kántor Mihályt lehet tisztelni, becsülni, vagy éppen közömbösen állni az ő esetéhez, de az mindenképpen tény, hogy ő 200 ezer forintot ezután minden hónapban ajándékként kap az MLSZ-től. A magyar tornasportban abszolút kiemelkedően eredményes edző, a Magyar Zoltán „kitalálójaként” is emlegetett
dr. Vigh László viszont nem kapja meg azt az olimpiai járadékot, ami ugyan hivatalosan nem jár neki, de igenis „toronymagasan” az ADHATÓ kategóriába tartozik.
Amikor ugyanis 1997-ben az olimpiai aranyérmesek megkapták a járadékot, akkor még mindenki csak egy érem után részesülhetett ebben a juttatásban. Magyar Zoltán második aranyérmére a Ferencváros egykori tornászát, majd edzőjét, szakosztályvezetőjét, a köztiszteletben állt Harmath József tanár urat terjesztették fel, akinek kezdő csoportjában néhány hónapig ott „ugrabugrált” Magyar Zoli is…
2018 decemberében született az a kormánydöntés, mely szerint több érem után is kapnak a versenyzők és az edzők járadékot. Harmath Józsi bácsi pedig 2019 májusában, életének 91. évében elhalálozott. Ezt a „második Magyar Zoltán-féle” aranyérmet, az azért odaítélhető járadékot szerintem egyértelműen dr. Vigh László mesteredzőnek kellene megkapnia. Akár egyedi döntés alapján.
Vigh tanár úr öt gyermeket nevelt, 12 unokája van, az ötödik gyermekét sajnos elvesztette
és számos, egyéb gondjai is vannak. Talán nagyobbak is, mint a minden indok nélkül 200 ezerrel megjutalmazott Kántor Mihálynak.
Benedek Tibor sajnálatos halálát követően törvényt módosítottak a parlamentben
azért, hogy férje után özvegye ne a törvény szerint járó 50 százalékát kapja meg a három olimpiai aranyéremnek, hanem a teljes összeget. Úgy gondolom, a kivételesen eredményes, nemzetközi szaktekintély, dr. Vigh László is megérdemelne egy személyre szóló döntést-módosítást. Elvégre a „kényszerből, hogy ne vesszen el a lehetőség” alapon kitüntetett Harmath tanár úr már negyedik éve nem él és utána senki nem kaphatja az aranyérem jutalmát.
Végül azt is tudatni szeretném, hogy miként Kántor Mihállyal szemben nincs semmilyen személyes averzióm, úgy Vigh Lászlóval kapcsolatosan sincs semmiféle extra mozgatórugó, ami a mellette történő kiállásra kényszerítene. Legfeljebb csak az a tény, mely szerint már a sikersorozat kezdete előtti időktől, testközelből láttam az az általa folytatott heroikus küzdelmet azért, hogy Magyar Zoltánból az lehessen, aki végül lett.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 2
