Véget ért a debreceni 3×3-as U18-as kosárlabda Európa-bajnokság. A leányválogatott címvédőként a második, a fiúk az ötödik helyen végeztek. A két együttes szövetségi kapitánya, Földi Attila és Szarvas Gábor értékelte a három nap történéseit.
Majer Dániel • A hétvégén rendezték az U18-as kosárlabdázók 3×3-as Európa-bajnokságát. A leányválogatott címvédőként lépett pályára a Nagytemplom előtt felállított pályán, végül a franciák mögött a második helyen zárt. A fiúk az andorraiak elleni negyeddöntős vereséget követően az ötödik helyet szerezték meg.
Mindkét szövetségi kapitány pozitívan értékelte a tornán látottakat.
„Van aki már boldog az ezüstéremmel, van aki még elkeseredett, de azt gondolom, hogy kis idő múlva mindannyian tudnak örülni a második helynek” – mondta Földi Attila, a leányok szövetségi kapitánya. Címvédőként a játékosok és a nézők is természetesen azt várták, hogy hazai pályán ismét felér Európa csúcsára az együttes, de talán éppen ennek a nyomásnak tudható be, hogy nem sikerült győzni a döntőben a franciák ellen.
Az első napon pedig igazán bekezdtek Kányási Veronikáék, az izraelieket, majd a fehéroroszokat győzték le a csoportban, utóbbiakat elsöprő fölényben játszva, 21-5-re. „A csoportban nagyon jól játszottunk, a fehéroroszok ellen az egész tornán a legjobbunkat nyújtottuk.” A nézők és a közvélemény egyébként sem kicsi várakozása ezt látva még tovább fokozódott, az pedig a kieséses szakaszban a lányok teljesítményén is meglátszott.
„Azt gondolom, hogy a negyed- és az elődöntő sem volt olyan egyszerű, amilyennek szerettük volna, kicsit rágörcsöltünk ezekre a mérkőzésekre. Svájc ellen favoritként léptünk pályára, mindenki várta a továbbjutást. Sok volt a pontatlanság, rengeteg ziccert hagytunk ki, pedig a lányokra nem jellemző, hogy a döntő pillanatokban idegesek legyenek.”
Svájc ellen megmutatták, hogy közhely igaz, miszerint a jó csapat ismérve, hogy gyengébb játékkal is képes a győzelemre. Az elődöntőben az oroszok ellen ismét bizonyíthatták, noha előzetesen – ahogy egyébként mindenki – oda a spanyolokat várták, rájuk készültek. „Újra kellett videóznunk az ellenfelet, hogy gyorsan feltérképezzük, az sem könnyítette meg a dolgunkat és az sem, hogy a spanyolok kiesésével sokan előre elkönyvelték a döntőbe jutásunkat. Ez ismét nyomást helyezett ránk.”
Döcögősen is kezdett a csapat, a mérkőzés második felére azonban belejött, akkor már nem volt kérdés, ki nyeri az összecsapást. Pár órányi pihenő után pedig következhetett a világbajnok franciák elleni döntő. „A finálé méltó volt az egész torna színvonalához, igazi egylabdás mérkőzés, melyet végül nem mi nyertünk, bár dobhattunk a győzelemért. A franciák ugyanezzel a kerettel nyerték meg a vb-t, jelenleg tehát egyértelműen ők a világ legjobbjai. Azt látva pedig, hogy szakmailag semmivel sem vagyunk gyengébbek náluk – ha ma lenne a mérkőzés, lehet, hogy mi nyernénk –, nagyon büszke és elégedett vagyok.”
Most egy időre háttérbe szorul a 3×3-as kosárlabda a lányok életében, mindannyian visszatérnek a klubcsapatukba. Koruk alapján négyük közül hárman jövőre is szerepelhetnek Debrecenben, a cívisváros ugyanis három évre nyerte el az U18-as Eb rendezési jogát. „Török Ágnes jövőre kiöregszik, a másik három játékos viszont nem. Nagyon zsúfolt lesz ugyanakkor a jövő nyaruk, mindannyian nagypályás válogatottak, világ- és Európa-bajnokságon is szerepelnek, kérdés tehát, hogy rendelkezésre állnak-e a 3×3-as időpontokban. Amennyiben igen, mindenképpen számítok rájuk.”
A fiúk Európa-bajnoksága eredmény szempontjából ugyan elmaradt a lányokétól, de az ötödik helyüket sikernek értékelik. „Nem is számítottunk többre, ha előzetesen valaki felkínálta volna az ötödik helyet, elfogadjuk. Az első napon mutatott játék engedett nagyobb álmokat szőni, nagy fegyvertény volt, hogy megvertük a címvédőt, pár órára rá pedig kiharcoltuk a csoportelsőséget” – nyilatkozta Szarvas Gábor szövetségi kapitány.
Valóban, a fiúk magabiztos játékkal kezdtek, és – mondhatni – simán győzték le a magasabb, erősebb játékosokból álló török csapatot, sőt, Durázi Krisztofer zsákolásaival még a közönség szórakoztatására is maradt erejük. A lettek ellen már szorosabb csatát vívtak, de két ponttal ott is nyerni tudtak. Az Andorra elleni negyeddöntő azonban szertefoszlatta a menet közben szőtt álmokat.
„Gyengébbnek hittük az andorraiakat, de felkészültünk belőlük. A háromszor hármas játékban azonban mindig a pillanatnyi formán és mentális állapoton múlik a győzelem, minden másodpercet kontrollálni kell, minden lepattanó élet-halál kérdés. Mi ezekben hibáztunk sokat.”
A leányválogatottal ellentétben a fiúk közül mindenkinek ez volt az utolsó U18-as tornája, jövőre teljesen új csapatot kell összeraknia Szarvas Gábornak. „Az ősznek és a télnek lesz az a feladata, hogy feltérképezzem, kik rendelkeznek olyan paraméterekkel és adottságokkal, hogy jövőre meg tudjuk ismételni ezt a szép sikert.”
Merthogy a fiúknál már ebben a korban is nagyon sokat számítanak a fizikai adottságok, főleg kispályán, ahol az átlagosnál is nagyobb a test-test elleni harc. „Nem mindegy, hogy tizenhét évesekkel játszol-e a tizennyolc évesek között. Több külföldi válogatott is szinte már az érett felnőtt testével rendelkező, meglett férfiként kinéző, kizárólag 98-as születésű játékosokból állt. Ugyanakkor mi igyekszünk mindig legalább egy tizenhét évest beválogatni, hogy később legalább egy tapasztalt játékosunk legyen. A most kiöregedők között Durázi Krisztofer és Máriás Gergely játszott fel korábban egy évvel fiatalabbként, jelenleg pedig az Eb-keretből kimaradó, de a világbajnokságon szereplő, 99-es születésű Füzi Róbert lehet a rutinos tagja a csapatnak.”