Ifjabb Tajti József szerint fiának, Mátyásnak leginkább gyorsaságban kellett alkalmazkodnia a csapattársaihoz Barcelonában. A helyszínen tett edzéslátogatásai során azt tapasztalta: a különbség annak tudható be, hogy tizennégy éves kor alatt másfajta képzésben részesülnek a gyerekek, mint itthon.
Nagy-Pál Tamás • Sokan meglepődtek a nyáron, amikor ifjabb Tajti József úgy döntött: otthagyja a Puskás Akadémiát. Pedig az ok meglehetősen prózai volt: úgy érezte, a Barcelona akadémiáján (címlapfotó: futballinbarcelona.com) tanuló fiának, Mátyásnak szüksége van a családra. Nem feltétlenül azért, hogy labdarúgóvá váljon, hanem hogy lelkileg is egészséges emberré. Nem volt egyszerű ugyanis alig 16 évesen új életet kezdeni a világhírű La Masíán.
Tajti Mátyás
„Nagyon kemény világba csöppent – mondja a papa. – Az első perctől felnőttként kellett viselkednie, itt ugyanis ugyanolyan, kőkemény rivalizálás megy, mint a profivilágban. Mindenki vetélytárs, nincs nagy barátkozás. A fiatalok nagy része ráadásul spanyol, a külföldiek is latin nyelvterületről származnak – egy-két afrikait és dél-koreait leszámítva –, így Matyinak jó egy évébe került megtanulnia az öltözői szlenget. Most már megtalálja a hangot a többiekkel, kezdik elismerni, de még nem tölti be a csapatban azt a szerepet, amiért igazolták.”
A kőkemény mindennapokat azért feldobja egy-egy olyan esemény, mint például a világ egyik, ha nem a legjobb labdarúgójával, Lionel Messivel való személyes találkozás – hasonló motivációs erőhöz foghatóval egyetlen fiatal sem találkozhat Magyarországon. „Természeten ebből, vagy hogy a világsztárok melletted edzenek, lehet erőt meríteni. Nehéz időszakon van túl, de ha megerősödve jön ki belőle, akkor az élet sok újat már nem tud mutatni neki.”
Matyinak gondolkodásban és mozgásban is sokkal gyorsabb ritmushoz kellett szoknia, mint amit itthon megszokott – ez főleg akkor feltűnő, amikor hazahívják a válogatottba, és érzi, jóval több ideje van a pályán egy-egy cselre vagy passzra, mint Barcelonában.
De miért tartanak ennyivel előbbre a barcelonai fiatalok?
Az édesapa úgy keresi a kérdésre a választ, hogy sorra látogatja a város csapatainak edzéseit – a legkisebbektől a legnagyobbakig, a tapasztalatait pedig a világhálón osztja meg a szakemberekkel. „Az idősebb korosztályok esetében nem látok nagy csodát. A tizennégy éves kor alatti képzés azonban teljesen más, mint otthon. És itt nem első sorban az edzésgyakorlatokra gondolok. Persze, azok is fontosak. De maga a szemlélet különbözik. A ritmus, a mentalitás, a vehemencia, ami beleivódik a gyerekekbe. Két kérdés merül fel az emberben: ki tudjuk-e hozni a magyar gyerekekből ugyanezt, és milyen módszerekkel? Ha nem tudjuk kihozni, akkor nem a megfelelő fiatalokat választjuk ki. Az edzésgyakorlatok nagy részével ugyanis magától meg kellene változnia a gyereknek mentalitásának.”
Messi és Matyi • Forrás: futballinbarcelona.com
Az edzéseken azt figyelte meg: a labdás játékost azonnal megtámadják, nincsen ideje gondolkodni, ezért a tréningeken is száz százalékos intenzitásra van szükség ahhoz, hogy a labdarúgó villámgyorsan döntsön. Ez már a legkisebbekre is igaz, ahogy az is: nem kell őket biztatni, hogy adjanak bele mindent, maguktól teszik, ettől lesznek az edzések jóval intenzívebbek, mint idehaza.
Tajti szerint a probléma az, hogy Magyarországon a relatíve kisebb tömegbázis miatt az edzők örülnek, ha beesik egy-egy ígéretesebb fiatal, s ahhoz foggal-körömmel ragaszkodnak. Akkor is, ha látják: fejben alkalmatlan arra, hogy karriert fusson be. A mentalitásbeli különbség a társadalmi háttérre is visszavezethető. „Itt lazábbak az emberek, nincs akkora nyomás. Ez a futballra is igaz. A szereplők tisztelik egymást. A szülők nem szidják a bírót, nem kiabálnak be az edzőnek, sem az ellenfélnek. A gyerekek természetesen nyerni szeretnének, és a szakemberek nem üvöltenek, a helyén kezelik az eredményességet. Már a legkisebb kortól számolják a gólokat, a pontokat, és van tabella is. De az edző nem tulajdonít neki jelentőséget.”
Bár a La Masíán a külvilágtól teljesen elzárt edzéseket tartanak, a város második legnagyobb klubjában, az Espanyolban például jelen lehetnek a szülők, és etikai kódex nélkül is „jól” viselkednek. „Mert még megvan az edzőszakma becsülete. Otthon ez már elveszett, amiről természetesen mi is tehetünk, ahogy a futball összes többi szereplője is. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy önkéntes tanulmányútra megyek. Szeretnék megszólítani mindenkit, hogy segíthessek, és megoszthassam a tapasztalataimat. Az Eb-szereplés hatalmas lehetőség a közhangulat megváltoztatására, de nem dőlhetünk hátra: változásra van szükség! Főleg, a tizennégy éven aluli fiatalokkal képzésében. Ahhoz szeretnék hozzájárulni a barcelonai tapasztalataimmal.”
