Kedden ünnepli 80. születésnapját Zsíros Tibor, az 1955-ben Európa-bajnok kosárlabda-válogatott tagja, aki játékosként három, szövetségi kapitányként pedig egy olimpián vett részt.
A hazai kosárlabda-társadalomban csak "Zsizsi bácsiként" ismert, legendás center már 16 évesen a felnőtt NB I-ben szerepelt, az Előre színeiben.
"A Szent László Gimnáziumban vettem először a kezembe kosárlabdát, már az ottani alsós bajnokságban megettük a nagyobbakat, mint Bobby a csontot – elevenítette fel a kezdeteket hétfőn az MTI-nek. – Mivel az 1946-os genfi Eb után Gyímesi János szövetségi kapitány a fiatalítás mellett döntött, néhány hónappal az NB I-es bemutatkozásom után már válogatott lettem. Sokat számított a 195 centim, amellyel akkoriban még a magasak közé tartoztam, és ha védekezésben szenvedtem is, támadásban szinte ficánkoltam. Azért furcsa volt az 1948-as londoni olimpián felnézni az amerikai Bob Kurlandre, aki a 213 centijével templomtoronynak tűnt mellettem."
Ami az ötkarikás fellépéseket illeti, Zsíros Tibor kitért arra is, hogy miért nem jöhetett össze egyik alkalommal sem a nyolc közé jutás:
"Londonban pechünk volt: hosszabbítás után, vitatott végjátékban kaptunk ki a braziloktól, majd a szintén ismeretlen uruguayiak is megvertek bennünket, így hiába győztük le az olaszokat és a kanadaiakat. Négy esztendővel később Helsinki egyértelműen mélypont volt, semmi sem sikerült, 1960-ban pedig balszerencsénkre összesorsoltak bennünket az amerikaiakkal és a házigazda olaszokkal, akik némi bírói segítséggel vertek meg minket, 12 év után először. Pedig a kortársaimmal mindent arra az olimpiára tettünk fel, én még az elődöntőben is bíztam…"
Annál szívesebben emlékezett vissza az 1955-ös Eb-diadalra a Népstadionban, melynek kapcsán kijelentette: mivel 1953-ban a szovjetek elsők, a magyarok másodikok, majd két évvel később a "mieink" elsők, a szovjetek pedig harmadikok lettek, abban az időszakban egyértelműen Magyarország volt a kontinens kosaras központja – nem is beszélve az 1954-es főiskolai vb-aranyról.
"Persze szerencsénk is volt az Eb-n, mivel kikaptunk ugyan a csehektől, de nyerni tudtunk az oroszok ellen, akik egy jelentős átalakítás közepén voltak, és éppen keresték a csapatukat."
Zsíros Tibor 30 évesen visszavonult – egyrészt mert akkortájt a hasonló korú sportolókat már kiöregedettnek tekintették, másrészt ahogy jöttek az egyre termetesebb magasemberek, neki egyre kijjebb kellett volna játszania, s ezt a terhelést már nem bírta volna. Edzőnek állt, 1964-ben pedig már frissen kinevezett kapitányként vezette diadalra a válogatottat Genfben az olimpiai selejtezőtornán, utána a tokiói játékokon 13. lett a csapat.
"A genfi menetelés mellett az 1965-ös, Budapesten szerzett főiskolai vb-bronzra vagyok még büszke, no meg hogy 1975-ben Magyar Kupát nyertem a Mávag trénereként."
Emellett a Ganz termelési osztályán dolgozott, és mivel ott készültek az Erzsébet-híd kábelei, 1963-ban elsőként sétált át a félig kész – s az ő tériszonyával igen veszélyesnek tűnő – szerkezet kábelszőnyegén Pestről Budára.
Zsíros Tibor jelenleg szövetségi ellenőrként tevékenykedik a bajnoki mérkőzéseken, és tagja az MKOSZ tiszteletbeli elnökségének, valamint versenybizottságának is. Két éve jelent meg "Kosárarany, amikor Magyarország Európa legjobbja" című könyve, amely a sportág hazai történelmét foglalja össze a kezdetektől az 1955-ös Eb-sikerig.
"Jövő héten lesz a második kötet bemutatója, amely az 1955-től napjainkig terjedő időszakot öleli fel. Egy év alatt hoztam össze, pedig változatlanul egy Erika táskaírógépen dolgozom, és segítőim teszik át a szöveget számítógépre. Ami a jövőt illeti, Teller Ede a példaképem, aki még 91 éves korában is atomot kutatott…"
