Jancsó Kornél, az MTI Sportszerkesztőségének főmunkatársa írja: Mióta világ a világ, de legalább is azóta, hogy újkori olimpiákat rendeznek, vissza-visszatérő kérdés: nem kerül ez túlságosan is sokba, és mi lesz az ötkarikás játékokra készült létesítményekkel a versenyek végeztével.
Vagy hogy csökkenthetők-e utólag a költségek az újrahasznosítással? Felmerült mindez évtizedekkel ezelőtt is persze, ám az efféle főfájás azt követően erősödött fel igazán, hogy – mennyiségben, pénzben egyként – gigantikus méreteket kezdtek ölteni az olimpiákhoz kapcsolódó beruházások, olykor már-már fájdalmasan nagy anyagi áldozatokat követelve meg a házigazdáktól, miközben sok esetben az olimpiarendezőknek gyakorlatilag a nyakukon maradtak a kihasznál(hat)atlan "felépítmények".
Különösen óvatosságra intő lehet nem csupán a jelen, de a jövő házigazdái számára is Athén esete: a 2004-es nyári sportcsúcsnak otthont adó görög főváros, sőt az egész ország csaknem belerokkant az olimpiai (túl)költekezésbe, a megtérülés elmaradásába, és akadnak jócskán olyanok, akik a mai általános görög válságot részben a rendezéssel összefüggő, az államháztartást is roppant mód megterhelő hatalmas pénzkiáramlásra vezetik vissza.
Ami jól látszik: a csaknem magyarországnyi lakosú London, az idei nyári olimpia gazdája igyekszik okulni a negatív esetekből, sőt talán saját példájából is, hiszen korábban már két ízben – 1908-ban és 1948-ban – is rendezhetett nyári játékokat a szigetország fővárosa.
Bár a magántőke is beszállt az ötkarikás bizniszbe, szó sincs arról, hogy a központi büdzsé mindent elbír, sőt utóbb – nyilvánvalóan az általános nemzetközi gazdasági krízis miatt is – kényszerintézkedésekkel jelentősen visszafogták az ötkarikás beruházásokkal kapcsolatos állami kiadásokat.
Az angolok megpróbáltak és igyekeznek ma is csak annyit és olyan célra költeni, amennyi és amire indokoltnak tűnik. Így is tetemes a július 27. és augusztus 12. között esedékes idei játékok objektumegyüttesének megteremtésére szánt summa, amely alighanem – az ügy természeténél fogva – azért még nőni fog.
Nem keltett csillapíthatatlan felzúdulást
Kezdetben – miután London 2005. július 7-én megkapta meg a rendezési jogot – bő ötmilliárd angol fontból gondolták "lefedni" a teljes olimpiai kiadást, majd az idő előrehaladtával gyakorlatilag megduplázódott az összeg, miután a LOCOG, a játékokat szervező bizottság előirányzataiból, konkrét terveiből kiderült: nem elég az olimpiai helyszínekre és az infrastruktúra fejlesztésére eleinte kalkulált 5,3 milliárd sem, ahhoz bizony még hozzá kell tenni például a biztonsági intézkedéseket fedező több száz újabb milliót éppúgy, mint a környezetrendezésre, átépítésre, modernizálásra fordítandó további tételeket is (pillanatnyilag magyar pénzben számolva több mint háromezer milliárd – mintegy 3,3 billió! – forintos projektumról van szó…)
Ez utóbbi gigantikus méretű büdzsé mindazonáltal nem keltett csillapíthatatlan felzúdulást az olimpiai kiadásokra egyébként nehezen rábólintó fővárosi potentátok körében. Tudniillik a 2012-es olimpia gazdái bölcs előrelátással és komolyan megfontolt szándékkal döntöttek pár esztendeje úgy, hogy az olimpiát egyszersmind városfejlesztésre is fel – vagy ha úgy tetszik: ki – fogják használni. Mivel az egyértelmű volt, hogy ötkarikás versenyekre alkalmatlan például a City, a pénzügyi-tőzsdei centrum éppúgy, mint ahogyan a West End, a kulturális-szórakoztatóipari-bevásárlói negyed, mondhatni az "igazi nyugat", vagy éppen a turistalátványosságokkal zsúfolt Central London.
Annál inkább okos és célszerű, egyszersmind bölcs megoldásként azt találták ki, és aligha tévedtek, hogy az eladdig elhanyagolt, elmaradott, szegény és csúfságos Kelet-London legyen az ötkarikás világvetélkedő központja. Ennél fogva aztán a főváros eme részébe telepítették az összes nagyobb sportberuházást, itt húzták fel a versenyek színhelyéül szolgáló új stadionokat, csarnokokat, pályákat, de ide került a 10 és fél ezer sportoló befogadására alkalmas olimpiai falu és az Olimpiai Park is (mihez tartás végett: utóbbinak a területe mintegy negyedfélszáz futballpályának felel meg).
Szükségből erényt kovácsolva
Olyan területeken fognak versenyezni július-augusztusban a földkerekség legjobbjai, amely London szégyenfoltjának számított, ahol annak idején a külföldi – ázsiai, afrikai – bevándorlók vertek olykor szó szerint is tanyát az ósdi kikötők, a hajózáshoz kapcsolódó dokkok világában.
A keleti városrész baljós hírét közvetítette a világnak éppenséggel a leghírhedtebb tömeggyilkosok élcsapatába tartozó Hasfelmetsző Jack, és nem a körzet vonzerejét növelte a bűzös, koszos, fertőző csatornák errefelé húzódó, kiterjedt hálózata sem.
Kézenfekvőnek tűnt tehát, hogy ha már Londoné lett a 2012-es olimpia, ennek a nyomasztó örökségnek az eltüntetésével, a terület gyökeres megváltoztatásával kössék össze az ötkarikás kötelezettségek teljesítését, ha úgy tetszik: szükségből erényt kovácsolva az olimpia örvén vessenek véget a több évszázadnyi nyomorúság "képi világának". (folyt.)
