Ha sokat és keményen dolgozik az ember, az többnyire megtérül. Élő példa az asztaliteniszező Fehér Orsolya, aki az elmúlt fél évben még a korábbinál is több időt töltött edzéssel a hétköznapokban. A munka gyümölcse aranyérmek alakjában érett be.
Pusztai Viola • Nem a véletlen műve, hogy Fehér Orsolya az idén a hazai ifjúsági versenyek mindegyikéről aranyéremmel tért haza. A 16 éves asztaliteniszező az elmúlt héten Mohácson rendezett korosztályos országos bajnokság előtt például naponta hat-hét órákat is edzett, hogy megszerezze a bajnoki címet.
Amit aztán majdnem szettveszteség nélkül sikerült véghez vinni.
– A döntőben már 3-0-ra vezettem Hartbrich Leonie ellen, amikor a negyedik szettben az egyik hosszú labdamenet közben, amelyet megnyertem, eltört a labda – idézi fel Fehér. – A főbíró úgy döntött, újra kell játszani a poént, és az megzavart. Elment a játszma, én pedig siettem, kapkodtam, így a következőt is elvesztettem. Aztán lehiggadtam, tudtam, hogy megnyerem a hatodik szettet, és így is lett. Rendkívül fontos nekem ez a győzelem, mert az elmúlt három évben mindig második voltam Imre Leila mögött, de most végre az enyém lett a bajnoki cím.
Fehér Orsolya • Forrás: MOATSZ
Ráadásul mindjárt kettő, hiszen párosan Hartbrich Leonie-val is a dobogó legfelső fokára állhatott. Az edzésórák számát egyébként nem az országos bajnokság előtt növelte, hanem az elmúlt félévben töltött a korábbinál több időt a teremben. A fizikai és a technikai felkészülés mellett több figyelmet fordított a mentálisra is, így most már higgadtabb marad a kiélezett szituációkban.
Az erősségének a fonákjátéka mellett a küzdeni tudását tartja, ha vezet az ellenfél, akkor sem adja fel. Azt azonban elismeri: az ellenfeleit gyakran hozta lélektani előnybe azzal, hogy a nehéz pillanatokban sírásra görbült a szája.
– Azon dolgozunk, hogy mérkőzés közben minél gyorsabban feldolgozzam ezeket a szituációkat, és felvegyem a pókerarcot, hogy az ellenfél ne lássa rajtam az érzéseimet – magyarázza. – Egyre inkább odafigyelek erre, és sokszor az edzőim is figyelmeztetnek rá, ha látják rajtam, hogy kicsit idegesebb vagyok.
Fehér a hétköznapokban kétlaki életet él. Sok időt tölt Budapesten, hiszen 12 éves kora óta a Statisztika játékosa, de gyakran van otthon, Marosvásárhelyen is. Ötévesen ismerkedett meg a sportággal, édesapja vitte asztaliteniszezni. Gyorsan megszerette a játékot, így nem volt kérdés, hogy az élete részévé válik.
A sikerei közül a serdülő leánycsapat tagjaként nyert Európa-bajnoki bronzérmére és az elsőéves ifjúságiként az olasz nemzetközi utánpótlás-bajnokságon egyéniben szerzett harmadik helyére a legbüszkébb. Ha bekerül az idei Eb-csapatba, olyan helyen végezne a társakkal, amely világbajnoki indulást ér. Egyéniben a nyolc közé szeretne jutni.
A 2016-os hazai ifjúsági viadalokon (Budapest-bajnokság, MOATSZ-kupa, Húszak-bajnoksága, országos bajnokság) nyert arany mindenesetre önbizalommal töltheti el. A következő hetekben a versenyzés kicsit háttérbe szorul, inkább a felkészülésé, no, meg a tanulásé lesz a főszerep. Bár magántanuló, azt mondja, a vizsgák közeledtével azért nem árt, ha beül az iskolapadba.
– A kikapcsolódásra is szakítok időt. A családommal, a barátokkal töltött percek, órák mindig pozitív energiával töltenek fel, így mindig újult erővel, jó kedvvel folytatom a felkészülést.
