Szeptember óta ifjú testvérpár is öregbíti a magyar hoki hírnevét Finnországban. A Daadou fivérek szinte gyerekként vágtak neki a világnak, hogy valóra váltsák álmaikat.
STJ • „Moha”. Hokis berkekben csak ezen a becenéven emlegetik Muhanned al-Daadout. A szíriai származású, hosszú évek óta Magyarországon élő, itt családot alapító üzletember sokáig csak lelkes „jégapuka” volt, mígnem 2008-ban elvállalta az FTC jégkorong-szakosztályának elnöki tisztét. Mindez még a TAO-korszak előtt történt, a Ferencváros akkoriban krónikus pénzhiányban szenvedett. A részletekre már nem érdemes kitérni, a lényeg, hogy „Moha” sem tudta megváltani a világot, az ördögi körből vele sem sikerült kitörni, a zöld-fehérek az ő idejében is filléres gondokkal küzdöttek. Támadást viszont kapott szépen, és az annyira megviselte az egészségét, hogy többször is kórházi kezelésre szorult.
Végül távozott a posztjáról, és azután már csak két fia, Ádám és Márk útjának egyengetésére fordította az energiáját. Mindkét fiút ígéretes hokisként tartotta számon már akkor is a szakma. „Moha” papa és a felesége, Krisztina asszony pedig maximálisan támogatta őket abban, hogy elkezdjék megvalósítani az álmaikat.
Először Ádám kelt útra. A most 17 esztendős fiatalember itthon a Fradi és az Újpest csapatában jégkorongozott, és a liláktól állt légiósnak. Első útja Németországba vezetett. Az Isenlohner EC képviselői barátságos meccsen figyeltek fel rá, s végül Fekti Bálint közreműködésével került ki, próbajátékra. A teszten megfelelt, így a 2013–14-es szezont már a Dortmundhoz közeli város klubjának U16-os gárdájában kezdte el. A bemutatkozó évében még csak 7 pontot gyűjtött, egy szezonnal később viszont már 18-at (7 gól+11 gólpassz). S ekkor jött a finnországi lehetőség. Ádám alaposan végiggondolta. Úgy volt vele, csak akkor érdemes országot váltania, ha új állomáshelyén képes lesz első vagy második soros játékossá válni, hiszen ez garantálhatja számára az optimális játékpercet. Végül vállalta a megméretést, és aláírt a kotkai Titaanithoz. S jól döntött. Bizonyság erre, hogy a mostani bajnokságra felvitték az U20-as együttesbe, vagyis immár a junior A Mestis-bajnokságban szerepel. A játéka is színesebbé vált, hiszen korábban centerként szerepelt, Kotkában viszont a támadósor szélén is bevetette edzője, aki megértette a 26-os számú mezt birtokló magyarral, hogy a sokoldalúság előnyére válik.
A 176 centis támadó Németországban kollégiumban lakott, Kotkában viszont harmadik emeleti, bérelt lakásban él. Úgy érzi, szakmailag a lehető legjobb helyen van, társasági emberként viszont nehezen viseli a finn emberek zárkózottságát. A jövőjét a profivilágban képzeli el, de mivel tisztában van azzal, hogy sérülés bármikor kettétörheti a karrierjét, a tanulást sem hagyta abba. Finnül tanul, egyébként pedig magántanuló, decemberben tehát nemcsak az ünnepek miatt jön haza, hanem az iskolai vizsgáit is akkor teszi le. Meglehet, néhány napig most lesz majd ideje a tankönyveket forgatni, mert a legutóbbi meccsen ellőtték a térdét. A törést szerencsésen megúszta, ám jókora duzzanat keletkezett, emiatt kérdéses, mikor mehet újra jégre.
Ádám példáját követve szeptember óta Finnországban jégkorongozik a fiatalabbik Daadou testvér, a 14 éves Márk is. Az ifjú kapus Kouvolába költözött, és a KooKoo U14-es gárdájában véd. Márk útja nem volt nyílegyenes, hiszen először a mezőnyben játszott (sőt, egy időre abba is hagyta a hokit), s csak később állt be a kapuba; ma már azonban kirobbantani sem lehetne a gólvonalról. Óriási szerencsének tartja, hogy Várady Csaba végigkísérte az itthoni pályafutását, tőle ugyanis rengeteget tanult. A Fradiban kezdett, ám amikor a mesternek mennie kellett, a tanítvány is követte. Újpestre került, onnan adták kölcsön Lévára, a HK Levicének, majd a Vasasban folytatta. Amikor a bátyja elment a finn tesztelésre, Márk is elkísérte, és ha már ott volt, bekérezkedett egy kapusedzésre. Akkor még nem lett folytatása a kalandnak, idén nyáron azonban eljött a próbajáték, majd annak sikere nyomán a váltás ideje.
A szülőknek a legnagyobb fejfájást az okozta, miként szállásolják el Márkot. Mivel a KooKoo-nak nincs akadémiája, a kollégium szóba sem jöhetett, az viszont merész ötletnek tűnt, hogy mindössze 14 évesen egyedül éljen albérletben. Végül szerencsésen megoldódott ez a probléma is: a kapus a próbajátékon összebarátkozott leendő csapattársával, akinek a családja befogadta. Még külön szobát is kapott, de aztán inkább összebútorozott a játékostársával, a szobát pedig visszaadta újdonsült barátja lánytestvérének. Márk sem hagyta abba az iskolát, de ő is magántanulóként végzi a gimnázium első osztályát. Fivérével ellentétben könnyen alkalmazkodott a finn szokásokhoz is, édesapja szerint tipikusan az a srác, aki a jég hátán is megélne. Az azért jót tesz a lelkének, hogy Ádám – ha ideje engedi – átruccan Kotkából Kouvolába, s megnézi testvére meccsét. Ez könnyed kirándulás, mivel a két város között alig 35 kilométer a távolság.
A KooKoo korosztályos csapatának keretébe összesen hat kapus tartozik, Márk beverekedte magát a top3-ba. Lovaglóizom-sérülés ugyan hátráltatta a munkában, de a visszatérése óta már két meccsen is védett. Egyelőre erre a szezonra szól a megállapodás, de ha rajta múlna, a nyugati profivilágban töltené el egész karrierjét. Hogy mennyire tudatosan készül, bizonyítja: az interneten mai napig tartja a kapcsolatot az Ádám próbajátéka idején megismert finn kapusedzővel. Sőt, személyes találkozásban is megállapodtak, s Márk már meg is rendelte a vonatjegyet a több mint 170 kilométerre lévő Tamperébe.
A Daadou testvérek szakmai karrierje tehát egyelőre remekül alakul, a család szíriai ágának sorsa miatt azonban természetesen aggódnak. Különösen, hogy a família Aleppóhoz kötődik, ahol jelenleg a leghevesebb harcok dúlnak. Nagymamájuk és egyik nagynénjük már eljutott Dubajba, édesapjuk másik két nővére azonban nem akarja elhagyni a nagyrészt lerombolt települést. A polgárháború miatt „Moháék” 2010 óta nem juthattak el Szíriába. A kapcsolatot jobb híján telefonon és a neten tartják a rokonaikkal, akik így Ádám és Márk pályafutását illetően is képben vannak. S persze szurkolnak a két fiúnak, akik a jéghokit, ezt a nekik egzotikus, Szíriában nem űzött sportágat megismertették velük.