Megfér egymás mellett a két szerep, azaz, ha a szülő egy személyben a gyermeke edzője is? Dr. Budavári Ágota sportpszichológus szerint biztosan nem, több kiemelkedően sikeres korosztályos sportoló és felmenője példája alapján mégis működőképesnek tetszik a nem mindennapi kapcsolat.
reb • Számtalanszor látott kedves pillanat, hogy a kiemelkedő sikert követően edzője nyakába borul a sportoló. Szimbolikus momentum ez: a közösen elvégzett, kemény munka hozza meg a gyümölcsét, az örömet pedig egymással osztja meg a két fél. Különösen igaz ez, ha – s erre mind több példát találunk – az edző és versenyző nem csupán mester és tanítvány, hanem szülő és gyermek is. A kiváló úszó, Gyarmati Andrea édesanyja, az olimpiai bajnok Székely Éva felkészítésével szerzett ötkarikás ezüstérmet, míg a világranglista hetedik helyéig jutó Temesvári Andreával hosszú ideig a papa, Ottó foglalkozott. Igaz, a világklasszis teniszező elmondta, konfliktusokat is eredményezett, hogy az édesapja edzette.
Gálfi Dalma és édesapja: közösek a sikerek
A jelen egyik legígéretesebb teniszezőjével, a juniorok között US Open-győztes és a felnőttek között már top 300-as, 17 éves Gálfi Dalmával éppen Temesvári Andrea (és Barátosi Levente) foglalkozik, igaz, sokáig édesapja, Gálfi Tamás edzette.
„Tőlem sokszor nehezebben fogadta el a tanácsot, mástól pedig, hiába mondta ugyanazt, könnyebben – kezdi az apa. – Bár belátó típusok vagyunk, és sosem tartottunk hosszú mosolyszünetet, azért előfordult, hogy elküldtem edzésről, vagy ő ment el, és otthon nem együtt vacsoráztunk aznap. Nem szerencsés hazavinni a problémákat, idővel a feleségem villámhárító lett, eljött az edzésre, békítgetett minket.”
Néhány éve már nem ő dolgozik a lányával, mert úgy érezte – bár képzett szakember –, Dalmának nála jobb mesterekre van szüksége ahhoz, hogy magasra jusson. Lánya szerint sokkal jobb a viszonyuk, amióta már nem az apja a főállású trénere. „Makacs vagyok, gyerekként is az voltam, és vele szemben könnyebben elengedtem magam. Ma már tudom, mindent azért tett, hogy nekem jó legyen, ráadásul rendre helyes tanácsokat is adott. Remek a kapcsolatunk, a legjobban vele szeretek utazni” – teszi hozzá Dalma. Nemrég csakugyan az édesapja kísérte el három hétre Ausztráliába.
Másik nézőpontot villant fel Lévai Zoltán, a dorogi birkózók edzője, aki hasonnevű fiát készíti fel kezdetektől, és a kettős már a válogatottban is együtt dolgozik.
„Akárhány éves a gyerek, a szülőjére mindig másként néz – mondja az apa. – Amit az mond, szent és sérthetetlen. Nem lehet teljesen elválasztani a szülő-gyermek és az edző-versenyző viszonyt, noha az sem egészséges, ha teljesen összemosódik a kettő. Sokakon látom, hogy átesnek a ló másik oldalára, és otthon is csak a sport a téma, de mi abba a kisebbségbe tartozunk, amelyik jól kezeli ezt a különleges helyzetet.”
Lévaiék: több idő együtt
Érdekes szempont, amelyet felvet: a mai hajtós világban kevés időt töltenek a szülők a gyerekeikkel, ellenben ő sokat lehet együtt mindhárom, szintén birkózó fiával.
A világbajnoki bronzérmes, ifjabb Lévai Zoltán feltétel nélkül megbízik az édesapjában, az ő szavát fogadja el a legjobban, ráadásul szerinte az sem hátrány, hogy sosem alszik el az edzésről, mert valaki biztosan felkelti a másikat…
Kivételes szituáció Kopaszné Demeter Iréné és fiáé, Bálinté. Jellemzően apák vállalnak edzői szerepet gyermekük mellett, a nyáron ifjúsági világbajnoki címet szerző kajakost azonban édesanyja vezette el a dobogó csúcsáig.
„Sokan kérdezték tőlem, nem sajnálom-e, amikor keményen megdolgoztatom? – mondja Kopaszné. – Nyilván nem, hiszen azért vagyok szakember, hogy tudjam, mennyi munka az ideális. Ráadásul szerencsém van Bálinttal, mert okos, alázatos gyerek. Tudjuk a céljainkat, nem kell külön motiválnom. Az edzésen az edzője vagyok, otthon az édesanyja.”
Az edző, a fiával összhangban, a harmonikus és sikeres munka kulcsaként a bizalmat emeli ki. Kopaszné szerint sokan – köztük neves szakemberek – is mondták neki, bizony nem egészséges, ha a szülő edzi a gyermekét, de ő – legfeljebb – szabályt erősítő kivételként tekint magukra. Még akkor is, ha a pszichológus vitatná a kapcsolat helyességét.
Az algyői szakember érdekes beszélgetést folytathatna az elismert sportpszichológussal, dr. Budavári Ágotával, aki a lehető leghatározottabban helyteleníti a szülői és edzői feladatkör vegyítését.
„El sem tudja képzelni, mennyire aktuális a téma, szinte nem telik el nap, hogy ne keresnének fel hasonló esettel a praxisomban – mondja a doktornő. – Kudarcra ítéltetett a felállás. Nem lehet egyszerre két szerepkörben létezni. Sokszor az edzői identitás az erősebb. Teljesítményt vár el a gyerektől akkor is, amikor a nem szakember szülő belátná, hogy valamiért nem megy. Csak az elvárás marad, az elfogadás elvész. A gyerek pedig vergődik, mert úgy érzi, csak akkor fogadják el, ha jó eredményt ér el. Mivel a legtöbbször édesapák az edzők, az anya gyakran kompenzál, a fiatal pedig végképp megzavarodik.”
Budavári szerint a leválás lehet a megoldás, azaz, ha a sportoló másik edzőt keres – ami persze sokszor nem könnyű –, vagy legalább másokat is bevonnak a munkába. Különben nem teljesedhet ki úgy, ahogyan semleges szakemberrel tehetné.
Összeállításunkban képzett, edzői végzettséget szerzett mestereket kérdeztünk. De a kérdéskört vizsgálva akadhattunk volna más szereplőkre is. „Ha a szülő önjelölt edzőként foglalkozik a gyermekével, az egyenesen tragédia…” – véli a pszichológus.
