„Három hülye!” Szinte nem múlt el úgy futballmérkőzés a sportág évszázadosnál is hosszabb történetében, hogy a – a többnyire három – bíró ne kapta volna meg a magáét a nagyérdeműtől. Persze, nemcsak a labdarúgásban vannak össztűz alatt a játékvezetők, hanem lényegében minden sportágban. Utánanéztünk, mennyire vonzó manapság a fiatalok számára a bíráskodás.
Munkatársainktól • Magyarországon jelenleg 2861 futball-játékvezetőt tartanak nyilván, de csökken a számuk. A kezdők soraiban a legmagasabb a fluktuáció: 500-800 bíró vizsgázik évente, de a 40-60 százalékuk rövidesen be is fejezi a bíráskodást. Az ok prózai: finoman szólva sem lélekmelengető elfoglaltság a játékvezetés. Sokszor kifejezetten ellenséges miliőben sípolnak a fiatalok, emellett – főleg az alsóbb osztályokban, ahol egyetlen korlát választja el a pályát a nézőtértől – a verbális inzultus mellett fizikai erőszak is előfordul. A nézők nehezen tolerálják, hogy a fiataloknak is el kell kezdeniük valahol.
Hosszú és rögös utat kell bejárni, mire valaki a legjobb csapatok meccseit dirigálhatja
A legtöbb jelentkező a 15-19 éves korosztályból kerül ki. Minden évben indítanak képzést a húsz régióban (19 megye plusz Budapest). A jelentkezés feltétele a 14. életév betöltése, erkölcsi feddhetetlenség és orvosi alkalmasság. A sport- vagy futballmúlt nem követelmény, de jó, ha van. A jelöltek 65 órás tanfolyamot végeznek. Ez eddig 35 óra volt; a bevezetett plusz 30 óra nagyrészt gyakorlat.
A frissen vizsgázottak – ahol van – a megye IV-ben, másutt a megye III-ban kezdik a pályafutásukat, eleinte korosztályos meccseken. Minden bizottságnál fut a „talent mentor”-program: figyelik a legjobbakat, a legtehetségesebbeket, és aki elég jó, feljebb sorolják. A vizsgától számítva a legjobb esetben is hat-nyolc évre van szükség ahhoz, hogy valaki az NB I-be kerüljön.
A díjazás minden korosztályra és bajnokságra meghatározott tarifarendszer szerint történik. A pénz eleinte nincs arányban a befektetett munkával, a rendszeres edzésekkel, a sok utazással, de legfőképpen a meccsek légkörével. Akadt olyan játékvezető, aki a visszavonulása után kijelentette, ha fizetnie kellett volna azért, hogy többet ne kelljen sípolnia, azt is megteszi, annyira negatív miliőben kellett bíráskodnia…
A kézilabda a legkeményebb sportágak egyike, s ez nemcsak a férfi, hanem a női mérkőzésekre is jellemző. Óriási a játékvezetők szerepe, akiknek rengeteg dolguk van minden találkozón. Csak megfelelő fizikai és mentális képességek birtokában lehet jó játékvezető valaki. „Szeretnénk, ha alapvetően olyan játékvezetők lennének, akik korábban játszottak, sőt akár még most is kézilabdáznak” – mondja Soós Kálmán, a sportági játékvezetői albizottság elnöke. Hozzáteszi: éppen ezért támogatják, hogy minél több játékos kezdje el a megyei szövetségek által indított alapfokú tanfolyamokat. Rengetegen be is iratkoznak, de nagy a lemorzsolódás: százból átlag négyen-hatan maradnak meg a játékvezetői pályán. Ebben a sportágban hosszú évekig a magyar bírótársadalom volt Európában az egyik legidősebb; a 44 éves átlag életkort azóta sikerült 36-ra levinni. A vízválasztó a 19-21 éves kor, akkorra kell elérnie a bírónak azt, hogy alkalmas legyen nemzetközi, illetve hazai NB I-es játékvezetésre; akad is 21-22-23 évesekből álló bírópáros a hazai NB I-ben.
Ami a hátországot illeti, a kisiskolás bajnokságban, U7–U10-ben nincsenek hivatásos bírók; edzők, idősebb játékvezetők fújnak a gyerekeknek. A Kézilabda az iskolában-program legutóbbi eseményén sok 18 év alatti bírót, lényegében fiatal játékost dobtak be. Gyerekkéziért felelős szakember azt mondta, ez taktika is volt, mert azt tapasztalták: az edzők, a szülők kevésbé állnak le vitatkozni egy fiatallal az ítéletei miatt. A felnőttmezőnyben a hétközi meccs 60 ezer, a hétvégi 46 ezer forintot hoz a bírónak, egy serdülő- és egy ifimeccs pedig 24 ezer, illetve 16 ezer forintot „ér”. Ez tisztes összeg, de a szövetség az utánpótlásmeccsekre is minőségi bírókat szeretne delegálni, s az is cél, hogy a fiatal bírók érezzék, van jövőjük a szakmában.
A kosárlabda szabályai elvben tiltják az ütközéseket, de a lepattanó labdáért vívott harcot többnyire a kézilabdát is túlszárnyaló csattanások színesítik. Megítélni nem könnyű, ráadásul a sportágra kifejezetten jellemző, hogy az edzők az oldalvonal mellől folyamatos pressziót gyakorolnak a bírókra. Nem véletlen, hogy a korábbi években jelentős volt a pályaelhagyók száma. „Sokan levizsgáztak, de gyorsan be is fejezték egy-egy kudarc után. Ki vannak téve ugyanis a támadásoknak az edzők, a játékosok, a szülők részéről” – magyarázza Faidt Mihály, a szövetsége játékvezetői bizottságának elnöke. Ezt megelőzendő a szövetség mentorprogramot hozott létre, amelynek egyéves mérlegét januárban vonják meg. A fiatalok a legalsó szinten kezdik, ahol kapnak maguk mellé egy tapasztalt társat. Két év alatt el lehet jutni az országos, NB II-es keretbe. Onnan a szövetség foglalkozik velük, és képzi őket, s ott is működik mentorprogram. Fontos, hogy legyen kik közül válogatni, ezért a megyei szervezeteknek kötelező évente tanfolyamot indítaniuk. Az előző évadban 271-en jelentkeztek, 174-en vizsgáztak sikeresen. A korhatár 15 év, a kosaras múlt nem feltétel, de anélkül azért nehéz. Kezdetben ötezer forintot keresnek a bírók, a legmagasabb szinten ez elérheti a 40-46 ezret is.
Péteri László, a Magyar Birkózó Szövetség bíróbizottságának elnöke épp a minap vizsgáztatta az alapfokú képzés résztvevőit: 13-ból 11-en sikeresek voltak. „Hat hét volt a felkészülés, elméleti és gyakorlati vizsga is zajlott: a diák II-es ob-n kellett pontozni, majd mérkőzést vezetni” – összegez. Kétévente tartanak tanfolyamot, 19 éves kor felett lehet jelentkezni. A birkózómúlt feltétel, és sok aktív versenyző is jelentkezik. Az ígéretes fiatalokat igyekeznek felkészíteni a nemzetközi szintre, hiszen például az ifjúsági olimpián csak ők működhetnek közre. A rendszer kétirányú, vissza is lehet esni. Jelenleg 75 magyar bírót tartanak nyilván, közülük 45 rendszeresen, a többi alkalomszerűen bíráskodik. A létszám elegendő, bár amikor egy hétvégén sok verseny van, akkor nehéz beosztást készíteni. A harmadosztályú bíró 11 ezer, a nemzetközi 17 ezer forintot kap.
Az asztaliteniszben a játékvezető látszólag az eredményjelző táblát lapozgatja, de annál sokkal összetettebb a feladata. „Az adogatások ellenőrzése például kulcskérdés. Ha az szabálytalan, nagy mértékben irreálissá válik a meccs. Emellett fegyelmezési feladata is van a bírónak: a játékosok és az edzők időnként elveszítik a fejüket, az indulatokat pedig kordában kell tartani” – így Herendi Iván, a BVSC-Zugló asztalitenisz-szakosztályának igazgatója. Ebben a sportágban a bírói kar átlagéletkora meglehetősen magas. Ahhoz, hogy a fiatalabbakat is motiválni lehessen, elsősorban a nagyon alacsony díjazáson kellene változtatni. „A legmagasabb honorárium az Extraliga-meccseken van, alkalmanként 5200 forint, az egyéni versenyeken az egész napos díj nagyjából 6000 forint. Ezzel nem lehet kompenzálni az egész napos, komoly fizikai és szellemi igénybevételt” – ismeri el Kékedi Tibor, a játékvezetői és versenybizottság elnöke. Megoldás lehetne a nevezési díjak emelése, noha az egyéni viadalokon ügyes szervezéssel sok minden megoldható.
A BVSC-Zugló februárban például már 22. alkalommal rendezi meg a Molnár János-emlékversenyt. A viadal kezdeti szakaszában csak minden második asztalnál ül hivatásos játékvezető. A többi helyre a rendező „delegál” játékosokat, szakembereket, akik lapozzák az eredményjelzőt. Ha vita támad, a szomszédos asztalnál lévő bíró joga dönteni. „Amennyiben minden asztalhoz hivatásos bírót kellene ültetnünk, az olyan hatalmas összeget emésztene fel, amely még szövetségi támogatás mellett is ellehetetlenítené a rendezést” – teszi hozzá Herendi, aki úgy véli, utánpótlás-eseményeken a selejtezőket játékvezető nélkül is le lehetne bonyolítani.
Jelenleg nagyjából száz aktív játékvezető van pingpongban, de a korátlag magas. Ráadásul az éves továbbképzések is rostálják a mezőnyt, mert aki nem felel meg, nem vezethet meccset. Az is probléma, ha az aktív játékosnak meccse van abban az időpontban, amikor bíráskodnia kellene. Folyamatosan szinte csak a nyugdíjasok bevethetők. „Tanfolyamonkénti 10-15 vizsgázóból jó, ha egy-kettő megmarad. Amikor NB I-es forduló és – sok játékvezetőt igénylő – egyéni ranglistaverseny azonos időre esik, akadnak gondok. A klubok hajlamosak egyesületi aktivistákkal kiváltani a hivatásos játékvezetőket, ami ugyan szabálytalan, viszont máskülönben képtelenek megrendezni a versenyt” – meséli Kékedi Tibor. Az alagút vége ugyan nem látszik, de a főbíró amondó: ők örök optimisták.
Másképp már nem is működne a rendszer.
