Nem mindennapi bő egy hónapon van túl a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság női labdarúgása, előbb ugyanis az U17-es, majd az U20-as világbajnokságot is megnyerték az ország korosztályos együttesei. Vajon mitől ennyire sikeres a női futball a világ egyik legelnyomottabb országában?
Majer Dániel • Októberben az U17-es, december elején pedig az észak-koreai U20-as női labdarúgó-válogatott is világbajnokságot nyert. A női futball évek óta virágzik az országban, ilyen rövid időn belül ekkora sikereket azonban még soha nem ért el. Az eredményessége pedig nem véletlen, hanem több évtizedes munka gyümölcse.
Az első vb-cím 2008-ban Foto: completesportsnigeria
A Koreai NDK-ban virágzik a női labdarúgás, az U17-es együttese már 2008-ban, a korosztály első világbajnokságán történelmi győzelmet aratott, 2010-ben negyedik helyen végzett, 2012-ben pedig ismét döntőt játszott, akkor második lett. Két éve nem jutott tovább a csoportból, idén azonban kiköszörülte a csorbát, és Jordániában ismét magasba emelte a trófeát.
A korábbiakra rátett egy lapáttal, hogy alig több mint egy hónap elteltével – a döntőben 3-1-re legyőzve a franciákat – az U20-as világbajnoki címet is elhódította. Különös töltetet adott a csapat sikerének, hogy négy évvel ezelőtt ugyanezek a játékosok voltak azok, akik az U17-es vb azerbajdzsáni döntőjében szintén a franciák ellen kikaptak, két évvel később pedig a kanadai U20-as világbajnokságon ugyancsak a kékek ellen a bronzmérkőzést elveszítették. Most azonban eljött a visszavágás pillanata, amelyet a csapat egyik legjobbja, Kim Szo Hjang egyszerűen élete legboldogabb napjának nevezett. A tizenhat nemzetközi tornán lejátszott mérkőzéséből tizenegyet megnyerő, azokon összesen nyolc gólt jegyző Kim a támadógépezet egyik kulcsfigurája volt, hozzájárulva az együttes mindenkinél több, Pápua Új-Guinea-i vb-n szerzett 21 találatához.
Ha a csapat így folytatja, hamarosan a felnőtt-világversenyeken is számolni kell vele.
De mitől ilyen sikeres az észak-koreai női labdarúgás? Cinikusan gondolhatnánk, hogy a titok valahol a sikertelenségtől való félelemben keresendő, mert úgy, ahogy a 2006-os németországi világbajnokságon leszerepelő férfi válogatott is megkapta hazatérve a büntetését, a nőknél sem lehet másképp. A hírek szerint azonban a labdarúgásnak, főleg a női futballnak kivételezett helyzete van a világ legcenzúrázottabb médiájával bíró országában, ahol a lakosság kizárólag a kormány által megszűrt, vagy inkább maga által előállított, saját politikai hatalmának fenntartását biztosító fals információkat lát a tv-ben, és vajmi keveset tud a világ valódi történéseiről. De a labdarúgó-közvetítések liberálisak, az ország nagy részében elérhetők.
Az U20-as csapat ünneplése a világbajnoki trófeával • Fotó: FIFA
„A futballnak semmi köze a politikai helyzethez, szimplán csak eredményes szeretne lenni” – mondta az U17-es női együttes csapatmenedzsere, Li Csju Csju. A női játékosok korlátlan edzéslehetőséget kapnak, ugyanazokban a létesítményekben készülhetnek, mint a férfiak, a hazai bajnokság rendszere szintén megegyezik, és ami egészen elképesztő, a stadionok ugyanúgy tele vannak, sőt, sokszor még többen is kilátogatnak a gyengébbik nem meccseire. Persze, a stadionok üres szektorait gondolkodás nélkül feltöltik kivezényelt katonákkal, ha arra van szükség, de ezzel együtt is egész más érzés lehet tömött lelátók előtt játszani.
„A nyolcvanas évek végén a kormány elkezdte támogatni a női futballt, amely rövid idő alatt szenvedéllyé vált, csak úgy özönlöttek a focizni vágyó lányok. A szövetség is rengeteg pénzt invesztált bele” – mondta a menedzser. Úgy tűnik, a futball össze tudja hozni az embereket, és egyfajta kapocsként is működik az ország és a világ között.
Amiből azért, tudjuk, nincs túl sok.
