Közeledik az olimpia, és ilyenkor előtérbe kerül a sportolók felkészítése, várható teljesítménye. A Magyar Sport Házában Konfliktuskezelés a sportban címmel a pszichológiai felkészültség szerepéről és az ahhoz vezető útól tartottak előadást neves szakemberek. Írásunkban ízelítőt adunk a szerteágazó témából.
Majer Dániel • Konfliktuskezelés a sportban címmel rendezett konferenciát a Magyar Edzők Társasága és a Magyar Sporttudományi Tanács. Az érdeklődők a pszichológia és a kommunikáció fontosságáról hallgatták meg szakemberek véleményét a Magyar Sport Házának nagy tanácstermében.
Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus különböző konfliktustípusokon vezette végig a jelenlevőket, hangsúlyozva: „Nem lehet pontosan, százalékosan meghatározni a pszichológia szerepét, de hiába a sok gyakorlás, ha rossz program fut, mert akkor elmaradnak az eredmények.”
Sok oka lehet a sportban a konfliktusnak, nem csak személyek közötti nézeteltérés. „Beállított hozzám az egyik olimpikon és elmondta, bizonytalan a Brazíliában terjedő Zika vírus miatt. A párjával megbeszélték, hogy az olimpia után gyereket vállalnak, de mindenhol azt mondták nekik, hogy a riói hazatérést követően egy-két évig még nem tanácsos. Most nem tudja, mitévő legyen. Volt olyan, hogy valakiben az okozott konfliktust, hogy nem ugyanakkora pályán edz, mint amekkorán versenyezni fog…” És még sok hasonló, az egyént nyilván mélyen érintő eset.
Szép számmal jöttek érdeklődők a Magyar Sport Házának nagytermébe
Természetesen az edző és tanítvány közötti konfliktusok a leggyakoribbak és nem csak „házon belül”. „Az egyik olimpikont elkapta az ellenfél edzője, majd felelősségre vonta, amiért már a kvóta birtokában a tanítványa előtt végzett a kvalifikációs versenyen, holott az ő versenyzőjének is kellett volna a hely. Az egyik gimnazista sportolómnak az iskolai tanárával és az edzőjével egyaránt konfliktusa akadt, az egyikük a fakultációról nem engedte el, mondván különben nem érettségizhet emelt szinten, az edzője pedig az ugyanakkor esedékes edzésről nem volt hajlandó lemondani. Beszéltünk mindkettőjükkel, és végül megtaláltuk a megoldást.”
A konfliktusok kialakulásának megelőzésében, illetve a megoldásában fontos szerepe van a kommunikációnak. „Sokszor csupán a nem szóval konfliktust tudnak generálni az edzők. Különben nem leszel első, nem érsz el jó eredményt, nem jutsz el az olimpiára. A jó kommunikáció őszinte, bátorító és motiváló. Ne azt mondjuk, hogy mit ne csináljon a sportoló! Például ha azt akarjuk, hogy ne emelje fel a lábát, mondjuk neki, hogy tartsa lent! Az edzői munka tulajdonképpen pozitív csőbehúzás. Mézesmadzag, aminek segítségével elérem, hogy a sportoló azt csinálja, amit szeretnék, és közben viszont azt gondolja, mindezt ő találta ki.”
„Úgy kell érezze a sportoló, hogy van kontrollja afölött, amit csinál. Ez csökkenti a szorongását és növeli az eredményességét. Meg kell teremteni a pozitív közeget. Sokan ilyenkor azt kérdezik: hazudjak neki? Mondjam, hogy jó, amit csinál, miközben nem az? Erre azt szoktam válaszolni, hogy semmiképp. Őszintének kell lenni, de azzal kell kezdeni, amit jól csinált, mert biztosan akadt olyan. Az elején megdicsérem, majd a közepén elmondom, hogy ezt és ezt javítsa ki” – mondta Lénárt Ágota.
Állj ki magadért, törekedj a jóra, beszélgess!
Ezekkel a felszólításokkal kezdte előadását Gyömbér Noémi sportpszichológus, aki a konfliktuskezelés gyakorlati módszereiről beszélt. „Az utánpótlás-nevelés sarokköve a sportháromszög, amely a sportoló-edző-szülő hármast jelenti. Gyerekkorban megalapozódnak a kommunikációs és konfliktuskezelési minták, ezért ez nagyon érzékeny időszak. Ebben a háromszögben az a baj, hogy valaki mindig a harmadik, és sajnos általában a sportoló az. Nagyon könnyen felcserélődhet edző és szülő szerepe. Nemcsak a szülők, de az edzők is hajlamosak saját, be nem teljesedett álmaikat a gyerekek által megvalósítani. Ilyenkor a gyerekek az örömvesztés miatt abbahagyják a sportolást.”
A serdülőkorban jön a robbanáspont, a hormonvihar. És a bezzeg az én időmben… Meg hogy csak serdülsz, most biztosan feszült vagy… Meg hogy mi volt a suliban… Az ilyen kezdetű mondatok olajat öntenek a tűzre.
Milyen „trükkökkel” kerülhetjük el ezt?
Nyitott, érdeklődő és nem számonkérő kérdésekkel, például mit tanultál ma edzésen? És nagyobb, őszinte igény a visszajelzésre. „Kerüljük a szőnyeg alá seprést, mindkét fél mondja el a véleményét, ne hagyjuk, hogy elharapózzon a konfliktus.”
Az edzőknek azt tanácsolta Gyömbér Noémi: „Gondolkozzunk előre, tartsunk fogadóórákat, szülői értekezleteket. Ezeken lefektethetjük az alapszabályokat és elmondhatjuk az edzői hitvallásunkat. Szolgáljunk konkrét és reális visszajelzésekkel, sem a sportolónak, sem a szülőnek nem jó, ha nem tud semmit.”
Mi most természetesen csupán jelzést adtunk a témák egy részéről. Illusztrációt a sportpszichológiát foglalkoztató, megoldandó kérdésekből. Sok hasonló konferenciával és még a mostaninál is több érdeklődővel érhetjük el azt, hogy a tudományágat igazi segítőtársnak fogadja el szakember, szülő és fiatal sportoló.
