Könnyek nélküli búcsú Belinszky Krisztinától

Ha valaki felteszi a kérdést, hogy ki minden idők legeredményesebb magyar profi ökölvívója, akkor a többség biztosan Erdei Zsolt nevét említi. Pedig – ha szigorúan a számokat nézzük – van valaki, aki még „Madárt” is messze felülmúlta. Belinszky Krisztináról van szó, aki augusztusban, közel 12 évnyi profiskodás után bejelentette visszavonulását.

Belinszky Krisztina

Ha egy karriert számokban kell kifejezni, akkor 37 hivatásos mérkőzésről, és három súlycsoportban megszerzett 6 vb-övről beszélhetünk. De a számok mögött sokkal több van, egy fantasztikus egyéniség, egy csodálatos karrier, amely nyár végén egyszer és mindenkorra befejeződött. Interjú a magyar profi ökölvívás legendájával.

Belinszky Krisztina vb-övei
– WIBF-GBU minimumsúly (2004)
– WIBU kislégsúly (2005)
– WIBC minimumsúly (2006)
– WIBC minisúly (2008)
– GBU minisúly (2008)
– WIBF minimumsúly (2009)

Perutek, Kriszti és Toto

1999 és 2011 között vettél részt profi mérkőzéseken, ami nagyon hosszú karrier. Meglepetésre nyáron viszont bejelentetted a visszavonulásodat. Soha többé?

– Nehéz ilyet kijelenteni, és nem is mondom, hogy soha többé, de most úgy érzem, nem szeretnék többet bokszolni.

Mi motivált a döntés meghozatalában? Fiatal vagy még, hisz a nemzetközi mezőnyt elnézve 5-6 jó év még simán benned volt…

– Fiatal vagyok, és annak is érzem magam, de az ökölvívásban tizenhat évet eltöltöttem, és eljött az idő, amikor már úgy érezem, hogy nem tudom az edzéseket maximális intenzitással elvégezni. Így viszont nem látom érelmét a folytatásnak, mert fél gőzzel nem szabad ezt a sportágat csinálni.

Van valami hiányérzeted?

– Nincs hiányérzetem a pályafutásommal kapcsolatban. Egyáltalán nincsen. A legrangosabb szervezetnél, a WIBF-nél is tudtam világbajnoki címet szerezni. A pályafutásom teljes, még akkor is, ha mondjuk egy WBC öv még elfért volna a vitrinemben. Talán ez egy apró tüske a számomra, de őszintén úgy gondolom, hogy mindent elértem ebben a sportágban, amit célként magam elé tűztem.

Sok sikerben volt részed, de melyik győzelmedre vagy a legbüszkébb?

Ez egy nagyon jó kérdés, hiszen minden győzelem nagyon fontos volt. Mindig, minden mérkőzésre úgy készültem fel, hogy nincs fontosabb dolog a világon, mint a következő ellenfelem legyőzése. És amikor a mérkőzés végén felemelték a kezem, mindig büszke és boldog voltam.

BelinszkyAzért hagy erősködjek egy kicsit…

– Nem tudok egy győzelmet kiemelni. 2009-ben Sarah Goodson győztem le, meglehetősen simán. Pedig az ellenfelem nagyon magabiztosan jött Magyarországra, mert el sem tudta képzelni, hogy jobb lehetek nála. Nagyon örültem, és büszke vagyok arra, hogy simán, kérdőjelek nélkül felül tudtam múlni őt. Egy évvel korábban a Melissa Shaffer elleni győzelemnek is nagyon örültem, meg a Stephanie Dobbs felett aratott sikeremre is szép emlékekkel gondolok vissza… de akár sorolhatnám tovább, mert minden győzelem különleges élmény volt!

Mindezt tőkeerős nyugati istálló, vagy nagy szponzorok nélkül…

– Nem mondhatom azt, hogy nem volt szponzorom, mert nem lenne igaz. Azt sem mondhatom, hogy ha mögöttem lett volna egy Universum Box-Promotion, akkor messzebbre jutottam volna. Talán ha egy nagyobb televízió mögém áll, akkor egyszerűbb lett volna minden, és még most is bokszolnék, de ezt sem tudom határozottam kijelenteni.

Annak idején Csábi Bettina és Miló Viktória sokkal ismertebb volt a „nem szakmai” közönség előtt. Te mintha nem vágytál volna a bulvárosabb média közeledésére…

– Igen, ez tudatos volt. Nem akartam, hogy minden megmozdulásom visszaköszönjön valamelyik bulvárlapban, helyette a sportra igyekeztem koncentrálni. Azt nem mondom, hogy nem volt egy-két szexi fotósorozatom, amivel a nőiességemet igyekeztem kihangsúlyozni, de mindezt az általam megfogalmazott határon belül maradt. Mindig is azt tartottam szem előtt, hogy sportolóként ismerjék meg a nevem.

16 év után bizonyára nem fordítasz hátat a sportágnak!

– Természetesen maradok az ökölvívás mellett, hiszen ez az életem. Menedzserként a fiuk ügyeit intézem, és a későbbiek folyamán szeretném, ha bíróként is megismerjék a nevem az ökölvívás világában.

Mit mondanál annak a fiatal hölgynek, aki „holnap” odaállna eléd, miszerint profi akar lenni? Mi lenne a tanácsod számára?

– Hú. Itthon az a legnagyobb probléma, hogy nagyon nehéz jó szponzort találni. Ezért az első tanácsom az lenne, hogy amíg nem sikerül neki egy olyan személyes szponzort találnia, aki mellett csak és kizárólag az ökölvívásra koncentrálhat, addig ne vegye le a fejvédőt. Nagyon nehéz érvényesülni megfelelő támogatás nélkül!

Toto és Kriszti

Sokan segítették a karrieredet az elmúlt bő évtizedes profi karriered során, de Kiss „Toto” Zoltánnal egészen hosszú ideig együtt dolgoztatok a sikerekért.

– Egy rendkívüli edző, akitől minden edzésen lehetett valami újat tanulni. Ő tudta a legtöbbet átadni nekem hosszú pályafutásom alatt. Amikor elkezdtük a közös munkát, idestova nyolc éve, még más stílusban küzdöttem. Van akinek a régi, agresszívebb stílusom tetszett, van akinek az új, technikás jött be jobban. Az eredmények igazolják, hogy a Totó által eszközölt váltás új dimenzióba helyezte a karrieremet. Mindig is azonos hullámhosszon voltunk, így közös munka természetesen nem fejeződött be a visszavonulásommal. Mostantól azért dolgozunk, hogy a tanítványai is olyan sikerek részesei lehessenek, mint ami nekem megadatott.