A Magyar Edzők Társasága (MET) 2022-ben is megünnepelte az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET idén is körkérdést intézett ismert élvonalbeli sportolókhoz, amelynek mottója így hangzott: „Mondtál már köszönetet az edződnek?” A jochapress.hu is ragaszkodik a jól bevált úthoz. Ezért 2022-ben is leközli az adott a válaszokat. Első fejezetként az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok kajakos, Kopasz Bálint édesanyjáról mondott szavait idézzük a MET kiadványából.
Kopasz Bálint (MTI/Kovács Tamás)
Még nem járt iskolába az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok Kopasz Bálint, de a vízisportok felé már megtette az első lépéseket. A lehetőség családon belül adott volt, hiszen édesanyja és édesapja is edzőként foglalkozott a kajakozni és kenuzni vágyó algyői fiatalokkal. A 25 éves világklasszis Multisport Eb után, de még a kajak-kenu országos bajnokság előtt vállalkozott a beszélgetésre.
– Szüleim foglalkozása révén talán természetesnek mondhatom, hogy én is ott lépkedtem a legfiatalabbak között, akik voltak vagy harminc-negyvenen. Érdekes, hogy a kicsikkel inkább édesapám, a ma már nyugdíjas Kopasz Péter foglakozott, míg édesanyám, Demeter Irén a nagyobbakat irányította. A „beépülési” folyamat az indián kenukkal szervezett túrákkal kezdődött, majd 7-8 éves korban, felügyelet mellett jöttek a kajakos lépcsőfokok. Arra határozottan emlékszem, hogy már kilenc éves koromtól rendszeres edzéseken vettem részt. Édesapám módszeresen vezetett mind beljebb a sportágba, és szerettette meg velem a kajakozást, miközben azt is elfogadtatta, hogy ebben a sportágban keménynek kell lenni! Nem szabad könnyen megijedni, akár zivatarba kerül valaki, netán felborul vagy éppen egy horgászkellékkel fejen dobnak.
– A köztudatban az szerepel, hogy édesanyja az edzője. Édesapja mikor lépett hátrébb?
– Ezt a szerepcserét a világ legtermészetesebb dolgaként éltük meg, hiszen édesapám mindmáig a kisebbekkel foglalkozik. Így amikor én kinőttem azt a korosztályt, anya szerepe került előtérbe. Ez tizenegy éves koromban következett be, azóta ő vezeti a felkészülésemet. A legjobbkor törtét a váltás, mert apa nem tudta volna úgy betartatni a szükséges fegyelmet, ahogy anyának az sikerült. Soha nem kivételezett velem!
Demeter Irén (fotó: jochapress)
– Mikor váltott komolyabb sebességre ez a közös munka?
– Én egészen kisgyerek korom óta nagy célokat forgattam a fejemben. Amikor anya vette át az irányítást, ő hamarosan megerősített engem abban, hogy lát bennem annyi tehetséget és tartalékot, ami nagy eredmények elérésére is képessé tehet. Ma is úgy érzem, jól adagolta az elvégzendőket, mert évente folyamatosan javultak az eredményeim. A kajakozásban 13 és 17 éves kor között kell megalapozni a későbbi sikereket. Ebben az időszakban különösen fontos a fokozatosság elvének betartása, az egyre hosszabb evezéseknél éppen úgy, mint a súlyzós gyakorlatoknál.
– Minden sportoló életében vannak hullámvölgyek – Önnél is bejöttek. Ezeket édesanyja miként segített átvészelni?
– Maximális szeretettel és empátiával. Amikor 2017 után 2018-ban is elmaradtak a megszolgált eredmények, nagyon el voltam keseredve. Olyannyira, hogy két hétig még a visszavonulást is fontolgattam. Ebből az állapotból csak ő tudott kihozni engem és meggyőzni a folytatás értelméről.
– A mai élsportban egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a táplálkozásnak…
– Anya ezen a téren is sokat tesz értem. Az utóbbi 2-3 évben nagy segítséget kapok Marik Balázs dietetikustól az étrendem összeállításához. Anya pedig minimum az esetek 90 százalékában főz nekem.
– Demeter Irén az édesanyja és az edzője is egy személyben. A kettejük közötti kommunikációban ez a speciális helyzet nem okoz problémát?
– Anyával alapvetően jó a kapcsolatom, az edzéseken is az itthon megszokott hangon váltunk szót egymással. Amit az évek során nekem előírt, azt nagyságrendileg 95 százalékban teljesíteni tudtam, az eredményeim pedig az ő szakmai tudását igazolták vissza. Meggyőződésem, hogy ha más lett volna az edzőm, nem tudtam volna hozni a vele elért sikereket.
(MET / Jocha Károly)
Post Views: 28
