Kopasz Bálint Párizs után esetleg időlegesen visszavonulna

Ha jól sikerül a párizsi olimpia, Kopasz Bálint jó eséllyel befejezi az élsportot, de elképzelhetőnek tartja, hogy a búcsú nem lenne végleges. Ugyanakkor nem szeretné, ha mindenki az esetleges visszavonulásával foglalkozna – hiszen gőzerővel készül az olimpiai kvalifikációs évre.

Kopasz Bálint (fotó: nemzetisport.hu)

– Nemrég úgy nyilatkozott, a következő olimpia után visszavonulna. Akkor még csak huszonhét éves lesz, ami kajak-kenusok között egyáltalán nem matuzsálemi kor. Felvetődik tehát a kérdés, hogyan jutott erre az álláspontra?
– Egyetlen olimpiára kijutni is hatalmas eredmény, és ha a párizsi ötkarikás játékokon is ott lehetnék, elmondhatnám magamról, hogy hármon is részt vettem – magyarázta a Nemzeti Sportnak a Tokióban K–1 1000 méteren aranyérmes, ugyanebben a számban kétszeres, K–2 500 méteren egyszeres világbajnok, összesen ötszörös Európa-bajnok Kopasz Bálint. – Japánban győztem, ha Franciaországban is szép eredményt érnék el, mindent kipipálhatnék a kajakos kívánságlistámon. Utána kipróbálnám magam az élet más területein is, tanulnék, másba is belevágnék, tudom is, mibe, de ez egyelőre nem publikus.

– Tehát a Párizsban elért eredményétől függ, merre tovább?
–Így van, de ha abba is hagyom, az nem azt jelenti, hogy véglegesen elbúcsúzom az élsporttól. Nagyon szeretem a kajakozást, meglehet, hogy visszatérnék, bár nem tervezem. Viszont imádok sportolni, és ha az egészségem engedi, ha jó állapotban vannak az ízületeim, a szívem meg mindenem, akkor elképzelhető, hogy folytatom. Ki tudja, talán addigra a tanulást unom meg. Mindig is örökmozgó voltam, nem az a típus, aki sokáig megmarad a fenekén, és bújja a könyveket. De az elmúlt években megfogalmazódott bennem, vágyom rá, hamarosan szükséges lesz, hogy hosszabb ideig pihentessem a testem. Ezt pedig csak úgy tehetem meg, ha felfüggesztem az élsportolói tevékenységemet, legalább egy évig.

– Szóval nem is visszavonulásról beszélünk, inkább csak szünetről?
– Persze-persze! Szeretnék még harminc- és negyvenéves korom között is kajakozni, reálisnak látom, hogy folytassam élsportolóként. Ezt azért is könnyű kijelentenem, mert teljesen leállni sohasem fogok, edzésben maradok, még ha nem is profiként. Az állóképességemet és az erőnlétemet olyan szinten tartanám, hogy amikor a visszatérés mellett döntök, ne nulláról induljak. De egyébként is, amíg csak élek, mindvégig sportolni fogok valamit, imádok futni és konditeremben erősíteni is.

– Édesanyjával, Kopaszné Demeter Irénnel, aki egyben edzője is, beszélt a terveiről? Tanácsolt valamit?
– Nem, ő is akkor hallotta először, amikor október végén a Magyar Kajak-kenu Szövetség Év sportolója-gáláján bejelentettem. Jó, esett már róla szó, de váratlanul érte a nyilatkozatom. De az ő célja az volt, hogy eljuttasson engem az olimpiai aranyéremig, ami megtörtént, ezek után, ahogyan ő is fogalmazott, neki ezek ajándékévek. És ő is szeretne már az unokáival foglalkozni, tehát nem hiszem, hogy nagyon bánná, ha visszavonulnék.

– Azóta egyeztettek az esetleges visszatéréséről? Továbbra is közösen képzelnék el a folytatást?
– Ha vállalná, lenne kedve, akkor mindenképp, de még nem beszéltünk erről, mert nincs itt az ideje. Nem is szeretném, hogy ez álljon a figyelem középpontjában. Előttünk áll egy fontos kvalifikációs év, utána pikk-pakk, elrepül az idő, és máris nyakunkon a párizsi olimpia. Nem szeretném, hogy közben a sajtó ezzel foglalkozzon, majd utána lesz lehetőség erről társalogni. Ha minden jól megy, addig viszont teljes erőbedobással készülök, hogy minden jól menjen. Már most is az egész napom eltelik azzal, hogy edzek, masszőrhöz, gyógytornászhoz, fizioterapeutához járok, és még sorolhatnám.

– Apropó, mekkora stáb áll egy ilyen, az önéhez hasonló sikersztori mögött?
– Óriási és egyre bővülő. Nemcsak abból áll a téli felkészülésünk sem, hogy úszás, futás, kondi, ezt kiegészíti – fontossági sorrend nélkül – a már említett masszőr, gyógytornász, fizioterapeuta, 2018 óta Marics Balázs dietetikus foglalkozik velem. Ezen kívül 2021 óta együtt dolgozom egy orvosi diagnosztikai csoporttal is, amely például Tokió előtt olyan genetikai vizsgálatokat végzett rajtam, amelyek nagy szerepet játszottak az olimpiai aranyérmemben. Persze az MKKSZ és klubom, a Graboplast Győri Vízisport-egyesület is rengeteg támogatást ad, hogy minél magasabb szintre juthassunk, edzőtáborokat szervez, szállást intéz. Ott van a Sportkórház is, és még sorolhatnám – már így sem kevés, hogy nem is említettem mindenkit. Szerintem sokaknak fogalmuk sincs, milyen háttér kell ahhoz, hogy valakiből nagy versenyző válhasson, gondolok itt az olimpikonokra, világbajnokokra. Máshogy nem is lehetséges.

(nemzetisport.hu)

Post Views: 1