Többszörös világ- és Európa-bajnok öttusázónk, Kovács Sarolta olimpiai kvótát szerzett a bathi kontinensviadalon. Egyesületi edzőjével, Korponai Istvánnal beszélgettünk a versenyről, tanítványa erősségeiről, a lovak szerepéről és persze a tokiói olimpiáról.
– Kovács Sarolta tizenharmadik lett az Európa-bajnokságon. Ön mennyire volt elégedett?
– Az egyik szemem sír, a másik pedig…Az olimpiai kvótának nagyon örülök, úgy látszik, az égiek úgy akarták, hogy ezzel a 13. hellyel meglegyen neki. Ugyanis nem volt ez egyszerű, mert az Európa-bajnokságon csak nyolc olimpiai helyet osztanak ki, de fontos, hogy országonként csak egyet. Bathban öt olyan versenyző is akadt, például britek és a fehéroroszok, akik előtt végzett egy honfitársuk, így lecsúsztak a kvalifikációról. Ehhez persze szerencse is kellett.
– Az eredeti cél az éremszerzés volt
–Saciban mindig benne van az érem lehetősége, ezúttal a fordulópont akkor volt, amikor vétett egy hibát a lovaglás elején, a ló megállt, és kellett tennie egy kiskört, majd le is verte a lécet. Ráadásul az utolsó ugrást is leverte, amit be kellett hozni valahogy, így olyan pozícióba került, hogy már nem az éremért kellett küzdenie, hanem futnia kellett az olimpiai kvóta után. Kevés ember képes hibátlan pályát menni lovaglásban, mert rengeteg múlik azon, ki milyen lovat kap. Ki vagyunk szolgáltatva a lóállománynak, sokszor nem is a lovas tudástól függ, ki hol végez.
– Akkor lehetett volna ez jobb is?
–Persze, Sacinak rengeteg tapasztalata van, amit nemcsak az mutat, hogy tizenhét évesen ő volt és a mai napig ő a legfiatalabb világbajnok öttusában, hanem korosztályos világversenyeket is nyert. Az évek megviselik a szervezetet, a 2016-as moszkvai világbajnokságot például úgy nyerte meg, hogy két hónappal a verseny előtt sérvműtéte volt. Az Eb-n most nem jött össze minden, vívásban volt két-három megingása, mentálisan kicsit jobban össze kell rakni, valamint a lövészetben és a futásban is másodpercek vannak még benne. A végsőkig küzdött, és kihozta belőle, amit lehetett, kétszer is visszaelőzte és lehajrázta a lengyel Oktawia-Nowackát, végül ezzel lett meg neki a kvóta. Egyébként megnéztem az Európa-bajnokság eredményeit, ami alapján azt látom, hogy mindenkit le lehet győzni, csak a végére ott kell maradni az élbolyban. Ráadásul az olimpia más kategória. Vannak a világversenyek, és van az olimpia.
-Önök mióta dolgoznak együtt Kovács Saroltával?
-2010-ben kimenő félben volt az előző generáció, Vörös Zsuzsanna, Gyenesei Leila, Máthé Vivien és Horváth Viktor, közben feltörekvőben volt az új Kovács Saroltával és Demeter Bencével. Egy sajtótájékoztatón megtörtént a jelképes stafétabot átadása, amit még én készítettem seprűnyélből. A dolog jól sült el, ugyanis megnyerték a székesfehérvári junior világbajnokságot. Akkor még szakosztály-igazgató voltam az Alba Volánnál, ma szakmai igazgató vagyok. Én irányítom Saci vívóedzéseit, ez a fő profilom, de alapvetően öttusaedző vagyok. Beleszólok a futásba, a lövészetbe, a terhelésbe és a program-összeállításba is. Harmincöt éve csinálom ezt, közel ötven tanítványom volt már, akik összesen 492 világbajnoki és Európa-bajnoki érmet szeretek. Persze ez nem jelenti azt, hogy elég lenne ennyi, még szeretném ezt a számot növelni az elkövetkezendő években.
-Milyen Kovács Saroltával együtt dolgozni? Milyen tanítvány?
-Dinamikus személyiség. Volt, hogy keményebbnek kellett vele lenni, de úgy érzem, mára harmonikus a kapcsolatunk, nincs benne az a dac, ami régen. Van, amikor én mondom meg, mit kell tennie, de van, amikor megbeszéljük.
-Mi az erőssége?
-Nagyon tud koncentrálni a feladatra, képes az utolsó pillanatig küzdeni és egy huszáros hajrát kivágni, amivel az ellenfelek nem tudnak mit kezdeni. Saci úgy megy egy versenyre, hogy pontosan tudja, mit akar és mit fog csinálni, amire nem mindenki képes. Ha hibázik, nem pánikol, hiszen egyre inkább egyedül kell megoldania a problémát. A junior és a felnőtt korosztály között mindig van egy szakadék, amit át kell hidalni. Van, akinek ez nem megy, van, akinek időbe telik, és van, akinek egyből sikerül. Saci az utóbbi csoportba tartozik.
-Az olimpiai kvóta megszerzése mennyit változtat az elkövetkező egy éven?
-Innentől kezdve reálisabban tervezhető az előttünk álló egy év és a versenyeztetés, hiszen nem kell a tokiói kijutással foglalkoznunk. Próbáljuk majd úgy szervezni az edzőtáborokat, hogy valamelyest figyelembe tudjuk venni az ottani körülményeket, a páratartalmat és az időeltolódást, ezért nem is ragaszkodom a magaslati edzőtáborhoz, inkább, mondjuk Ausztráliában készülnék.
-Tokióban mivel lenne elégedett?
Ha mindent sikerül összerakni, akár érem is lehet belőle, Sacinak megvannak hozzá a képességei. De hogy az érem milyen színű lesz, azt majd az égiek eldöntik. A jó olimpiai szereplés azonban szerencse kérdése is. Emlékszem, Vörös Zsuzsa lova Athénban háromszor is megkoccolta a lécet, ami akár le is eshetett volna, és akkor minden másképp alakul. Pedig a melegítésnél ugyanez a ló tört-zúzott az akadályok között, csak néztünk egymásra, hogy itt mi lesz. Éppen ezért nagyon nehéz beszélni a tokiói esélyekről, mert hiába készül fel az ember, a lovak elvihetik az egészet.
(MET / Vincze Szabolcs)
