2024-ig egészen biztosan az egy éves halasztást követően megrendezett tokiói nyári olimpia lesz a sporttárgyú beszélgetések fő témája. Magyar olimpiai csapat már régen szerepelt ilyen kiegyensúlyozottan, mint most. Ez alkalommal nem volt szükség olyan kiemelkedő szereplésekre a „bukfenc” elkerülésére, mint 2016-ban. Hiszen ha ott és akkor nem szerez két kiválóságunk, Hosszú Katinka (3 arany) és Kozák Danuta(2 arany) összesen öt első helyet, akkor bizony elég nagy „leégés” következett volna be.
Kozák Danuta (MTI Fotó: Kovács Tamás)
Öt évvel 2016 után a magyar élsport sokkal szebb arcát mutatta, mint Rio de Janeiróban. A hat első helyet alaposan felerősítette a 7-7 ezüst-, illetve bronzérem. Érdekes módon mindkét riói hősünk – Kozák Danuta és Hosszú Katinka – is ott volt a magyar olimpiai csapatban, rajthoz is álltak, de micsoda különbség volt kettejük teljesítménye között!
Danuta komoly sérüléssel nehezített évet hagyott maga mögött 2019-ben. Számára feltehetően jól jött az egy éves halasztás, mert így volt ideje teljesen kigyógyíttatnia magát, majd kőkemény edzéseit elvégezve, visszakerülni a nemzetközi élvonalba. A négyesben megszerzett arany és a párosbeli bronzérem révén az újkori olimpiák legeredményesebb magyar sportolóinak örökranglistáján Gerevich Aladár mögött az abszolút második helyre lépett előre.
A végtelenül visszahúzódó, a nyilvánosságot ahol csak lehet, kerülő Kozákkal szemben Hosszú egészen más utat futott be. Hosszú ugyanis – követve az Amerikában divatos iskolát – minden lehetséges módon kereste a média kegyeit. Versenyeket, csapatokat szervezett, amíg a Covid engedte, egyik versenyről a másikra repült és a nem ritkán hézagos mezőnyökben több fronton is felhangosított sikereket aratott. Közben az időeredményei figyelmeztetők lehettek volna, de ezekre sem ő, sem más nem különösebben figyelt.
Egy dologban nem változott Rio hősnője: akkor is túlvállalta magát és most is. Lefoglalt annyi indulási lehetőséget, amelyeket még 2016-ban sem tudott végül teljesíteni – ennek kárát Jakabos Zsuzsanna látta. 2021-ben ugyanez történt: a korábbi önmagához képest ugyancsak gyengécske formában pontosan tudnia kellett már hónapokkal előbb is, hogy egyszerűen képtelen lesz 200 pillangón is elindulni. Telhetetlenség, önzőség, irigység vagy ki tudja, mi vette rá, de megint lefoglalta a hosszabbik pillangó indulási jogát is és végül megint veszni hagyta! Jakabos pedig második olimpiai egyéni indulásától is elesett.
Hosszú egy ötödik és két hetedik helye mindennek mondható, csak nem jónak! „Össze-vissza” viselkedésével csak tovább rombolta egyébként is megtépázott nimbuszát. A csúcspoén pedig az volt, hogy bejelentette: így nem vonulhat vissza.
Gondolom, sokadmagammal nagyon kíváncsian várom, mire lehet még képes az olimpiára nem megfelelően felkészült Hosszú Katinka? Miként azt sem tagadom, nekem a Kozák Danuta-féle recept sokkal szimpatikusabb, mint az edzőit is „felfaló”, egyéb „huncutságokat” is elkövetett Hosszú Katinka útja. Talán jobban teszi, ha Kozák receptjét követi: hosszú csendben, kőkemény felkészülést követően felállni a rajtkőre. A mutatottnál jóval sikeresebb szereplés után, emelt fővel akár vissza is vonulhatott volna.
Amikor az összes arany-, ezüst- és bronzérmest, miként a helyezetteket is maximális elismeréssel illetem, Kozák Danutát külön is kiemelem. Ismerve kivételes szorgalmát és küzdőképességét, vele kapcsolatosan egyáltalán nem udvariassági gesztus feltenni a kérést: hol van még a vége.?.
(jochapress / Jocha Károly)
