S.M. talán az orvostudomány leghíresebb névtelen kísérleti alanya. Egy nagyon ritka genetikai rendellenesség, az Urbach-Wiethe-kór következtében még gyerekkorában elpusztult az agya mindkét féltekén az amigdala, az érzelmi reakciók feldolgozásáért felelős, mandula alakú agyterület. Azóta pedig szinte egyáltalán nem érez félelmet.
Pedig sokféleképpen próbálták megijeszteni a kutatók. De hiába kínálgatták kígyókkal és pókokkal, mutogattak neki félelmetes filmeket vagy vitték el kísértetkastélyba (ahol még az egyik szörny ijedt meg tőle), mindig csak kíváncsiságot és izgalmat érzett. Az egyetlen kivétel, amellyel mégiscsak sikerült ráijeszteni, az a széndioxid-belélegzés által előidézett fulladás szimulációja volt – akárcsak másoknál, akiknek az amigdalája sérült.
Ezen kívül S.M. nemhogy nem fél semmitől, de másokon se képes felismerni a félelmet. Sőt, az emberek megbízhatóságát se tudja felmérni, és úgy általában is legfőképpen pozitív érzelmei vannak. Még a zenében se ismeri fel a mások számára szomorú vagy ijesztő részeket. Ez a túltengő pozitív szemlélet akár kellemetlenné is válhat, mert S.M. további szokatlan tulajdonsága, hogy nem érzi a személyes tér fontosságát, képes akár közvetlenül egy idegen orra elé is állni különösebb rossz érzés nélkül. A személyes tér fogalmát ugyanakkor ismeri és érti, ezért tudja, hogy az emberek nem díjaznák, ha állandóan fél centire állna meg tőlük.
A félelemnek ugyanakkor célja van: segít a túlélésben, hogy távol maradjunk a veszélyes helyektől és helyzetektől. Ebből a szögből nézve cseppet sem irigylendő vagy vicces S.M. állapota, mint ahogy a fájdalommal szembeni immunitás is csak elsőre hangzik menőn. Nem is meglepő, hogy S.M. az élete során többször is került életveszélybe. Állt már a kés és a pisztoly rossz oldalán és erőszak áldozata is volt, de szerencsére mindez nem hagyott benne igazán mély nyomot.
S.M. különleges helyzetét az orvostudomány igyekszik kihasználni, hosszú évek óta vizsgálják a kutatók, hogy többet tudhassanak meg az amigdala szerepéről és működéséről, illetve közvetve olyan állapotok hatékonyabb kezeléséhez is hozzájárulhat, mint a poszttraumatikus stressz szindróma.
S.M. egyébként egy 49 éves nő, három gyerek édesanyja, és ennél sokkal többet nem is tudni róla. De ne féljenek, biztosan jól van.
