Hétszeres magyar – négyszer a Ferencvárossal, háromszor a Debrecennel –, egyszeres ciprusi bajnok: Leandro de Almeida minden bizonnyal a legsikeresebb aktív magyar labdarúgó. Igaz, a Brazíliában született, harmincnyolc éves játékos a nyáron felhagyott a profi futballal, kettős szerepkörben, játékosként és pályaedzőként segíti az FTC NB III-ban szereplő második csapatát. Leótól érdemes tanulni.
Leandro még mindig élvezi a játékot (fotó: Teknős Miklós)
– Hogy ízlik az új szerepkör?
– Élvezem. Mindenekelőtt azért, mert játszhatok. Beláttam, hogy profi szinten véget ért a pályafutásom, de nem akartam leállni. Jöhetnék azzal, hogy fontos a levezetés, ügyelnem kell az egészségemre, de az az igazság, hogy imádok futballozni, az öltöző és a meccsek hangulata nélkül egyelőre nem tudom elképzelni az életem. Még egy éve sem gondoltam volna, hogy edző leszek, de ez a kettős szerepkör kimondottan tetszik. Segítek Máté Csabának a munkában, emellett játszom, s ráadásul mindezt a Fradiban tehetem, ez így tökéletes.
– Nem is hívták máshová? Még az NB I-ben is akad olyan csapat, amelyiknek a segítségére lehetne.
– Bárkivel beszélgettem az elmúlt évben, mindenkinek azt mondtam, hogy befejezem, ezért ezt mindenki tényként kezelte. A télen még úgy készültem, hogy majd Haáz Ferenc (a Ferencváros technikai vezetője – a szerk.) szülőfalujában, a Gerjenben játszom a megye egyben. A tavasszal körvonalazódott, hogy a Fradinak lesz NB III-as csapata, amikor aztán Máté Csaba felkért, hogy legyek a segítője, eldőlt a folytatás. Czvitkovics Péter barátom így is csábított a III. kerülethez, de bele kellett törődnie, hogy nekem a Fradi az első.
– S milyen az NB III, milyen a csapat? A rajt mindenesetre jól sikerült, négy meccs, három győzelem, egy döntetlen.
– Sokan óvtak a harmadosztálytól, mondván, az idegenbeli meccseken majd beszólnak, kikezdenek. Eddig csak jó tapasztalataim vannak, csupa kulturált mérkőzést játszottunk. A fiúkról is csak a legjobbakat mondhatom. Tudtuk, hogy vannak közöttük tehetségek, de ez az életkor, amikor az utánpótlásból át kell lépni a felnőttek közé, senkinek sem egyszerű. Motiváltak, az edzéseken mindent beleadnak, s a mérések is bizonyítják, hogy olyan sprintekre képesek, mint az első osztályúak. Taktikailag persze sokat kell fejlődniük, de ez természetes.
– Hogyan telnek a mindennapok? Az edzéseken edző, vagy játékos vagy?
Mindkettő. Muszáj edzenem, hogy bírjam a meccseket, de minden gyakorlatot nem végzek el. Elmondom a véleményemet, kinek miben kellene fejlődni, milyen hibákat kell kijavítani. Az eddigi eredmények alapján működik a rendszer.
– S mikor hagy fel végleg a futballal?
– Soha… Az öregfiúk közé már most hívnak, idővel valószínűleg ott kötök ki. Már évek óta mindig csak egy idényre tervezek, most sincs másképp. Tudom, hogy ezek nagy szavak, de így igaz, nekem mindig a foci volt az első. Az, ami vele jár, mindenekelőtt természetesen a pénz, fontos, de a játék élvezete mindennél fontosabb.
(A teljes írás az mno.hu/sport tárhelyen olvasható.)
